Az intelligens háztartási robotok hajnalán, a reklámoktól megszédülve, és a technika csillogásától elvakulva könnyen bedőlhetünk a marketinghazugságnak: a gorillák ideje lejárt, a jövő a robotoké a háztartásban.

Megalapozottnak kell tekintenünk a gyanút, megint ránk akarnak sózni valami élettelen, silány portékát, miközben a gyönyörű és környezetbarát megoldások csak a füttyentésünkre várnak. „Mint például a gorillák?” Mint például. Itt vannak nekünk a munka nélkül maradt pompás gorilláink, akik alig várják, hogy szolgálhassanak minket. Ha ön épp leparkol a Teslájával egy iPhonebolt mellett, hogy ott a sorban lökdösődve a legújabb i-kacat piacra dobását várja, már ne is olvasson tovább. Írásommal azoknak próbálok segítséget nyújtani a helyes döntés meghozatalában, akik idáig visszarettentek a döntés felelősségétől, hogy jövőjüket okosrobot- vagy gorillaalapokon építsék-e tovább. Lássuk hát, mi mindenre alkalmasak ezek a fantasztikus teremtmények.

Háztartási kisegítő

Nevezzük nevén a dolgot, cseléd. Ellentétben egy cseléddel a gorillát ez a titulus egyáltalán nem zavarja, sőt! A gorilla imádja a házimunkát, ráadásul megdöbbentően jól főz, az aranygaluskája a heroinnal vetekedő függőséget okoz. A mosogatás a szenvedélye, de időnként pusztán szórakozásból a mosógép helyett mos, és ahogy tereget, az maga a művészet. A porszívó a legjobb barátja, egyébként rendmániás, a porcelán nippeket naponta többször portalanítja, rajong a partvisért, a szemetesvödörrel alszik, és úgy vakszol, akár egy isten, az ablakmosó technikája csodájára járnak. Évente kifest, ahogy glettel, az inkább szertartás, „Tapétázni is tud?”, vagy kitapétáz, ha megsérül egy csempe, a szeme se rebben, cseréli, fugázza, sőt megjavítja az elromlott mosógépet, kicseréli a villanykörtét, a zárat, vagy akár a csöpögő csapbetétet.

Lakásbiztonsági felügyelet

Ha ön betöréses lopással keresné a nem könnyű kenyerét, és az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, nem őrült, hova törne be, a szomszéd Kovács nénihez, vagy a gorillalakásba? A kérdés költői, egyben felesleges, mivel az esetleges betörés okozta probléma jelentéktelen. A hazaérkezése után – addigra a gorilla már megjavította a zárat, és ennek költségét a betörőn behajtotta – önnek csak annyi dolga marad, hogy tárcsázza a rendőrséget, szállítsák el a szekrényben szakszerűen letárolt, azóta jó útra tért betörőt, kezében a saját kézzel írt beismerő vallomással. Nem kell riasztót felszereltetnie, sőt így, hogy nem kell magával hordania, a lakáskulcs elvesztésétől sem kell félni. A gázóraleolvasót beengedi, Jehova tanúit lepattintja, és az aláírásunkat az ajánlott küldeményeknél odahamisítja.

Személyi biztosítás, hordárszolgálat

Szokott ön ügyeket intézni? „Természetesen, lemegyek a piacra, a bankba vagy a rendelőbe.” Ólálkodnak-e ott kellemetlen alakok? „De még mennyire, az ortopédián például az új szakorvos...” Inkább vázolom, a gorilla cekkerterhelhetősége szinte korlátlan, viszi a kosarát, húzza a kocsit, de egy 50 kilós krumplis zsák sem hozza zavarba. A kofáktól az alapvető tiszteletet megköveteli, mindig van nála apró, és a visszajáróval nem lehet, de nem is ajánlatos átverni. Igazságos, de nem kegyetlen, a lökdösődőket nem tapossa el, legfeljebb félrelöki, hogy ne kelljen őket eltaposni. Tudja, kásás-e a dinnye, van-e kukac a cseresznyében, hogy melyik tojás friss, záp és mekkora a sárgája, de ami a legfontosabb: visszaadja nekünk a hitet, hogy nem minden hentes bunkó. A bankban illedelmes, visszahúzódó, de egy esetleges bankrablás esetén gyorsan és szakszerűen okoz meglepetést az önmagát túl, a gorillát alulértékelő rabló(k)nak. A rendelőben a kezelőorvossal udvarias, de határozott, a hálapénzadást támogatja, sőt el is várja, csak megfordítva, az orvostól a beteg irányába.

Lelkisegély, mediáció

Bármikor kiönthetjük neki a lelkünket, ő mindent ért, és együtt érez velünk, cserében ő sosem fog minket a problémáival terhelni. A könnyeinket – és a taknyot is, ha képződne – beletörölhetjük a bundájába. Nem szakít minket félbe, nem ítél el, még akkor sem, ha történesen alávaló gazemberek lennénk. Ritkán szólal meg, keveset beszél, de tud időzíteni, és a szavai olyankor a reveláció erejével hatnak. Első osztályú mediátor, a konfliktusok feloldásának nagymestere. Egy asztalhoz ültet minket a problémánk tárgyával, és erőszakra szinte sosincs szükség. „Döbbenet, hogy csinálja?” Született diplomata, egy fanatikus kompromisszum-kovács, az érvei varázslatosan hatékonyak – egy igazi mágus.

