Tátott szájjal a virágporban fürdőző tündért figyeli. Szárnyai szépsége előtt, mielőtt érintené, térdet hajt a fény. Mintha az isten szemei lennének szárnyain a kávébarna szegélyű, krémszíngyűrűs fekete pöttyök közepükön kobaltkék folttal. Brúnó megigézve nézi a jelenést, még rágni is elfelejt –…