Tízmedve

Az utolsó bögöly

Jézus utolsó percei

2018. január 16. - tizmedve

Jézus kinyitja szemét, halkan suttogja: még élek
Annál jobb – mondja a bögöly –, még meleg a véred
Elhiheted – kacsint –, szívtam a kereszten eleget
Mégsem tudtalak megérteni titeket, emberek

Vegyünk például téged, egy keresztre szegeznek
Minek? Mi végre? Miért, ha közben meg se esznek?
Mondd meg nekem, te híres Jézus, az Ember fia
Hol az értelem ebben, vagy ha nincs, mi a hiba?

Jó bögöly, egyél csak közben, a vérem még meleg
Tudod, egymástól félnek a legjobban az emberek
Meg a haláltól: akik voltak ők, többé nem lesznek
A bögölyöknek könnyebb: esznek vagy nem esznek

Furcsa, miket mondasz, a bögölyagynak túl zavaros
Lenni vagy nem lenni: mindegy – a véred meleg, habos
Ma a Golgotán szívom véredet, holnap egy kakukk lenyel
Egyik vagy másik, egyre megy, melyik jön, avagy nem jön el

Nem értem még most sem, kezedben mit keresnek e szegek
Miért bámészkodnak itt a léhűtők meg lándzsás fogdmegek?
Talán én hibáztam: az ember az embernek most farkasa
Sok volt egyből a szeresd felebarátod, mint tenmagad

Lehet, a türelmetlenségem, mi e keresztre felrakott
Ők semmiről se tehetnek, csak nyomorultak és tudatlanok
Töltsd meg kulacsod, jó bögöly, a vérem lassan megáll
Ideje jött el lepihenésnek, a sarkon befordult a halál

Köszönöm a türelmes magyarázást meg a finom véredet
Az ember furcsa állat, még most sem értelek – ég veled!
Lándzsa döf, az Ember fia mosolyog: „Bevégeztetett.”
Ne furcsáld, jó bögöly, ők se értették – ég veled!

süti beállítások módosítása