Az erdei tó tükrében fürdőző Holddal táncot járnak a lakkfeketén csillogó éj palástján ragyogó csillagok.

Megigézi e szépség a halálos némasággal suhanó hatalmas baglyot. A csillagfényben játszó árnyékát figyeli, ahogy fut a víz felszínén. Egy-egy csillagot ki-kitakarva suhan, mintha a finom, égi fényszimfóniát játszaná. A Holddal nem bír, de játékosan meg-megérinti, mintha árnyékával simogatná a remegő Holdleányt. A csillagok fájó szívvel figyelik a parányi, tollas, kis lelket. Játszani szeretnének. Hopp! Fekete villanás, egy hal ugrik fejest az égbe, és apró körök cibálják a csillagok hadát. A kör közepén fény születik, és elindul a bagoly lábnyomán. A madár az égbe néz, az üstökös rátalált.