A farkas – miközben ásít egyet – az egykedvűen hulló eső cseppjeit figyeli. Fura egy szerzetek, a semmiből jönnek, a semmibe vesznek, sok hűhó a semmiért – gondolja magában. Nagyapja szavai csengenek fülében: „A vízcsepp az erdő legszabadabb és legerősebb élőlénye. Legyőzhetetlen.” Ásít…

Az első hópelyhek a didergő szürkeségben. A farkas fekszik a sziklaodú rejtekén. Tüskébe lépett lábát az idővel gyógyítja, hát ráér. Okos szemeiben a felhőkön átszűrődő szürke fény önmagát csodálja. A napsütés káprázatában elnyomott szín életre kel, és ezerféle árnyalatban ragyog,…

Kidobott, kopottas szőnyegnek látszik a kukák mellett, ahol fázósan összehúzza magát. Napról napra gyengébb, szemeit lezárva fáradtan töpreng, de nem ért semmit. Nem tudja, honnan jött, a szüleire sem emlékszik. Legkorábbi emléke, ahogy fázósan Mártához a barnamedvéhez bújik. A fűrészpor, a meleg…