Most tél van, hideg és halál,
                Dideregnek az árnyak,
                Jó volna megpihenni már.

                Pihenni csendben, mint pötty a katicán,
                Csak picit fészkelődni,
                Jó volna megpihenni már.

                Álmodni brummogást a tél derekán,
                Vagy nem álmodni semmit,
                Jó volna megpihenni már.

                Csenddel takarózni felhőnyoszolyán,
                S feledni mindent,
                Jó volna megpihenni már.

                Merni – ha voltam – nem lenni már,
                Merni nem akarni,
                Jó volna megpihenni már.

                Hazudni szépet, hogy semmi se fáj,
                Mosolyogni rajta,
                Jó volna megpihenni már.

                Figyelni csendben, ahogy a kis motor megáll,
                Vagy nem áll,
                Csak, jó volna megpihenni már.

                Csengettyűbe bújni karácsony éjszakán,
                Bimmbammolni picit,
                De utána, jó volna megpihenni már.

                Hópaplannal takarózni mohaágyacskán,
                Hópihe-álomban,
                Istenem, de jó volna megpihenni már!

                Most tél van, hideg, a lélek hálni jár, 
                Didereg a vacogás,
                Jó volna megpihenni már.