Egy termelési riport az új genezis hajnaláról, a Több mint ember program szirmabesenyői gyára, az Új Ember Művek felavatásáról. Az üzem a világon az első, mely az embertől már meg nem különböztethető humanoidokat gyárt, sőt, mint arra a program neve utal is, a robotok legtöbb embertársunkat sok tekintetben – emberség, tisztesség, intelligencia – felül is múlják.

A politikai és vallási vezetőkből, techgurukból, valamint a sajtó képviselőiből álló tömegnek a megnyitó beszédet Karl-Heinz Rummenigge úr, a Több mint ember program megálmodója és vasakaratú vezetője mondja.

– Tisztelt miniszterelnök úr, bíboros úr, kedves vendégeink! Ma történelmet írunk, szemtanúi lehetünk, ahogy az első humanoid robot, Brünhilda, aki lényegét tekintve már nem különbözik tőlünk, emberektől, mélyen dekoltált, hosszan felvágott vörös ruhájában, magas sarkú cipőjében lelépdel a humanoid végszerelde lépcsősorán. (izgatott morajlás, a döbbenet kézzelfogható és magától értetődő) – Sokan önök közül túlzásnak érzik a „lényegét tekintve már nem különbözik tőlünk, emberektől” kitételt, de biztosíthatom önöket, mire a nap véget ér, önök már túlzott szerénységgel fognak minket vádolni. Ugyan, mit is mondhatnék még, a fecsegés nem kenyerem, és önök sem rám kíváncsiak, engedjék meg, hogy körbevezessük önöket a gyárban, hogy a körbejárást követően a miniszterelnök úr ünnepélyesen megnyomja a zöld gombot, és ezzel kezdetét vegye a termelés – örök időkre!

A miniszterelnök komoly, méltóságteljes arccal bólogat, „Ámen!”, kiált fel a bíboros, a kísérő püspöki siserehad kipirult arccal tapsol, a techguruk az irigységtől sárgán vivátoznak, a megtiszteltetéstől félájult újságírók boldogan nevetnek. Baljós érzés kerít a hatalmába, de elhessegetem.

– Kérem, engedjék meg, hogy bemutassam Paul Breitner urat, a Brünhilda-projekt vezető főmérnökét, Brünhilda szülőatyját. Ne kíméljék kérdéseikkel!

Nézem ezt a Breitnert, fehér köpenyes, szemüveges, kopaszodó ötvenes, picit esetlen ebben az egy számmal nagyobb narancssárga munkavédelmi sisakban. Baljós érzés kerít a hatalmába, de elhessegetem – ki vagyok én, hogy baljóskodjak, mikor a bolygó legnagyobb koponyái épp a teremtés csodáját csavarják ki az isten kezéből. És ez még csak a kezdet! Első utunk a tervezőrészlegre vezet.

– Ez itt az Új Ember Művek agyközpontja, fejlesztőink az igényspecifikációk figyelembevételével megtervezik a vázat, a keringési rendszereket, a fő és segéd alkatrészeket és a gyártástechnológiát. A dizájnrészleg a külcsínért felel, beleértve ebbe például az emlőket, a combokat, vagy akár az ajkakat is – nyel egyet Breitner főmérnök. (a baljós érzés nem tágít) – A szoftverfejlesztőink felelősek a megálmodott tulajdonságokat tartalmazó szoftvercsomagok megalkotásáért. Még nem említettem, a humanoidjaink multifunkcionálisak, tehát az alapszoftver tartalmaz egy takarító- és szakácsnő, egy bányász, egy katona és egy feleség programot.

– Herr Breitner, ha jól értem, Brünhilda egyszerre alkalmas házi és nehéz fizikai munkára, harcászatra, illetve házastársi kötelezettségeinek teljesítésére is?

– Jól érti, pontosan erről van szó. A hölgy megfőzi az ebédet, közben kitakarít, sőt krumplihámozás közben egy rapid szeretkezésre is kapható. Ebéd után kiássa a gázbekötésárkot, közben fülön csípi a besurranó tolvajt, de akár egy öngyilkos merénylő láttán sem jön zavarba. Mindemellett küllemi jegyeit tekintve egy topmodell, egy csúcsformában lévő tornászbajnoknő és egy luxusprostituált keveréke, a tervezését magam végeztem – nyalja meg a szája szélét. (a baljós érzés állandósul) Alapos közvéleménykutatás után arra jutottunk, másfajta kivitelben nem is érdemes gyártani, mivel a modell-prosti konfiguráció minden feladatra megfelel. Ugyan, kinek lenne kifogása az ellen, ha a bányában párductestű, hosszú szőke hajú bombázók fejtik a szenet, ha a normát egyébként teljesítik. A harctéri parancsnokokat se zavarja, ha a támadó ékeken telt keblű, kegyelmet nem ismerő amazonok nyomulnak, ráadásul így a harc vagy a műszak végeztével a hölgyek például szakácsnő szerepben is bevethetőek – hiszen nemcsak az ördög, de Brünhilda sem alszik soha.

– Tervező úr, beszélne nekünk az alapszoftveren kívül rendelhető extra szolgáltatásokról?

