Már csak kötelező olvasmánysága okán is közös gyerekkori traumánk Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági rémregénye. Kevesen tudják, de a regényben szereplő fiúk nem a képzelet szülöttei, hanem valós személyek, sőt a regény cselekményét jelentő bandaharc is közismert volt a századelő Józsefvárosában.
Közterületeink ostrom alatt állnak. Önmagukból kivetkőzött, dölyfös hajléktalanok használják társadalomellenes életvitelük fenntartására és a békés polgárok provokálására. Közterületeink – melyeket atyáink vérükkel óvtak – segítségért kiáltanak. Jó hírem van, a végső megoldás megszületett: egy komplex segítő-átnevelő rendszer, melyben az életvitelszerű közterület-használó (ÉLVEKÖZHALÓ) végül belátja tettének társadalomellenes mivoltát, megbánja azt, majd az erre a megbánásra alapozott átképzés során a társadalomért tenni akaró és képes, felelős polgárként születik újjá – és hagyja el a tábor területét.
A seggnyalás mint közkedvelt társadalmi sport és életvezetési technika méltatlanul kevés szakirodalommal rendelkező terület. A magukra hagyott seggnyaló tömegek szakmai támogatás híján csak az alantas ösztöneikre, romlottságukra, vagy jobb esetben a pozitív történelmi példákra támaszkodva bolyonganak az ánuszvadászat sűrűjében. Írásommal az ő professzionális felkészítésükben próbálok segíteni, hogy a seggnyalás ne csak egy életforma, de művészet legyen.
A KGB utódja, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat Trockij halála 78. évfordulójának tiszteletére feloldotta néhány szigorúan titkos minősítésű könyv zárlatát. Tudták önök, hogy Lenin szabadidejében nem csak hódolt szenvedélyének, az ikebanának, hanem arról egy nyolckötetes könyvet is írt Dialektikus materialista ikebana címmel? Ki hitte volna, hogy Sztálin nemcsak a szakmában jó hírű lepkegyűjtő volt, hanem megírta A munkatábor-rendszer a nép és a lepkegyűjtés szolgálatában című szakkönyvét, mely a mai napig a fegyenclepkegyűjtés bibliája.
Terroristáktól hemzsegő világban élünk. Ki szeretne terroristával találkozni? Senki. Elkerülhető-e a találkozás? Elkerülhetetlen. Mi következik ebből? „Hogy fel kell rá készülnünk?” Gratulálok, önök már el is kezdtek borsot törni a terroristák orra alá. Minden merénylő – de túszejtő is –, arról álmodik, hogy a vele történő találkozásra rettegve és tétova tanácstalansággal érkezünk. Sajnos felkészülés nélkül ez sem zárható ki, pedig mi lehet annál szebb, mint a törött végtagokkal elvérző merénylő fölött mosolyogva állni – ám ezért tennünk kell!
Szerencsés időket élünk, a liberalizmus láncait letépő boldog emberek végre belevághatnak abba, amibe mindig is szerettek volna: Mária országa építésébe. Az alapozást nem lehet elég korán kezdeni, ezért a keresztényi szeretet magjai elvetését már az óvodában meg kell kezdenünk. Istenfélő, felelős polgárként kötelességemnek érzem, hogy szerény képességeimhez mérten megpróbáljak ehhez a heroikus erőfeszítéseket kívánó, lélekemelő munkához ötleteket adni.
Az emberiségnek befellegzett, a klímaváltozás visszafordíthatatlan, az utolsó napokat éljük. „Nem túlzás ez kissé?”, kérdik a remény délibábjába kapaszkodó polgártársak. Sajnos nem, és erről már tudományos bizonyíték is a rendelkezésre áll. Minden a NASA Mesterséges Intelligencia és Szuperszámítógép Központban kezdődött...
Az intelligens háztartási robotok hajnalán, a reklámoktól megszédülve, és a technika csillogásától elvakulva könnyen bedőlhetünk a marketinghazugságnak: a gorillák ideje lejárt, a jövő a robotoké a háztartásban.
