Kedves gyerekek, ma a semmiről mesélek nektek, remélem, jól fogtok szórakozni. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerekerdő. Amikor volt, akkor kerekerdő volt, amikor nem volt, akkor a semmi volt. Olyan semmilyen szó ez a semmi, nekem se tetszik, és mivel a semmi eleve megnevezhetetlen, mindegy, minek hívom, így a továbbiakban a nem létező nyúlként hivatkozom rá.

Szóval, egyszer ez a nyúl, amolyan nemlétezőnyulas kivagyisággal a kerekerdőben sétál, mikor is szembejön vele a róka.
– Szervusz róka, hát te, mi járatban itt a kerekerdőn?
– Éhes vagyok, nyúlhúsra fáj a fogam.
– A zúgóknál láttam a nyulakat hempergőzni – feleli segítőkész nem létezéssel a nyúl.
A róka megköszöni, sietve ellohol.
Derűs nem létezésben létezik tovább a nyúl, mikor is szembejön vele a borz.
– Szervusz borz, hát te, mi járatban itt a kerekerdőn?
– Éhes vagyok, nyúlcombra fáj a fogam.
– A zúgóknál láttam a nyulakat hempergőzni – feleli szolgálatra kész nem létezéssel a nyúl.
A borz megköszöni, sietve ellohol.
Fütyörésző nem létezésben létezik tovább a nyúl, mikor is szembejön vele a farkas.
– Szervusz farkas, hát te, mi járatban itt a kerekerdőn?
– Éhes vagyok, nyúlgerincre fáj a fogam.
– A zúgóknál láttam a nyulakat hempergőzni – feleli előzékeny nem létezéssel a nyúl.
A farkas megköszöni, sietve ellohol.
A nyúl kedélyes nem létezéssel halad a létezésben, mikor is megjelenik a medve.
– Szervusz medvegy, hát te, mi járatban itt a kerekerdőn?
– Éhes vagyok, nyúlpecsenyére fáj a fogam.
– Nyúl helyett nem felelne meg rókacomb, borzgerinc és farkaspecsenye?
– Megfelelne – nyel egyet a medve.
– A zúgóknál láttam őket hempergőzni – igazítja útba jóindulatú nem létezéssel a nyúl.
A medve megköszöni, és korgó gyomorral ellohol a zúgók felé. A nem létező nyúl is elnyargal, és hopp, már ott is terem. A nem létező nyúl a létező leggyorsabb – még a gondolatnál is gyorsabb – állat a világon. Vázolja a helyzetet. A három oktondi állat nagy sírás-rívásba kezd, végül a rókának jut eszébe, hogy megkérdezze a nem létező nyulat, van-e valami elképzelése a helyzet kezelésére.
– Van – válaszolja fölényes nem létezéssel a nyúl.
– Mi lenne az?
– A megfelelő kérdés nem ez, hanem az, hogy mi az ára?
– Ööö... és mi az ára?
– A szolgáim lesztek, innentől fogva azt csináljátok, amit mondok nektek.
Nagyot kacag a három lombrózó – velük kacag a nyúl, aki ott sincs. Így kacagnak egy ideig, míg a medve megérkezése torkukra nem fagyasztja a kacajt. Kivéve a nyúlét, ő kacag tovább. Végül csak megegyeznek.
– Bújjatok a fa mögé, egy pisszenést se halljak!
– Szervusz medvegy!
– Hrrr, róka-, borz- és farkasszagot érzek! – brummogja a medve.
– Az elébb még itt kergetőztek, de megláttak, és elrohantak a rekettyés felé – mondja megtévesztő nem létezéssel a nyúl.
A medve megköszöni, és korgó gyomorral ellohol a rekettyés felé.

Így kezdődött a kiképzés. Elátkozta azt a napot a három ragadozó. A nem létező nyúl sajnos bolond volt: mintha sportot űzött volna abból, hogy megkeserítse az életüket, sőt néha kifejezetten azt érezték, az életükre tör. Előfordult, hogy fellázadtak szegények, de a nem létező okosságú medve olyankor emlékeztette őket a szerződések betartásának fontosságára. Teltek-múltak az évek, melyeket a nyúl egykedvű nem létezésben, a három jómadár intenzív istenkáromlásban töltött. Most egy jeges folyóátúszásba torkolló böjti hegymászást követően egy szénaboglyában lihegnek. Csapzott a bundájuk, már lázadni sincs erejük, egy hete nem aludtak, nem bírják tovább. A talán még a megszokottnál is nem létezőbben létező megkergült nyúl figyelmesen méregeti a három viharvert állatot.
– Szervusz medvegy, hát te, mi járatban itt a kerekerdőn?
– Éhes vagyok – mondja szomorú szemekkel.
– Épp most láttam a rókát a borzzal és a farkassal a szénaboglyánál.
A medve megköszöni, és korgó gyomorral ellohol a szénaboglya felé. Odaér, végre jóllakik.

– Sorakozó! – kiált oda a nem létező nyúl a nem létező rókának, borznak és a farkasnak. – Értitek már?!
– Igen uram! – dobbantják egyszerre.
– Ki vagyok én? – kiáltja a nyúl.
– Semmi! – kiáltják a vadak.
– Kik vagytok ti? – harsogja a nyúl.
– Semmik! – harsogják egyszerre.
– Honnan jövünk? – üvölti.
– A semmiből! – üvöltik.
– Hová távozunk? – ordítja.
– Ahonnan jöttünk! – ordítják.
– A kiképzésetek véget ért. Soha egy pillanatra se feledjétek: nem léteztek! A semmi legyen veletek, barátaim!

Itt a vége, fuss el véle, máig is nem léteznek, ha meg nem lettek!