Kertemben duhaj kerti törpék kúrnak,
Szólíts, ha kedves az életed, nagyúrnak.
Bögöly hátán tetű hempereg,
Nagy baj lesz ebből, emberek.
Ma megint gyilkolt a beléndek,
Boldogok a lelkileg szegények.
Mit nézel, vöcsök, lerúgom a léped!
Nem ellened jöttünk, csak érted.
Mennyi egy répa meg egy kő?
Dalol egy kövér, szakállas nő.
Teher alatt megdöglik a pálma,
Biztosan csuklott anyád ma.
A püspök úrnak fanyar a nyála,
Vasárnap van: lábát gyantázza.
Pont most kellett megenni a hódot?
Nem tudja valaki a kapukódot?
Mit sütsz, kis szűcs, koszos kis csíra?
Láncfűrésszel teszünk pontot az i-re.
Ha költenél, de kevés az eszed,
Akkor ne költs, hülyegyerek.
Anyád gyűlölt, apád vert fejbe,
Érthető, miért makogsz mekegve.
Sirályszar süvít a fagyos égen,
Nem olyan már, mint volt régen.
Sej-haj, az úttörőnek kedve mindig jó,
Légy hozzám gyengéd, te délceg poroltó.
Jégrémről olvad a ragacsos dzsuva,
A putri nem jó hely első randira.
Ha májadból kilóg egy lárva,
Szerintem nem maradsz állva.
Rossz ómen a hóhérral viccelni,
Sugárban fog a véred spriccelni.
Vakondot rágcsál a kattant szarka,
Megdöglesz, Rumcájsz! – üvölti Manka.
Pattognak a bolhák a kuvaszháton,
Ej, de messze lakunk Európától!
A porszívó nagyon hangos állat,
Kevés örömre sok itt a bánat.
Vattacukor ragad a bajszomra,
Sárban párnák közt alszom ma.
Akasztófa tövén hugyoz a róka,
Rábasztál az életedre, anyóka.
Zsírpacal vesével meg babbal,
Jobb nem álmodni agarakkal.
Ha tegnap velem jöttél volna,
Fúlhatnánk együtt a moslékba.
Hűs békák brekegnek a fagyos tóban,
Úszómester haldoklik a fagyasztóban.
Csákánnyal ne moss fogat,
Irtsuk ki az elefántokat!
Tudod, hogy elbukod, kispofa,
Baltából nem lesz zongora.
Lócitromban telel a veréb, ha lusta,
Az arcod olyan érdekes, de nem rusnya.
Motoszkál a gyanú az agyamban,
Hibát kéne keresnem magamban.
Vonatfüttyel repül a szárcsa kedden,
A fülem szőrös: biztos vagyok ebben.
Gyere, Csikasz, harapd szét a gémet!
Mára már lepihentek a keretlegények.
Öt török öt görög hempereg,
Bénán betonoznak a berberek.
Ó, mekkora ez a hatalmas törpe!
Beszélni magyar, csak picit törve.
Papot süt hallal a kannibál testvére,
Szállj le hozzám, Angyal, szentestére!
Mérget vedel a patkány a Bazilikában,
Halkat kattan a mókusagy a kalitkában.
Jaj, de drága ez a pemzli!
Vécépapír helyett cetli.
Csapágyon nem terem virág, köztudomású,
Mindig legyen kéznél egy töltött ágyú.
Domináns hímek a könyvtárban kacagnak,
Éhes koldusok a kakiban matatnak.
A csuka a hínárban morózus ma nagyon,
Jöjj, kedves apáca, nem hagylak parlagon!
Zsíros ganajban giliszták nyálkát húznak,
Jobb nem útjába állni a részeg hiúznak.
Locsolókocsi vágtat, mint az őrült, ki letépte,
Menetjegyét, bérletét mindegyiknek kérte.
Hízik a penész a camembertkérgen,
Csendesek a szúnyogok az idei télen.
Úsznak a vérben a fóti pompomlányok,
Még nyílnak a völgyben a kerti zsiráfok.
Csendőrszurony tollal karcolja az eget,
Nem loptunk még, se sokat, se eleget.
Hol van már a tavalyi hó? – nyekergik a pávák.
A máglyán ritkán kötnek a füstszagú dámák.
Karcsika, ne lőj az agyamba, kérlek!
Megmondtam. Kérem az ellenőrződet!
Mereng a gyíkfing, forgószélnek álmodja magát,
Süllyedünk, Noé kapitány, már közel az Ararát?
A jegenyefák nem nőnek az égbe,
Robinzon nagy szerelme: Péntek.
Pattog a kukorica, a sortűz ropog,
Játszásiból rúgnak tökön a csillagok.
Zúg egy éji bogár, aztán még egy,
Leülnek zúgni, hova mennének?
Eltelt megint egy év, nem sírunk utána,
Vármegye tornyán visít a megszállott páva.
Tepsiben serceg a kacsa lába,
Minden hiába, minden hiába!
Vak vezet világtalant a mocsár-járdán,
Tudtad? A herélt disznó az ártány.
Hófehérke hét törpével bassza a rezet,
Ez parkolási díjtól nem mentes övezet.
Háromszor hét, mindig huszonegy,
Nekem aztán már minden egyre megy.
Bontott tégla pihen a réten lerakva,
Paplan alatt alszik a rét bebaszva.
Őrült nővel táncolni bajos, tartja a fáma,
Bem apón fityeg lehányt kokárdája.
Pattanásból pattan, mi benn már nem fér,
Hegyek vajúdtak érted, nyamvadt kis egér.
Ágyő, kis gárdahadnagyom, hát ez lett a vége!
Lenni, nem lenni? Recipe ferrum! – legényke.