Egy emlék rám talál: utolsó percek, az oviban vagyok
Galuska néni ölében ülök – elköltözünk –, épp búcsúzok
Ő egy kedves, puha lelkű óvónéni, a kiscsoport anyukája
Fáj, nem is picit, ahogy ott marad a szívem egy darabkája
Aztán, ahogy felnövök, és jönnek a felnőttes nyűghegyek
Szívemet elborítják a hegek meg a be nem hegedő sebek
Itt-ott szilánkocskák, néhány tőr, amott egy leszakadt darab
Nézem szegényt, ahogy küszködve dobog, ami megmaradt
Picit riaszt, nem tudom, kié e szív, mi bennem ketyeg
Olyan kisfiú forma, pedig már nem vagyok gyerek
Ha belenézek, félek, védtelennek érzem magam – az is vagyok
De közben ott ragyog benne a nap, a hold és az összes csillagok
Mindenkinek lehet rossz napja, vagy akár a tudatalatti bugyraiból előtörő furcsa késztetések is megteremthetik a váratlan helyzetet: egyszer csak kiszúrjuk egy mókus szemét.
Néhány menő szakállas csóka elkínzott arccal sóhajtozik a csúcson, a média imádja az Everest megmászásáról szóló híreket. Ez tényleg olyan extravagáns teljesítmény, vagy csak a szponzorvadász hegymászók önfényezése? Járjunk utána, mérjük össze a szerényen hallgató, hétköznapi hősök „mászásával”, vegyük górcső alá néhány egyszerű, szponzorképtelen közember teljesítményét.
Atkári Attila (Atka), 36 éves, jegyellenőr a BKV-nál, elvált, gyerektartást 3 gyerek után fizet
Picit fáradt, még hasogat a tetanusz helye, és a nyaka is sajog, nem tudja kipihenni az előző műszakot – „De jó, holnap szombat, az a gyerekeké!” Az 1-es villamoson kezd, rögtön egy részeg bliccelő rókázza telibe. Épp csak kirázza gallérjából a nyákos pépet, mikor egy hisztérikusan sikoltozó kismama karmolja meg. Pedig a Hős utca még csak most következik. Ősi békávés bölcsesség: „Pitbullgazda ritkán lyukaszt.” Bejön a papírforma, a harapást hét öltéssel varrják, plusz veszettség ellen is oltani kell. „Tudod, én is csak emberből vagyok, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe: jó lenne picit lazítani, és megmászni az Everestet.”
Idén nyáron Bernard Gui-napokat tartanak a Vatikáni Múzeumban. A híres inkvizítor titkos levéltári hagyatékából a múzeum három eddig ismeretlen ritkasággal kedveskedik: A máglyarakás és -gyújtás alfája és ómegája, A fertő mocsara, avagy a bűnbeesés pozitúrái és egy különleges ritkaság, egy feltehetően royères-i boszorkány cirokseprűjéhez mellékelt kiképzési és üzemeltetési kézikönyv, A Nieuport típusú cirokseprű üzemeltetése és repülőkiképzési terve.
2030. augusztusában járunk, a BBC-t a magyar hírek uralják:
– Most kaptuk a hírt Bukarestből, a parlamentnél tüntető román bányászok és tanárok áttörték a kordont, a rendvédelmi szervek a tüntetők mellé álltak. Románia népe egységesen követeli Magyarországhoz csatolását, a magyar nyelv és a római katolikus rítus felvételét.
Az óvónő és a történész szakmát alapjaiban rázza meg a nemzetiszocialista óvodakutatás eddig ismeretlen, megdöbbentő felfedezése, a második világháború kitörésének okairól alkotott tudományos álláspont megdől. Szembe kell néznünk a mély megrendültségre okot adó igazsággal: a világ tűzbe borításának, városok felperzselésének és embermilliók lemészárlásának felelőssége egyetlen emberre vezethető vissza: Marta Schönblücherre, a passaui Bajor Cickány Óvoda kék csoportjának óvónőjére.
