1801. január 5.
London, Királyi Haditengerészet Fegyelmi Tanácsa

Jelen vannak:
– Sir Peter Heywood, az Admiralitás Lordja
– Sir William Percy ellentengernagy, a Fegyelmi Tanács elnöke
– Philipp Calderwood admirális
– Sir Arthur Wellesley tengernagy
– William Bligh, a HMS Foudroyant kapitánya
– James Norman Hall regényíró

A Fegyelmi Tanácsot titkos ülésre hívták össze egy fölöttébb veszedelmes ügy kivizsgálására. A jelenlévő regényíróra mindenki megdöbbenéssel tekint: példa nélküli egy nem tengerészeti tisztviselő részvétele az ülésen.

– Sir William, kérem, ismertesse a tényállást!
– Uraim, mint az közismert, Őfelsége Bounty nevű hajója, Sir Cloudesley Shovell parancsnoksága alatt, 1787. december 23-án, 46 fős személyzettel kihajózott Spitheadből, hogy Tahitiról kenyérfa-palántákat hozzon. A hajó és a legénység nyomtalanul eltűnt. A Bounty-aktát a hivatal 10 éve, „Ismeretlen okból megsemmisült” pecséttel ad acta tette.
– Nos, uraim, 1800. július 23-án Őfelsége hajója, a Balmoral a Korall-tengeren hajózva egy lezárt palackot talált. A palack egy írásos „dokumentumot” tartalmazott. A Balmoral parancsnoka, George Engleheart kapitány felismerve az írás jelentőségét hét pecsét alatt zárszekrénybe helyezte. Az iratot Engleheart kapitányon és jómagamon kívül más nem látta. Engedjék meg, hogy felolvassam, egyben emlékeztessem önöket a súlyos következményekre, amennyiben titoktartási kötelezettségüket megszegnék.
Sir William felteszi szemüvegét, és remegő hangon olvasni kezd.

Tengerészek, barátaink!

Azonnal forduljatok vissza! Az irány: Tahiti. Megismételjük: TAHITI. Ez a Paradicsom. Nem olyan, mint a Paradicsom, ez: maga a Paradicsom! Ha tudnátok! Ha csak egyszer belekóstolnátok, többé semmi másra nem vágynátok. A nők csodaszépek, kedvesek, buják és meztelenek! Megismételjük: MEZTELENEK. És egyik sem valakinek a felesége, vagy bármije, itt minden mindenkié: az ennivaló, a terület, a nő, a gyönyör. Megismételjük: MINDENKIÉ. Csak példának okáért álljon itt Sir Cloudesley egy átlagos napja. Megismételjük: ÁTLAGOS.

Reggel a tenger mormogására Mohea és Tahiata között ébredek. Felkelnék, de leginkább nem hagynak, egyszóval a reggeli szeretkezést követően felkelek. Úszom egyet a kimondhatatlan szépségű azúrkék öbölben. Zamatos gyümölcsöket reggelizem, utána beugrom Tahitoához befejezendő a tetoválásomat. Mindennap felmászom a kedvenc hegytetőmre. Lehetetlen az érzést szavakba foglalni, ahogy ott pihenek a Paradicsom tetején, és tudom: bármi is várjon lent, csak a káprázatosból, bámulatosból, a lenyűgözőből, a csodásból, mesésből, az ámulatba ejtőből, varázslatosból, a szédítőből vagy a festőiből, a fenségesből, a pazarból, a pompázatosból, az elbűvölőből vagy az elragadóból, a bámulatosból, lenyűgözőből, a csodásból, ragyogóból, a lélegzetelállítóból, a csodaszépből vagy a gyönyörűségesből választhatok. Megismétlem: CSAK.Tudjátok, milyen érzés ez?! Persze elsőre a nők a legvonzóbbak, de higgyétek el, az semmi, a Paradicsomban minden gyönyör. A látvány, az illatok, az érintések, a gyümölcsök, a szél, a forró homok, a madarak, a virágok, a közös dobolás a tűz körül, az éneklés, minden, de leginkább a tudat: holnap is Paradicsom. Holnapután is, azután is... Mit írhatnék egy átlagos napról? Itt nincsenek átlagos napok, ébresztő, ez a Paradicsom! Ne gondolkozzatok, az irány: Tahiti. Egy napja többet ér az egész nyomorult életeteknél. Megismétlem: EGYETLEN NAPJA. Egyetlen napjában ott az örökkévalóság. Nincs szenvedés, szorongás a jövő miatt, a bűntudatra szavuk sincs, mindenki szeret mindenkit. Mindig. Mindenki.
– Tengerészek, barátaink, jöjjetek, a Paradicsom mindenki számára nyitva áll! Megismétlem: MINDENKI SZÁMÁRA.