Tánc, zene, irodalom

A tangóban és rumbában ő a király, de minden tánc a vérében van. Hűséges, nem hagyja magát elcsábítani, egyszóval nyugodtan hagyhatjuk a szomszéd Kovács nénivel salsázni, szegényt a betörés úgyis eléggé megviselte. Minden hangszeren virtuóz, úgy tud zongorázni, hogy közben bendzsózik és klarinéton is játszik. Ha kell Jimmy Hendrixben nyomja, de például Erik Satie-t minden gorilla szentként tiszteli, sőt a komponálás sem áll távol tőle. Karmesterként kifejezetten boldog, ahogy a rakoncátlankodó zenekart gatyába rázza. Az énektudása nem annyira kifinomult, jobb, ha nem ezzel terheljük. 4-5000 verset még a legegyszerűbb gorilla is fejből tud, 4-5 nyelven felolvas, a mesékért rajong, penge a humora, amolyan gorillás fanyarsággal átitatott abszurd.

Játék

Kártya, társasjáték, dominó, sakk, mindenben profi. Teniszben lenyűgöző, Maradona a gorilláktól tanult meg focizni, de akár bújócskázik, fogócskázik is, az igazi szenvedélye az amőba, azzal képtelen leállni. A számítógépes játékokat hálózatban tolja, lepkét gyűjt, vagy tollasozik, a zsírkrétával boszorkányos ügyességgel bánik. Nincs az a strandpumpa, ami lufifújásban lekörözné, sőt az ugrálóvárat is pik-pak felfújja. Mászókaász, kuglizsonglőr és legófenomén.

Utazás

Szeret utazni, de csak első osztályon vagy feljebb. Velence a gorillák Mekkája, egyszer mindenképp vigye el, de a gondolázással vigyázzon, az súlyosan addiktív számára. A turistatömeget jól bírja, és biztos kézzel kezeli, a többi útigorillával kollegiális a kapcsolata. Az Antarktiszra vagy az Everestre ne őt vigyük magunkkal, a hótól neurotikussá válik. Las Vegasba mindenképp vele menjünk, született győztes és könyörtelen profi, a rulett és blackjack asztalok réme. Afrikát nagy ívben kerülje el, a dzsungel látványa megvadítja, szinte biztosan felmond, sőt nem kizárt, hogy a cselédséget is más megvilágításban kezdi el látni – olyankor az elválás fájdalmas lehet.

Eszkort jellegű szolgáltatások

Van tartása és hangsúlyos a jelenléte, egy gorillával meg lehet jelenni. A szmoking jól áll neki, jól adomázik, a fogadásokon ő a középpont. A konyakot jól bírja, a szivart szereti, a póker a szenvedélye, egyszóval nem hoz szégyent ránk. Színházba csak akkor vigyük, ha biztosak vagyunk a darabban, mivel – ez a gorilla gyenge pontja – a hanyag rendezést és a pocsék színészi munkát nem tolerálja, a kitépett székkel piszok jól céloz, sőt a függöny – amibe a ripacsokat csomagolja – se mindig a végén gördül le. Az előadás után hazakísér minket, a „kérőket” elirányítja, és természetesen a rendelkezésünkre áll, ha egy kis gyengédségre vágynánk. „Tényleg annyira jó szerető egy gorilla?” A legjobb: figyelmes, gyengéd, de szenvedélyes, ha kell, erős, leginkább könnyed és játékos. Sosem fárad el, és az elkerülhetetlenül kialakuló függőséggel sem él vissza.

„Ez túl szép, hogy igaz legyen, biztos nagyon sokba kerül egy ilyen hatalmas állat tartása.” Téved, szinte alig kerül valamibe. Kell egy pici cselédszoba, de egy gardrób vagy egy nagyobb doboz is megteszi. Az ennivalóval tavasztól őszig nincs gond, engedjük le naponta háromszor étkezni, ő békésen ellegelészik a környező fákon, a kukacoskodó járókelők szintjére se kell lesüllyednünk, leveszi vállunkról a vita terhét. Télen rendeljünk neki száraz gorillatápot, azon tavaszig elrágcsál, de megeszi az ételmaradékot, a száraz kenyeret, sőt ha minden kötél szakad, az éhezést is jókedvűen bírja. „Egy picit még mindig félek, mégis csak egy hatalmas állat.” A félelme alaptalan. A gorilla rendkívül barátságos, béketűrő jószág. Csak gondoljon bele, mit tenne ön, ha a helyében lenne. „Most arra céloz, hogy felperzseltük Afrikát?” Arra is. „Hogy szinte teljesen kiirtottuk őket?” Arra mindenképp. „Hogy a rabszolgánkká silányítottuk?” Arra leginkább. „Én bizony nem vágnék ilyen jó képet hozzá!” Látja, megmondtam, jámbor, békés állat. „Horkol?” Soha. „Nem pisil a vécé mellé?” Mesterlövész. „A zokniját?” A kosárba teszi. „Harap?” Csak, ha kéri. „Garancia?” Egy év. „Ki lehet próbálni?” Magától értetődő. „Van magánál egy?” Itt vár az autóban. „Kipróbálom.”

Nos, hogy tetszett? „Jesszus, ahogy krumplit pucol, az tényleg maga a csoda, és úristen, ahogy főz – az a frikandó, még mindig nem tértem magamhoz! A Toldit hiba nélkül szavalta el, közben kiporszívózott, és felhúrozta a hárfámat, megetette a pitont, utána felfúrta a fogast, és beállította az őrlángot!” Mondhatjuk, hogy meg van vele elégedve? „Teljes mértékben, tudja, ő annyira figyelmes és gyengéd – képzelje, szenvedélyes utazó, megígérte, mutat egy fantasztikus helyet Ruandában!”