Alois Hitler, ez az örök optimista, fess vámtiszt és szeretett családja Passauba költözik. Legkedvesebb gyermeke, a pici Adolf, ez az örökmozgó kis szertetgombóc épp ekkor tölti be a negyedik évét, már szobatiszta, tehát óvodaérett. Passuban ekkortájt csak két óvoda jöhet számításba, a Bajor Cickány és az Otto von Bismarck. Klara Pölzl, a gézengúz Adolf anyukája modern, szabadelvű nő, ráadásul rajong a cickányokért, ezért egy pillanatig sem habozva íratja be fiát a Cickányba. Ha nem így tesz, talán mindannyian jobban jártunk volna. Mielőtt a világégéshez vezető végzetes óvodai történések taglalására térnék, okvetlenül be kell mutatnom Marta Schönblüchert.
MARTA SCHÖNBLÜCHER
Egy porosz strázsamester és egy szász sajtlyukdíszítő középső lánya. A reálgimnázium elvégzése után belépni készül a ciszterci apácákhoz, ám a wiesenfeldeni mészáros fiával zajló viharos szerelmi kapcsolata ezen számításait keresztülhúzza. Vezeklésként a továbbiakban puritán és erényes életet él, férjhez sosem megy, és áttér a vegetáriánus étrendre. A világégés-alapozási szempontból meghatározó 1903. év a Bajor Cickány Óvoda kék csoportjának élén találja. A kék csoport személyi állománya széles társadalmi spektrumot ölel fel. A szülők derékhadát a német keresztény középosztály adja, de vannak szép számmal baloldali értelmiségiek, munkások, asszimilálódott zsidók, meg néhány álmodozó művészaspiráns.
A KIS ADOLF ELSŐ NAPJA AZ ÓVODÁBAN
Klara Pölzl a könnyeit morzsolgatja, szeretett kis csibészkéjét ma viszi először a Cickányba. Az elérzékenyülése érthető, hisz idáig nem akadt nap, melyen magára hagyta volna. Adolfka, ez a pöttöm kis lovag, a rá oly jellemző, magabiztos mosolyával vigasztalja: „Nyugodjon meg, édesanyám, jó kezekben vagyok, Marta néni érti a dolgát!” Schönblücher kisasszony felveszi Dolfuska tornazsákját, és anyukás mosollyal kézen fogva elvezeti. Megmutatja neki az öltözőszekrényét, majd átesik az első férfi beavatásán, megkapja az óvodai jelét: a katicát. Felveszi a macis nadrágját a piros tornacipővel, és azzal az ellenállhatatlan csibészes nézésével Marta nénire mosolyog. A kék játszószoba felé veszik az irányt. Csöppnyi termete ellenére a kis Adolf erős, atletikus alkat, ruganyosan lépdel, gyönyörű metszésű mélykék szemei intelligenciát és játékosságot sugároznak, ám ami mégis elsőre megragadó, az a lényéből áradó üde kedvesség.
– Gyerekek, bemutatom nektek Adolfkát, katica a jele, mától ő is a kék csoportba jár.
A kis Heidi tapsol, Heinrich a szemüvegével babrál, Ernst épp csak felpillant az esztergakifestőjéből, majd színezi tovább. A pinduri Adolf borotvaéles eszű, gyorsan akklimatizálódik, pikpak megtanul cipőt fűzni, a fenekét egyedül törölni, kezet mosni, evőeszközöket használni, illetve csak úgy magánszorgalomból az ujjain tízig számolni.
AZ ÉLET A KÉK CSOPORTBAN
Mivel brilliáns sratégiai érzéke már akkor is mély bölcsességgel társul, villámgyorsan átlátja a kék csoporton belül szerveződő osztagok dinamikáját. A Barna Borz, a pánnémet homokozóosztag, a Rózsaszín Zsiráf, az óvoda-szakszervezeti alapszerv, a Vörös Sün, a kommunista rollerbanda, a Serény Szarka, az újkeresztény indián törzs, a Megváltó Bodobács, a keresztény hagyományőrző gyurmakör és az Impresszionista Zsizsik, a dekadens krétakör művészlelkek számára. Adolf hamar belátja, kívülállóként nem sokra viszi, belép hát a Serény Szarkába. A meglepő döntés megértéséhez elengedhetetlenül szükséges Marta Schönblücher csoportokhoz való hozzáállása és Heidi Eibnitzer kisasszony bemutatása. Kevéssé meglepő módon a Barna Borz és a Megváltó Bodobács az óvónő kedvenc alakulata, a Zsiráfot és Zsizsiket nem kedveli, de megtűri őket, a Szarkát és a Sünt ki nem állhatja. A kis Adolf öntörvényű lurkó, született lázadó, így a Schönblücher kisasszony elleni dac és a kis Heidi iránti érzelmei a szarkák közé sodorják.
