2027. május 11.

Az emberiség valaha volt legnagyobb kalandja, a Galaxis benépesítésének kezdete. Négy bátor űrhajós, akik évtizedek megfeszített tudományos munkájának megkoronázásaként elindulnak a Marsra, hogy onnan soha vissza nem térve kolóniát létesítsenek. Jelentkezők tízezreiből a NASA legkeményebb pszichológusai és testnevelő tanárai választják ki őket.

Kevin Timbauer ezredes, a 42 éves NASA berepülőpilóta és hobbikertész, ő a küldetés parancsnoka. Betty Coel, a 28 éves kutató biológus, a 2022-es Miss Universe győztese, Rob Boltz, a 38 éves sebész-nőgyógyász, driftbajnok és Alicia Ramirez, a 32 éves harctéri pszichológus és OKJ-s csincsillatenyésztő. A párok a küldetés előtt természetesen összeházasodnak, így a terv szerint a Kevin-Betty és a Rob-Alicia páros kezdi meg a Mars benépesítését. A kilövés eseménymentesen megtörténik, kezdetét veszi az űrkolonizáció.

2027. december 31.

A kezdeti lelkesedést – mint ahogy arra számítottak is – hamar felváltja a napi rutinba fulladó unalom. Eleinte sokat segítenek a könyvek, a társasjátékok, az egyenes adásos tévéműsorok, ahová be-bekapcsolják őket, ám végül elfogynak a trükkök, és szembe kell nézniük a küldetés legnagyobb kihívásával. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a telepes felszerelés hatalmas helyet foglal el, ezért az űrhajósok számára kialakított élettér egyetlen, nem túl tágas kabinra szűkül. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a NASA az utazás idejére mindenféle szexuális tevékenységet tiltó listára tesz. Az önmegtartóztatást különösen megnehezíti, hogy a párok kiválasztásánál fokozottan ügyelnek az összhangra, ezért Timbauer ezredes és Dr. Boltz nők ezreiből választja ki a számukra legjobbat. Sőt, hogy a helyzet még komplikáltabb legyen, természetesen a párok párcserékkel is tesztelik egymást, hiszen fel kell készülni az esetleges balesetekre, elhalálozásokra is, tehát az expedíciónak készen kell állnia a Mars benépesítésére bármilyen konfigurációban. És ők alaposan felkészültek!

2028. január 11.

A helyzet robbanás közeli, a kabinban vágni lehet a feszültséget. Végül úgy döntenek, saját kezükbe veszik a sorsukat – Timbauer parancsnok engedélyt ad egy pettingpartira, de a szűk térben robbanó elfojtott vágyak maguk alá temetik az előzetes elképzeléseket. Az út hátralévő szakaszára a kabinkamerákat kikapcsolják.

2028. november 3.

Marsot érnek. Megkezdődik a munka. Felépítik a napelemfarmot, a vízgenerátorokat, a központi irányítótermet, a fóliasátrakat és egy piciny kráterkápolnát. Vetnek, öntöznek, a dolgok jól haladnak. Hamarosan megszületik a kis Jack Timbauer és Molly Boltz sem várat sokáig magára. A családok gyönyörű marshátteres képeket posztolnak, a színes magazinok ontják a marsi hétköznapokról szóló idilli cikkeket. Nők millió epekednek a fényes jövőbe vetett hittől sugárzó arcú marspionírok után, és férfiak milliói sóhajtoznak az erős és gyönyörű marsmenyecskékről fantáziálva.

2029. április 22.

A Marssal a rádiókapcsolat megszakad. Eleinte csak műszaki hibára gyanakodnak, de az űrtávcsöveken tisztán látszik, ahogy a kráterkápolna felrobban, és a központi irányítóterem lángokban áll. Mivel életjeleket nem észlelnek, ezért mentőexpedíciót indítanak.

MARS MENTŐEXPEDÍCIÓ-JELENTÉS               „Szigorúan titkos!”
NASA Űrkolonizációs Főosztály
Isaac Ackermann vezérezredes
2031. március 27.

