A minap belebotlottam Kacusika Hokuszai, „A halász feleségének álma” című fametszetébe, melyen egy meztelen gyöngyhalásznő és két polip látható – hogy is mondjam – félreérthetetlen helyzetben.

Szerencsére, mint az a címből is kiderül, ez csak egy álom. Ha picit bátrabb az alkotó, és őszinte magához, úgy ezt a címet adja: Hokuszai álma. A gyöngyhalászhölgyet elnézve megértjük Hokuszai-szan gerjedelmét, de nem mulaszthatjuk el, hogy felháborodásunknak hangot ne adjunk: ez valójában nem más, mint a művészet köntösébe bújtatott legalantasabb pornográfia. Egy beteges ember beteges vágyainak megjelenítése, ráadásul nem is túl igényes formában. Ha már nem átallott két ártatlan polipot (az egyik ráadásul kiskorú) bevonni a játékába, lehetett volna fantáziadúsabb is, kihasználva mind a 16 csáp nyújtotta lehetőségeket. A képen mindössze két csáp van használatban, az egyik a hölgy bal mellbimbóját, a másik a klitoriszát ingerli. Megdöbbentő, hogy Hokuszait, ezt az unalmas tehetségtelen senkit tartják a csáperotika előfutárának! Most komolyan, ha már úgy esik, hogy a halász felesége összejön a két polippal, tényleg csak két nyamvadt csápról álmodna? Az sem véletlen, hogy a „művész” az aktust csóknak álcázott, kétségbeesett szájbefogással ábrázolja: nyilván, hogy a hölgy ne legyen képes szarkasztikus megjegyzéseket tenni: „hát a jobb mellemmel mi lesz, haramiák?... az ánusz sem felejtős, puhatestűek!... na mi a csáp, csak ennyi a repertoár?”. A kép pont olyan szánalmas, mint amilyennek Hokuszai, a vén impotens kéjenc bénázását képzelnénk a felkorbácsolt vérű, vágtató fantáziájú, mindenre kapható gyöngyhalásznővel. Abba most bele se gondoljunk, milyen lehet a kedves férj, aki mellett szegény feleségnek ilyeneket kell álmodnia. Istenfélő emberként elítélem a szexuális szabadosságot, és a pornográfia minden válfaját, de ha már nyilvánosságra kerül, legalább legyen minőségi munka, elvégre a gyerekeink is láthatják. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy unalmas, sótlan, sivár fantáziájú generációk nőjenek fel, akik a szexuális inspirációikat az ilyen Hokuszai félék tákolmányaiból merítik. Mindemellett szomorú tény, a csáperotika terjedését sajnos nem tudjuk megakadályozni. Mi marad? Az élére állni, és a saját fegyverével győzni le: csáperotikába csomagolt felvilágosító propagandával terelni vissza a csápfertőben vergődő tömegeket a tiszta, erényes, csápmentes útra. Először is szükség lesz a csáperotika veszélyeit bemutató, minőségi felvilágosító könyvekre:

– Csáp és halál – válaszd az életet!
– Adolf Hitler, a csáperotomán
– Csápcsábítás-elhárító kiskáté
– Polippraktikák – lecsap a csáp!
– Keresztény csáperkölcs
– Csápmentes családtervezés
– Erotikamentes csápápolás
– Csápreceptek
– Csáp and roll – az ördög kottája