HEIDI EIBNITZER
Heidi, alias Vörös Róka négyéves, de koránál jóval érettebbnek tűnő hölgy. Nevét a hófehér bőrét ezerszám borító szeplőkről és a lobogó vörös sörényéről kapja. Szülei újkeresztények, alig pár éve, hogy a kereszténység szelíd misztériuma a szívüket megérinti. Heidi vallási kérdésekben közömbös, érdeklődése homlokterében az öltöztetős babák, a homokozójátékok, a színes lufik és a hatalom áll. Igazi végzet asszonya. Férfiakban az erős, intelligens, pazar humorú, jó ízléssel öltözött alfahímek a gyengéi – pont mint Adolf. Sajnos a világégés szempontjából ennek még lesz jelentősége.
A kis Adolf gyorsan beilleszkedik, és a Heidivel kapcsolatos érzései is viszonzásra találnak. Szerelmük jótékonyan hat a mozgalmi munkára, mivel Adolf, mint említettem, brilliáns stratéga, így belátja, a mindenki mindenki elleni küzdelem nem vezet eredményre. Leül hát a sünökkel tárgyalni, és a legnemesebb érzelmekre ható szuggesztív előadásmódjával az ősi szarka-sün értékközösségen alapuló szövetség mellett agitál. A sünök lelkesek, lepaktálnak: innentől győzelem győzelmet követ. A borzok feltétel nélkül írják alá a csúzliletevést követő fegyverszüneti egyezményt, a zsiráfok részben átállnak, részben illegalitásba vonulnak, a bodobácsok a perifériára szorulnak, a zsizsikek megtörnek, számukra a csúszda mögött alakítanak ki tábort. A hasznos hülyékre, a sünökre a továbbiakban már nincs szükség, elveszik tőlük a rollereket, a labdákat, és einstandolják a vízilóvárat. A kék csoport Adolf Hitler vezetésével egy és oszthatatlan birodalommá kovácsolódik – kitör a béke.
A világbéke győzelmét már semmi sem állíthatná meg, ha a Vörös Sün ördögien ravasz vezére, Ernst Thälmann nem esküszik bosszút, és nem süt ki egy démoni tervet. Ernst egy jóvágású proligyerek, a vádlija még az Adolfénál is izmosabb, és sajnos az izmos férfi vádli Heidi Eibnitzer Achilles-sarka. Ernst tudatában van ennek, így egy rövidnadrág és egy doboz diós-marcipános praliné segítségével elcsábítja Heidit, aki nem tud, talán nem is akar ellenállni a csábításnak, végül Ernsté lesz – megfogja a kezét. Adolfban egy világ omlik össze, és a lelke szilánkokra törik. Órák óta zokog, végül Schönblücher kisasszony nem bírja hallgatni tovább, és odamegy.
– Mondd csak, Dolfuska, miért sírsz te ilyen szívfacsaróan órák óta szünet nélkül?
Adolf Hitler egy pillanatra abbahagyja a sírást, majd szép fejét Marta Schönblücher ölébe hajtva, megsebzett lelke minden fájdalmát kiöntve elzokogja neki. A szív dolgában már sebeket gyűjtő, tapasztalt pedagógusnő együttérzően simogatja Adolf Hitler könnyben úszó arcocskáját, és lágyan a fülébe búgja:
– Tanuld meg a leckét egy életre, kedveském: nem bízhatsz a zsidókban és a kommunistákban! – majd gyengéden a fiúcska fejére hajtja a fejét.
A rutinos óvónő egy korsó habos kakaóval, plusz Ernst és Heidi briósával segíti a trauma feldolgozásában. Heinrich, a nagy hóhányó gyorsított eljárásban bírálja el Adolf Barna Borz felvételi kérelmét. A felkészülés a második világháborúra kezdetét veszi.