Sir Cloudesley Shovell, a Bounty kapitánya
Fletcher Christian hadnagy, a Bounty első tisztje
John Fryer, a Bounty fedélzetmestere és a többiek

Sir William remegő kézzel leveszi szemüvegét, és letörli homlokáról az izzadságcseppeket. Sir Peter vizet kortyol – egy ideje csuklik már. Bligh kapitány szédül, sápadtan az asztalba kapaszkodik. Calderwood admirális kőarccal figyel – már a hajólopás részletein, és a Tahitiig szükséges készletszámításokon töpreng.
– Uraim, talán nem kell részleteznem, a levél napvilágra kerülésének milyen pusztító következményei lennének.
Mindenki bólogat. Calderwood admirális is.
– Ha ez a levél napvilágot lát, onnantól Őfelsége egyetlen hajója sincs biztonságban – szól komoran Wellesley tengernagy.
„Nyolc tökös tengerésszel meg lehet csinálni”, gondolja magában Calderwood admirális.
Sir Peter a gyertyalángba tartja Sir Cloudesley Shovell levelét (a Paradicsom ajtaja bezáródik). De nincs még vége.
– Felkérjük a jelenlévő Mr. James Norman Hall író urat, regényben örökítse meg a Bounty történetét oly módon, melyben William Bligh mint a „HMS Bounty kapitánya” esküjéhez híven viselkedik, és természetesen megmenekül, a lázadók pedig elnyerik méltó büntetésüket. Felkérjük továbbá a jelenlévő William Bligh kapitányt, hogy a történetet tanulja be, és azt a továbbiakban annak megfelelően képviselje.
Bligh kapitány feláll, sarkait összecsapja, és tiszteleg.
– Köszönöm, William! – szól megkönnyebbülten Sir Peter Heywood, az Admiralitás Lordja.
– Uraim, a Tanács ülését berekesztem. Az ülés meg sem történt, jegyzőkönyv nem készült. Isten óvja a Királynőt!

1802. március 15. London, Királyi Haditengerészet Hivatal
Rendkívüli Ügyek Bizottsága
Tárgy: HMS Triumph eltűnése

Őfelsége hajója, a HMS Triumph, Philipp Calderwood admirális parancsnoksága alatt 8 főnyi csökkentett személyzettel kifutott Portsmouth kikötőjéből, hogy ellenőrizzék az elvégzett javításokat és a tömítések épségét. A tesztet 3 naposra tervezték. Egy előre nem látható vihart követően a hajónak a legénységgel együtt nyoma veszett. A felkutatásukra tett erőfeszítések nem vezettek eredményre, de a keresőegység számos hajódeszkát, vitorlamaradványokat, hordókat, és egy „Triumph” feliratú hajónévtáblát talált. A bizottság megállapítja, a nevezett hajó valószínűsíthető bizonyossággal elsüllyedt, túlélők nincsenek.
– Isten óvja a lelküket! A Triumph-akta „Ismeretlen okból megsemmisült” pecséttel ad acta tétetik.

Philipp Calderwood admirális fáradtan ébred, feltápászkodni készül a virágsziromágyból.
– Most nem! Hagyjatok békén, pihenni szeretnék – mondja határozottan.
Ám húsz köröm mélyed a hátába, Ahuarii és Nahini nem ismer kegyelmet.