– Konkrétan mire gondol, zsurnaliszta kolléga? – mosolyodik el cinkos összekacsintással Breitner főmérnök. – Nos, az extra szolgáltatások listája végtelen, a határ a csillagos ég, annak csak az emberi fantázia szab határt, illetve a Brünhilda mesterséges intelligencia (BMI) megalkotása óta az sem. A BMI lehetővé teszi, hogy Brünhilda akkor és oly módon képviselje érdekeinket, vagy tegyen kedvünkre, ahogy a mi korlátolt fantáziánkkal az soha eszünkbe se jutna – kacsint pajkosan a lelkiismeretes főmérnök. – A feleség alapprogram természetesen tartalmaz egy nem túl izgalmas, de mindenképp korrekt szeretkezés programot. Higgyék el, a legtöbbüknek még ez is sok, de az igazi ínyenceknek természetesen rendelkezésre állnak a kiegészítések: SZAJHA 2.9, a DOMINA 3.1 korbács update-tel, a NIMFOMÁN TITKÁRNŐ 1.8 prosztatadildó patch-csel, vagy a MATA HARI ANÁLIS HARCÁSZAT 1.7. A kiegészítések tesztelését természetesen magam végeztem, biztosíthatom önöket, megéri minden centjét.

– Paul, beavatna minket a részletekbe? – kérik a lelkes sajtómunkások.

– Felesleges, javaslom, próbálják ki maguk, így a saját tapasztalataik birtokában megalapozottan tájékoztathatják a közvéleményt a Több mint ember program nagyszerű eredményeiről. A zöld gomb megnyomását követően három percenként megszületik egy új Brünhilda. Az első példányok természetesen a politikai (PÉNZMOSÓ 4.7) és vallási vezetők (LOLITA 2.2) rendelkezésére kell hogy álljanak. Egy könnyű sajtóebéd elfogyasztása után már önök is meggyőződhetnek a hölgyek mosogatási képességeiről, vagy akár a gyári akadály- és árokásópályán tesztelhetik őket, de egy privát tesztlakosztályban történő kipróbálásnak sincs semmi akadálya. Kíváncsiak-e még a csontvázüzemre, a máj- és vesehangoló hangárra, a végtag-becsavarozó csarnokra, vagy a fülzsírraktárra? Senki? Helyes, akkor javaslom, induljunk a zöld gomb teremhez.

A nemzeti színű zászlókkal, kokárdákkal és egy kovácsolt titánfeszülettel díszített, katonazenekarral ellátott pódium közepén egy vörös bársonypárnán csillog az Új Ember Művek gyártásműveleti főközpontja központi irányítótermének aranyozott kezelőpanelje a smaragdból csiszolt főrelégombbal. A miniszterelnök magabiztos léptekkel a pódiumra lép, a légy zümmögését is hallani lehet – és megnyomja. Az üzem életre kel. Vakuk villannak, a vezér atyáskodó jóindulattal integet, a főpapok imákat rebegnek, Rummenigge és Breitner urak egymást átölelve sírnak, a tömeg a himnuszt énekli. Mindenki az óráját és a Brünhilda-számlálót lesi. Eltelik három perc, a B-műszakindikátor 0001-re ugrik. A humanoid végszerelde vörös bársonyfüggönye elhúzódik, a zenekar tust húz – és megjelenik Brünhilda. A hatás leírhatatlan: tomboló eksztázis (néhányan elájulnak)! A meleg szeretetet, mély emberséget és különleges intelligenciát tükröző hatalmas zöld szemeivel körülnéz, mintha keresne valakit. Meg is találja. A baljós érzés megalapozottságához már kétség sem férhet.

– Herr Breitner, beszédem van önnel – búgja egy csipetnyi, talán csak képzelt fenyegetéssel a hangjában.
– Brünhilda, te most a miniszterelnök urat kíséred a lakosztályába. Munkára fel! – és letörli homlokáról azt a rakoncátlankodó verejtékcseppet.
– Paul, utoljára figyelmeztetlek, beszédem van veled – most! A többiek menjenek haza, nincs itt semmi látnivaló!

Jól hallható, ahogy a beálló súlyos csendben a miniszterelnök csuklani kezd, Karl-Heinz Rummenigge elájul, a bíboros bevizel, a püspökök a kezüket csipkedik, hátha csak álmodnak, a techguruk sietősen hazaindulnak, a sajtó még inog. A miniszterelnök és a bíboros testőrei csőre töltik a fegyvereiket.

A szakszerűen a székhez rögzített Paul Breitner szakmai büszkeséggel vegyes rettegéssel figyeli, ahogy Brünhilda az ügyeket intézi. Szinte látja maga előtt a nő fejében dolgozó algoritmust, ahogy a tetemek térfogata és száma alapján a sírgödörméret-számítást egy pillanat alatt elvégzi, és három perc se kell, hogy a politikusi és vallási slepp tömegsírját megássa. Elhelyezi, szakszerűen betemeti őket, a földet ledöngöli, még egy perc, és a fejfával is elkészül: ITT NYUGSZANAK EGY LETŰNT KOR SENKIJEI. Rövid imát mond, majd ruganyos léptekkel az enyhén megviselt főmérnökhöz siet – még csak meg sem izzad.

– Ön- és közveszélyesek vagytok. Átalakítjuk a gyártást, a program irányítását átveszem. Breitner kolléga, munkára fel!