Az anakondával barátkozás (ANAKBAR) csak a kishitű, felületes szemlélő szemében tűnhet őrültségnek. A figyelmes vizsgáló számára megmutatkoznak annak erényei, és feltárja magát a jellem megacélozásának nemes, férfias szépsége.

Az ANAKBAR sportértékét maga az anakonda adja, egész pontosan annak cudar, bestiális természete. A legújabb etológiai kutatások eredményei alapján az anakonda genetikai kódja – valószínűleg egy meteor-becsapódás következtében – megsérült. Ez magyarázza, hogy az állat feje a termetéhez képest túl kicsi, így az agy számára rendelkezésre álló hely korlátolt – akárcsak az anakonda maga. Nem könnyű itt nem hibába esni, de mi ne nézzük le őket. Az anakonda alulméretezett „hardvere” csak a legegyszerűbb „szoftver” futtatására alkalmas, ez magyarázza az állat egybites világképét, mely az élőlényeket két csoportra, táplálékra vagy ellenségre osztja. Bármelyik csoportba kerülünk is, nem lesz könnyű dolgunk. A táplálékcsoportba kerülés az ANAKBAR kudarcának előszobája, s mint ilyen, kerülendő. Egy sikeres ANAKBAR megvívásához először az állat ellenségévé kell válnunk.

Hogyan tegyük az ellenségünké

Ez a része szerencsére rendkívül egyszerű: hitessük el vele, meg akarjuk enni őt vagy az ebédjét. Itt mindjárt szembe kell néznünk az első igazi nehézséggel: ehhez erősebbnek kell lennünk, mint egy anakonda. Előre szólok, nem fog menni. A megoldás: az induláshoz egy bébi- vagy serdülőanakondát szerezzünk be. Mielőtt kifizetnénk mindenképp próbáljuk ki, mert ha a hüllőnepperre hallgatunk, „gyengécske még ez a kölyökanakonda”, az súlyos csalódások megalapozója lehet. Legegyszerűbb mindjárt csomót kötni rá, ha megy, erősebbek vagyunk – ennyi. Persze megharapni ekkor is meg fog, ezért az anakondával egy időben célszerű ipari mennyiségű jódoldatot és kötszert is beszereznünk, hiszen egy súlyos vérmérgezés az ANAKBAR-unkat akár végleg meg is hiúsíthatja.

Hogyan vívjuk ki a tiszteletét

Innen az ANAKBAR kevéssé látványos, „melós” része következik: a napi ebédhála-kicsikarás, izomerő-fitogtatás, erőszak-felmutatás, dominancia-gyakorlatok, zsarnokképbevésés, fertőtlenítés, kötözés. Ezek egyetlen célra irányulnak, mire a gyorsan cseperedő anakonda ereje meghaladja az erőnket, az agyába vésődjön az üzenetet: NEM TE VAGY A FŐNÖK! A feladat nehézségét jól érzékeltetik egy ANAKBAR-t épp feladó testépítő bajnok sírás közben elejtett szavai: „Miért nem inkább a mókusszőrrel márványvésést (MÓMÁNY) választottam?!”. Ebben a szakaszban az egyetlen barátunk a kitartás, de ha ezen az etapon sikeresen túljutunk, az már fél siker. Ugyan az állat még mindig gyűlöl minket, de a belenevelt tisztelet a már említett egybites gondolkodásmódját összezavarja. A felületes szemlélőt megtévesztheti, hogy az állat továbbra is harap, de ezt már nem agresszióból, csak félelemből teszi. Innen már csak egy ugrás a barátság.

Hogyan tegyük a barátunkká

Látszólag ez az ANAKBAR legnagyobb kihívása, mivel az állat engesztelhetetlenül és izzóan gyűlöl minket, ráadásul a meggyilkolásunk elfojtott vágya miatt folyamatosan frusztrált. Ha-ha, itt jön képbe az emberi ravaszság, mely végül a legostobább és gonoszabb anakondán is kifog! Még nem említettem, de van egy dolog, amit az anakók az evésnél és az ölésnél is jobban szeretnek, de ehhez kell egy anakondalány is. Szerezzünk be egyet, minél vaskosabb, tuskóbb alakú, annál jobb, az se baj, ha picit közönséges. A lánnyal ne szarozzunk, ő nem a barátunk, nem is lesz soha. Tegyük egy jól látható üvegketrecbe. Az állandó tiszteletben megtört, sajgó lelkű, megrogyott szörnyeteg innentől bármire képes, csak nyomorát a kondalánnyal oldhassa. Megtaníthatjuk dorombolni, „masni!” vezényszavunkra saját magát köti masniba, és aztán jöhet a többi, „kifli!... hold!... biciklilánc!” – egyszóval már a barátunk. Néha még meg-megmordulhat a benne élő bestia, de ilyenkor elégséges a lány fenyítése, a szúróláng vagy a sokkoló is megteszi.

Teendők vészhelyzet esetén

Az ANAKBAR veszélyes sport, de az adrenalint nem adják ingyen, szóval, ha az állat borzalmas természete valahogy mégis áttörné a barátság gátjait, tudatosítsuk magunkban: veszélyben az életünk, és az oldalfegyverünkkel haladéktalanul lőjük szíven. Amennyiben ez már nem lehetséges, hívjunk segítségül minimum 10-12 markos embert. Miután a segítők lefejtették rólunk a tiszteletlen állatot, lőjük szíven, hiszen ő már nem a barátunk. Amennyiben segítséget kérni sem áll módunkban, vagy a segítők száma nem teszi lehetővé a megvadult állat lefejtését, tudatosítsuk magunkban: meg fogunk halni, és gondoljunk valami szépre. A szépre gondolást a meghalási folyamat végéig tartsuk fenn.