A Marson 2031. február 12-én landoltunk, és az alábbi állapotokkal szembesültünk. A központi irányítóterem kiégett, a kráterkápolna felrobbant, túlélőket nem találtunk. A leégett központi vezérlő megsérült naplófájljaiból, illetve Dr. Ramirez félig megégett személyes naplójának feljegyzéseiből a Mars kolónia pusztulásának alábbi története rajzolódik ki. Sajnos a problémák már az utazás során jelentkeztek. A NASA pszichológusai és testnevelő tanárai által felállított szabálykönyvtől eltértek, és Timbauer parancsnok engedélyével úgynevezett pettingpartikat tartottak, melyek végül féktelen kicsapongásoktól sem mentes orgiákba torkolltak. A helyzetet súlyosbította, hogy a szélsőséges terhelés hatására a felszínre tört Dr. Boltz férfiak iránt is érzett vonzódása, és beleszeretett Timbauer ezredesbe, aki bár Dr. Boltz közeledését elutasította, a patológiás mértéket öltő eltitkolt homofóbiájával már nem bírt. Talán még a Dr. Ramirezen elhatalmasodó nimfomániát is kezelni tudták volna, ha nem derül ki, hogy Mrs. Timbauert a bezártság és az űrnyomás hisztérikusan féltékennyé tette. Az, hogy ilyen körülmények között végül az emberanyag károsodása nélkül jutottak el a Marsra a csodával határosnak tekinthető. A Mars Camp felépítésével nyakukba szakadó leterheltség időlegesen háttérbe szorította az ellentéteket, de a tábor felépítése után felizzottak az indulatok. Dr. Boltz Timbauer ezredes iránt érzett viszonzatlan szerelme okán olyan mély depresszióba zuhant, hogy képtelenné vált az egyébként is nimfomániás rohamoktól szenvedő felesége ellátására. A felelősen gondolkodó Timbauer parancsnok kísérletet tett a helyzet kezelésére, de a hisztérikus állapotba kerülő Betty Coel szétkarmolta a kötelességét teljesítő ezredes arcát, miközben csomókban tépte ki Dr. Ramirez haját. A vészhelyzetet látván a hős Kevin Timbauer már odáig jutott, feláldozza magát Dr. Boltz szerelme oltárán, de Mrs. Timbauer arcrángásaiból és artikulálatlan üvöltéséből arra következtetett, az áldozathozatalra nem kerülhet sor. Ebbe a helyzetbe érkeztek a még az utazás során fogant gyermekek, a kis Jack és Molly. Elszabadult a pokol. A parancsnok elméjét elborította az őrületté fokozódó homofóbia. „Nem csinálhat homárt a fiamból!” – ordította, és egy ásóval kísérletet tett Boltz doktor agyonverésére. Az addigra a már Timbauer parancsnokból kiábrándult egykori driftbajnok elmenekült, és az addig érzett szerelme előjelet váltott, gyilkos dühvel ördögi tervet ácsolt. Sajnos addigra Betty elméje is elborult, „a kis ringyó, nem hagyhatom, hogy majd Kevin fejét elcsavarja!” – visította, és a kis Mollyt a komposztaprítóba dobta. Innen már nem volt visszaút. Az ördögi sebész-nőgyógyász aláaknázta a kráterkápolnát, majd a lábán mély sebet ejtve jól látható vérnyomot húzott a kápolnától a fóliasátrakig. A Dr. Boltzot a fóliasátorban kereső eszétvesztett ezredes a vérnyomomon hamarosan a kápolnához ért. Alicia a kislánya elvesztése miatt érzett fájdalmában egy csapásra megőszült és megtébolyult. A konyhába rohant a klopfolójáért, miközben Betty baltát ragadott. A papírforma Bettynek kedvezett mégis Alicia terítette le egy halántékára mért klopfolással. Valószínűleg ő győz, ha a felrobbanó kápolnából kirepülő feszület nem találja gerincen, ezzel megbénítva őt. „Te is mehetsz a lányod után, lotyó!” – üvöltötte nem üres fenyegetésként az erősen vérző özvegy Timbauerné. Az épp betoppanó Boltz doktor a feleségét már nem tudta megmenteni, viszont a gyászoló Mrs. Timbauert még le tudta ütni, és egy székhez kötözte. Mire az eszelős özvegy magához tért, addigra Dr. Boltz a kis Jacket is megtalálta, akit természetesen Timbauer anyuka szemei előtt darált le a komposztaprítóban, és akit hamarosan az anyuka (székestől) is követett. Boltz doktor szembenézve a helyzetével az egyetlen helyes döntést hozta, benzint locsolt szét a központi irányítóteremben, majd azt meggyújtotta, és követte a kis Mollyt, Aliciát, Jacket és Bettyt a komposztaprítóba.

A Mars Expedíció kudarcából levonható a következtetés, hogy az emberiség jelenlegi állapotában még nem alkalmas távoli bolygók meghódítására. A NASA pszichológus-testnevelő tanár felkészítő csapatának jelen szakmai tudása nem teszi lehetővé űrkolonizációs csoportok felkészítését. Amíg az emberi psziché mélyén megbúvó láthatatlan összefüggések kutatásában áttörést nem érünk el, a szomszédos bolygókra történő terjeszkedést nem javaslom.