A XX. század csupa botrányos munkatábor-üzemeltetési példával szomorít el minket. Ugyan a nürnbergi és a tokiói perekkel megkezdődik a szakma tisztulása, ám a perbe nem fogott, győztes országok munkatábor(MUKTÁR)-etikai maradisága végül megakasztja a reformot, sőt az etikus táborüzemeltetésbe vetett hitet is aláássa.
Nikotinfüggő embertársaink dohányzásról történő leszoktatása humanista kényszer, életmentés, egyben állampolgári kötelességünk.
Bosszantóan biztonságos világban élünk, a férfias kihívásokban örömöt lelőknek egyre keményebb fejtörést jelent, hogy a mindennapi betevő adrenalinjukra miként tegyenek szert. Egy bátor ember miben teheti manapság próbára magát? Bázisugrás, via ferrata, a pamplonai bikafuttatás mind unalmasra taposott út, jóformán komfortzóna. Mit tehet az, aki már unja a zuhanást, az egyhangú sziklákat, és pár futkározó urbánus bika is csak egy ásításra inspirálja? Megmondom. Kérem, innentől a tizennyolc éven aluli olvasóim már ne olvassák tovább!
KOBRAKÖPKÖDÉS
Költségbarát kihívás, nincs szükség drága felszerelésre, edzőruhára, mindössze egy köpködőkobrára. A helyszín kiválasztása egyszerű, lehet bárhol a szabadban, de a lakás biztosabb, mivel terepen könnyen járhatunk úgy, hogy a férfiasságunktól megrettent kobra a párbaj helyett olajra lép. Helyezzük el az állatot a sarokba, így sarokba szorítva érzi magát. Álljunk vele szembe, addigra – a kobra intoleráns, agresszív állat – már feltehetően ő is felágaskodik. Nézzünk mélyen a szemébe – és köpjük le. Ő ugyanezt fogja tenni velünk, mérgét a szemünkbe köpi. Azonnal köpjük szemen! Repül a köpet – ő is köpni fog. Igaz vadkeleti párbaj, maga Wyatt Earp is elismerően bólintana. Ha elég elszántak és erősek vagyunk, a kobra végül feladja, és halottnak tetteti magát. Egy utolsó leköpéssel nyilvánítsuk ki győzelmünket, tegyük vissza a befőttes üvegébe, és pihentessük egy napig – egy fáradt kobrával vívott következő párbaj kisstílű győzelem, legfeljebb edzés vagy junior szinten elfogadható.
A kutya-, görény- vagy mókustartók gazdag szakirodalomból meríthetnek, sőt a tartással kapcsolatos közösségi szabályok is jól dokumentáltak. Amíg egy degu- vagy pitongazda számára az élet csak a simogatásból, etetésből és gyönyörködésből álló könnyed tánc, az a víziló-tulajdonosnak egy aláaknázott, sötét erdőben történő bolyongás, vagy ami még ennél is rosszabb, improvizációs orosz rulett. Ráadásul nem csak az előítéletekkel és a pusztító butasággal kell megküzdeni, de sokszor magával a vízilóval is. Mielőtt a társasházi szabályokra térnénk, mindenképp foglalkoznunk kell magával a folyamattal, a vízilóvíziótól kezdve az állat beszerzésén át az első lépések megtételéig. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg, hogy a lakásunk alkalmas-e vízilótartásra.
A VÍZILÓLAKÁSSAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK
Vízilótartásra, de akár orrszarvú-, zsiráf- vagy bölénytartásra is legjobb egy földszinti lakás, mivel a napi séta és a legelő-megközelítés, illetve a takarmányberakodás innen egyszerűen megoldható. Amennyiben emeleten lakunk, statikus építésszel ellenőriztessük az épület szilárdságát, az ajtókat és a lépcsőfordulókat mérjük le, illetve ellenőrizzük a lift teherbírását. A lakás legyen minél nagyobb, lehetőleg többszobás. Ezzel nem azt állítom, hogy egy garzon nem alkalmas vízilótartásra, de kezdő vízilovasok számára nyomatékkal ajánlom, hogy a belépő egy legalább 2700 négyzetméteres apartman legyen. A társasház körül elhelyezkedő dús füvű legelő opcionális, annak hiánya nem kizáró ok, de logisztikai szempontból tartalmazhat kihívásokat. A lakás leggyengébb pontja legtöbbször a fürdőkád és a vécé. A tervezők – akik köztudomásúan hírhedt vízilógyűlölők –, mintha sportot űznének abból, hogy a vízilótartást botrányosan kisméretű kádakkal és vécécsészékkel gáncsolják. Ezek cseréjét aligha kerülhetjük el, alakítsunk ki egy vízilóhoz méltó, impozáns vizesblokkot, egy tágas kifutót, egy takarmányraktárat, egy etetőt és egy hálószobát. A tévénket dobjuk ki, ha mi nem, az állat mindenképp megteszi: a víziló kényes ízlésű, egyenes jellem, a reklámoktól és a média manipulatív hazugságaitól ingerültté válik.