Felvilágosító csáppornófilmek tucatjait kell elkészítenünk, és ezeket az osztályfőnöki órákon vetíteni. A filmek le kell hogy rántsák a leplet, milyen is valójában a maga ocsmány kendőzetlen valójában egy csápaktus, a csápgruppen, az orál- és análcsáping, a szado-mazo csápkorbács, a csápprostitúció vagy a pedofil csápocska. A filmekben mindig szerepeljenek bűnöző és/vagy halálos betegségekben szenvedő csápokkal készült bűnbánó interjúk. A filmeket minden esetben ember-ember (férfi-nő!) aktusokról forgatott jelenetekkel kell lezárni. A filmeket megtekintésük után orvosok, rendőrök, halászok és lelkipásztorok bevonásával ki kell elemezni, hogy a diákok helyesen tudják értelmezni a látottakat. Az osztályfőnöki órákon demonstrációs polipok és speciálisan erre képzett tornatanárok segítségével a lányok meg kell hogy tapasztalják, a csápkorongok mellbimbóra és klitoriszra gyakorolt kéjes hatása a közelébe sem ér az érzéki férfi ajkak által keltett ingereknek. Ki kell dolgozni a csáperotikát elutasítók szimbólumrendszerét, hogy az ő csáptisztaságuk már első ránézésre is egyértelmű legyen. Ugye, ön sem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy a frissen megismert kedvese az első együttlét során a párnája alatt tartott akváriumból egy kéjsóvár polipot ránt elő? A baráti zenekarok bevonásával fesztiválokat kell szervezni, ahol biztosítani kell, hogy a fiatalok megtapasztalhassák a csápmentes szabad szerelem buja gazdagságát és annak változatos, gyönyörteli formáit. A fesztiválok tisztaságát szigorú ellenőrzéssel, csápdetektoros kapukkal és polipkereső kutyák bevetésével kell biztosítani. Szükség van rövid, ütős jelszavakra, melyeket önmagukban kántálhatóak, de refrén formájában is be kell építeni a noncsáp zenekarok repertoárjába:

– Nincs szükségünk rátok, átok csápok!
– Arcodon a turha, te gyöngyhalász kurva!
– A klitorisz bánja, ha egy csáp mássza!
– Nesztek, koszos prolik, farok helyett polip!
– Káros a vulvatisztaságra, ha beléfolyt a polip nyála!
– Az oktopusz: perverzió – segít a csápprevenció!
– Álnok csápok, rátok hányok!

Láthatjuk, a veszély hatalmas, az elvégzendő munka szintén, de nem térhetünk ki előle. Ha nem szeretnénk, hogy lányaink, unokáink polipokkal szerezzék első szexuális élményeiket, ne adj isten, házasodjanak, ha nem akarjuk, hogy feleségeink polipokról álmodozzanak, úgy a leghatározottabban fel kell lépjünk a csáperotika terjedésével szemben. Ha polipot látunk, minden esetben vágjuk le csápjait. Ha tetten érünk valakit, vagy csak tudomásunkra jut, hogy az illető nő (vagy sajnos akár férfi is) polippal szűri össze a levet, úgy késlekedés nélkül verjük össze, ígértessük meg vele, hogy többé nem tesz ilyet, és tetováljuk a homlokára: csápkurva. Az illegális csápklubokat számoljuk fel, a megszülető polipokat sterilizáljuk, de a legjobb mindjárt meg is ölni őket. Vigyázzunk, a polipok sokkal ravaszabbak, mint amilyennek mutatják magukat! Veszély esetén bevetik minden csáberejüket, és az összes oktopusz csáppraktikát az erotikus csápszerepjátékoktól kezdve a szívókorongfelláción át a prosztata-csápmasszázsig. SOHA NE PRÓBÁLJUK KI EZEKET! A veszélyük épp az általuk megtapasztalható gyönyörök sokszínűségében, játékosságában és intenzitásában rejtőzik. Először csak pompás időtöltésnek, ártalmatlan kéjelgésnek látszó, minőségi gyönyörszerzésnek tűnhet, ám a buja, érzéki oktopuszcsápok lágy simogatása, az erogén zónáinkra tapadó csápkorongok őrjítő szívogatása mögül hamarosan felhallatszik a sátán kacaja. Ajánlom, olvassák el a „Csáperotika – a rafinált gyönyörök kútja” című illusztrált trilógiát, a pusztító mellékhatások bemutatásának a harmadik kötetben egy egész fejezetet szentelnek.

Hosszú évtizedek megfeszített és összehangolt csápmunkájára lesz szükség, hogy fellélegezhessünk, de megéri. El tudják képzelni a pillanat meghitt szépségét, amikor boldog unokáink elérzékenyülve köszönetet mondanak, amiért ők már egy csáperotikától megtisztított világban élhetik csápkicsapongás-mentes életüket – és csupán egy letűnt kor szomorú mementójaként tekintenek a Hokuszai félék munkásságára.