Jézus kinyitja szemét, halkan suttogja: még élekAnnál jobb – mondja a bögöly –, még meleg a véredElhiheted – kacsint –, szívtam a kereszten elegetMégsem tudtalak megérteni titeket, emberek Vegyünk például téged, egy keresztre szegeznekMinek? Mi végre? Miért, ha közben meg se esznek?Mondd meg nekem,…
– Most elbocsátalak, ez az utolsó nyamvadt csirkecomb.Ő az, ki végig kitartott vele, bár érthető – hisz bolond.Kacag a beste – királynak álmodod magad, hólyagkirály?Ruhád foltos, cipőd lukas, ideje észhez térned már! Elbocsátanál? Tudd: hatalmad nincs a bolond felett, Soha nem is volt. Önszántamból…
Forgolódom reggel, valami mafla álom kidobott,Az agyam fürkészem, figyelem, ahogy szorongok.Nézem a szorongást: nem kéne bennem lenned!Minden hiába, ő bennem volt, van, nem enged.Kémlelem magamban ezt a kellemetlen rokont,Órámra nézek – nos, kedves kuzin, ne vedd zokon,Sietnem kell – nézz be máskor…
Dűne dűnét követ, a semmi közepén megyek,Púpok a hátamon, szajhák, harcosok, hercegek.A semmin túl dús bozót, jó volna odaérni,Tudod, víz nélkül picit nehezebb sokat élni. Dűne dűnére bámul, a semmi közepén kullogok,Elpihentek a hercegek, szajhák, végül a harcosok.Magány, forróság, éhkopp: nem okok…
Itt állok betegen, felnézek az égre, nem értelek, Uram, mi végrevolt e kör, melynek jutalma: a semmi. Jó volna benned hinnierősen, nem az ördög rút tréfája volt-e ajándékba vinni háborút,aranyért himlőt, keresztért nőt, ölni királyt, papot és csecsemőt.Vagy épp ezért várnak? A semmi kazamatái. Uram,…