A VÍZILÓTARTÁS LÉLEKTANI MEGALAPOZÁSA
A legfontosabb, hogy ne hallgassunk a szomszédokra, a házmesterre, a rokonokra és a hangra a fejünkben: „Megőrültél, gyógyszerekre van szükséged!” Ellenkezőleg, kezdünk meggyógyulni, ráébredtünk, mindössze egy vízilóra van szükségünk! Ne becsüljük alá az ellenerőket, különösen az a bizonyos hang a fejünkben tud rafináltan érvelni, és az érvelése néha nagyon is megalapozottnak tűnhet – de hát a vízilótartás nem véletlenül nem a tömegek sportja, a gyenge jellemet megtöri. Ha a szomszédok és a házmester provokációira már közönnyel reagálunk, a rokonainkat megtörtük, és a fejünkben a hanggal is megértettük, az elhatározásunk szilárd és visszavonhatatlan, elérkezett az idő az állat beszerzésére.
A VÍZILÓ BESZERZÉSE
A kezdéshez bébivízilovat válasszunk. Nem állítom, hogy egy a szudáni mocsarakból érkezett felnőtt állattal az együttélés lehetetlen, de a társasházi szocializáció igen hosszúra nyúlhat, és a nemkívánatos kihívások megjelenése szinte borítékolható. Az önkormányzat jegyzőjét célszerű még az állat beérkezése előtt megvesztegetni, ő erős bástya a rosszindulatú állatgyűlölő szomszédokkal vívott harcunkban. Láttak-e már a hirdetésekben eladó vízilovat? Soha? Ez nem a véletlen műve, tehát két utat választhatunk: a kölyköt egy állatkertből vagy a szudáni vízilónepperektől szerezzük be. A nepperek üzletileg rugalmas emberek, így előfordulhat, hogy a goromba vízilócsaláddal történő konfrontáció helyett egyszerűbbnek ítélik az értünk kapott váltságdíj felvételét – egyszóval az állatkerti beszerzést preferáljuk.
AZ ÉLET A VÍZILÓVAL
Életnek nevezhető-e egyáltalán egy víziló nélküli élet? Erre a választ mindenkinek magának kell megadnia, de ha a válasza igen, akkor gondolkodjon még picit. Ülünk tehát a még tiszta és sértetlen kanapén, velünk szemben egy mérhetetlenül bájos, ám a társasházi vízilótartás szabályaira fittyet hányó ösztönlény. Bármit is mond a fejünkben a hang, ne higgyünk neki! Válasszuk a könnyebb utat: próbáljunk meg vele összebarátkozni, ez a jövőre nézve a legjobb szcenárió. A szomszédok vízilótartással kapcsolatos tanácsait eresszük el a fülünk mellett. Játsszunk vele sokat, sétáltassuk a parkban, a finom falatokkal se spóroljunk, lefekvés előtt meséljünk neki, és aludjunk együtt a szalmácskáján. Ennyi elég is, a vízilovak könnyen barátkozó, kedves, mély érzésű teremtmények. Ha az állatot a barátunkká tettük, onnantól az életünk derűs és örömteli, nehézségeket csak az emberi természet sötét oldala, és az ellátásával kapcsolatos operatív feladatok jelenthetnek. A tél kissé macerás, mindenképp készüljünk két pár bakanccsal, négy meleg mamusszal, egy tízméteres sállal, egy vízilókompatibilis usánkával és egy hordó forralt borral. Mindemellett nem szeretném a vízilótartást rózsaszín mázzal nyakon öntve, egy brazil szappanopera negédességével ábrázolni. Mert nem az. A víziló, még ha a barátunk is, keményfejű, domináns egyed, ezért a türelem erényének gyakorlására még számos alkalommal meg fog minket ajándékozni. A legtöbb nehézség a társasház mogorva megkeseredett lakóinak prekoncepcióiból, és a nem megoldásorientált gondolkodásmódjukból fakad. Egy ilyen érzékeny viszonyban kiemelt fontossággal bír, hogy a közösségi együttélés pontos szabályai lefektetésre kerüljenek. Legjobb, ha a szabályok a lépcsőházban jól látható helyen kifüggesztésre kerülnek. Ragaszkodjunk hozzá, hogy azok elolvasását mindenki aláírásával igazolja, ez a későbbi perek során még jól jöhet.
A TÁRSASHÁZI VÍZILÓTARTÁS SZABÁLYAI
A vízilótartó köteles:
A társasház lakói kötelesek:
A vízilótartónak jogában áll:
A társasház lakóinak jogában áll:
A szabályok betartása közösségi érdek, azok be nem tartása nemkívánatos következményekkel járhat, mind a lakóközösség, mind az állat, és az épület tekintetében is. A társasházi szabályzatban nem szabályozott, előre nem látható vitás kérdések elbírálásában az önkormányzat jegyzője illetékes.
Egyszóval szeressük ezeket a csodálatos élőlényeket, érezzük magunkat megtisztelve, hogy velük egy fedél alatt élhetünk, szeressük a plafonról a tapétánkra csöpögő vizet is, a „diszkrét” lábdobogást, a hajnali vízilóüvöltést, és ha a hang a fejünkben szamárságokat súgna, engedjünk gyermekeink nyüstölésének, és menjünk hozzá vendégségbe. Vigyünk magunkkal fürdőruhát, és ne szégyelljünk csillogó szemekkel a takarmány-logisztikáról, az etetési ciklusokról vagy a vizesblokk kialakításáról kérdezni – hisz a lelkünk mélyén mindig is erről álmodtunk.
Veszélyes világban élünk. Globalizálódó világunk számos, eddig ismeretlen kihívással fenyeget, mint például a medveinvázió. Manapság már ajándék minden nap, amely medveészlelés nélkül telik el, a véres tragédiák elmaradása csak a szerencse számlájára írható.
Kik uralják a világot? Sajnos embertársaink nagy része a kérdés tekintetében közömbös, vagy ami még ennél is rosszabb, beéri az olcsó válaszokkal: a háttérhatalmak, az ufók, vagy szimplán csak a zsidók.
A minap belebotlottam Kacusika Hokuszai, „A halász feleségének álma” című fametszetébe, melyen egy meztelen gyöngyhalásznő és két polip látható – hogy is mondjam – félreérthetetlen helyzetben.
A zsidó kriminalisztika egyik leghírhedtebb esete a Saul főfelügyelő-ügy. A főfelügyelő a Jeruzsálemi Rendőr-főkapitányság Kereszténybűnözés-elleni Főosztályának vezetőjeként szép szakmai sikerekkel dicsekedhet. Sault elhivatott, jónevű szakemberként tartják nyilván, 31-32-33-ban zsinórban nyeri el az Év Keresztényüldözője címet, ami előtte még soha senkinek sem sikerül, ám a kriminalisztikai lexikonokba mégsem ezzel írja be a nevét.
Szimba épp egy erősen kirúzsozott, hisztérikusan sikoltozó nő fejét tépi le, Balu a bal 3. sor vérében fürdik, Leila, a csábítás istennője egy kuponjegyes könyvelő torkát vágja el, a hiénák egy nyugdíjas csoportot beleznek. Botrányos és semmiképp sem cirkuszba illő jelenetek a nézőtéren – hogyan jutottunk idáig?
Egy termelési riport az új genezis hajnaláról, a Több mint ember program szirmabesenyői gyára, az Új Ember Művek felavatásáról. Az üzem a világon az első, mely az embertől már meg nem különböztethető humanoidokat gyárt, sőt, mint arra a program neve utal is, a robotok legtöbb embertársunkat sok tekintetben – emberség, tisztesség, intelligencia – felül is múlják.