Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy traktor. A traktor egy szép zöld... de nem is, kezdjük inkább az ördöggel. Dönci, a szegény ördög épp egy nagyon nehéz időszakán megy keresztül, mivel a bűneitől megváltott emberiség sajnos egyre több munkát ad neki. Ugyan többször kérvényezi a Pokol Felügyeleti Főosztályon a közördögszám növelését, de az a bürokrácia pokoli útvesztőiben valahol mindig elakad. A megnövekedett terhek csak a túlóraszámok emelésével és a szabadságok ki nem adásával ellensúlyozhatóak. Mindennaposak a konfliktusok a közördögök, valamint a csoport- és osztályvezető ördögök között. Valaki egy reggelre az üstforraló falára „Mennybe veled, Belzebub!” feliratot fest. Érthető hát Dönci rosszkedve, ahogy a villájával noszogatva tereli az idegesen félreértésről magyarázó nőgyógyászt. Végül csak beérnek, leadja az „Utolsó utáni ítélet” barakkba (itt folyik a bugyorelosztás), ott megkapja a nőgyógyász iktatószámával ellátott lebélyegzett szolgálati jegyet, azt leadja a titkárságon, ahol megkapja az új szolgálati jegyet. Unottan vet rá egy pillantást, hisz látott már eleget. „Szabó János, téeszelnök, Homokbödöge, Mező Imre u. 4. Fotó, személyes adatok, személyleírás. Előállítás jogcíme: többrendbeli csalás, lopás, erőszakoskodás, istenkáromlás.” Hamar odaér, szerencséje van, Szabó téeszelnököt épp otthon találja. Kopp-kopp! Innen a jól ismert unalmas procedúra, az utolsó ítélet határozat kézbesítése, a „biztos valami félreértésről lesz szó” kifogások, meg az „ez csak az elsőfokú ítélet, mindenképp fellebbezek” ravaszkodások végighallgatása. Majd miután rádöbbennek, hogy nincs félreértés, illetve az utolsó ítélettel szemben nem lehet fellebbezni, akkor jön a sírás, a könyörgés, a megvesztegetési kísérletek (az eszem megáll!), végül az időhúzási technikák. Itt is így történik, végül Szabó lehajtott fejjel elindul. Kilépnek a házból, elindulnak. Utuk a fészer mellett vezet, ahol is Dönci meglátja őt!

Emma a Massey Ferguson traktorgyárban látta meg a napvilágot. A gyerekkorát Angliában töltötte, onnan került a homokbödögei Új Élet Termelőszövetkezetbe. Innen privatizálta haza Szabó téeszelnök. Emma a legszebb traktorlány a Bakonyban. Gyönyörű zöld színének, hatalmas kerekeinek, kacér visszapillantóinak, légkondicionált fülkéjének a csodájára járnak a környékbeli kombájnok és cséplőgépek. Akad hát kérője szép számmal, de mind elbukik a próbán. Emma kijelentette, ahhoz megy feleségül, aki Szabó téeszelnöktől megszabadítja. Pedig voltak vakmerő kérők. Egyszer egy szilaj dömper Szabó lábára hajtott, de az egy gipszeléssel megúszta, máskor egy vakmerő homlokrakodó az autójával együtt ásta el, de az csodával határos módon kiásta magát. Emma szomorúan pityereg hát a fészer mellett, egyrészt, mert pártában marad, másrészt, hogy sosem szabadul meg a hitvány téeszelnöktől. Isten útjai kifürkészhetetlenek, lám, néha még a szegény ördögön is megesik a szíve: tehát Dönci Emmára néz – és azonnal végzetesen és visszavonhatatlanul beleszeret.

– Hát maga, miért pityereg, kisasszony?
– Emma – szipog azokkal az imádnivalóan aranyos hűtőrácsaival.
– Örvendek, Dönci – mutatkozik be félszegen. – Tudok valamiben segíteni, Emma kisasszony?
– Elképzelhető.
– Miről lenne szó?
Emma vázolja a helyzetet. Dönci bólogat. Még nem említettem, de Dönci különösen jóvágású közördög. Dús fekete tincsek, pici, de formás szarvacskák, izmos vörös felsőtest, gyönyörű farok, és különös hangon dobbanó formás patácskák. Nem csoda hát, ha Emmának is megakad a szeme a kedves, huncut tekintetű ördögfiún. Aztán még beszélgetnek mindenféle dolgokról, Dönci időnként Szabó téeszelnököt a villájával bökdösi, aki ilyenkor mókásan felsír, és vidámakat szökken. Emma ilyenkor fel-felkacag, ami Dönci szívét meg-megcirógatja. Végül fájó szível búcsúzik, de megígéri, visszatér, és emlékbe otthagy egy csokrot Szabó téeszelnök hajából.

Innentől a homokbödögei fészer rendszeres látogatójává válik. A téeszelnök fia nem hülye, látja, ki Emma udvarlója, ezért kiemelten viseli gondját. Minden este lemossa, kiporszívózza, megzsírozza, és az időszakos olajcserékre is kínosan ügyel. A fiatalok szerelmes éjszakákat töltenek a csak halvány lidércfénnyel hangulatvilágított fészerben. Dönci gyengéden Emma lámpáit simogatja, a kapcsolóit cirógatja, lágyan sebességbe teszi, közben szerelmes szavakat suttog a fülkébe. Emma kedvesen az ülésébe ülteti, de van, hogy órákig a motorháztetején fekszik, időnként Emma beindítja a motorját, és kacéran pöfékel neki. Egyszer egy este Dönci gondterhelten érkezik.

– Mi nyomja az én kis ördögfattyam szívecskéjét?
– Szerelmem, nem bírom tovább, többre vágyom ennél.
– Én is, de hát mit tehetnénk? Tudtuk, amikor ebbe a kapcsolatba vágtunk, egy traktor és egy ördög szerelmének nincs jövője. Te magad mondtad, Belzebub erre sosem adná áldását, sőt már ezért is furcsán néznek rád a Főosztályon.
– Van egy tervem.
– Mi lenne az?
Elé tárja. Emma benne van. Dönci Emma nyergébe ül, és elindulnak.

A bejáratnál a vörösfényű légvédelmi reflektorokkal megvilágított felirat: POKOL – IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET! Az őrördögök nem hisznek a szemüknek, a pokolba vezető úton egy szép zöld traktor közeleg. Megállítják. Kérdik, mi járatban. Dönci elmondja, Belzebubhoz jöttek. Az őrördög ügyeletes tiszt idegesen telefonálgat. Dönci bátorítóan megsimogatja Emma kezelőpaneljét, bekapcsolja a hifit, és betesz egy andalítóan szép szerelmes melódiát. Az őrparancsnok végül a bajszát idegesen rágva visszajön.
– Belzebub nagymester várja önöket, Ezerpokol-irodaház, legfelső emelet, titkárság.
Elindulnak. Szabó téeszelnök, akit épp elevenen nyúznak, miközben szurokkal öntik le, a szemét dörzsölgeti. Emma felkapcsolt reflektorai utat vágnak a pokol sötétjében, közben lágy szerelmes melódiákat sugározva maga köré. Megérkeznek, fellifteznek. Belzebub kedvesen mosolyogva vár, hellyel és itallal kínálja őket. Elmondja, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője. Biztosítja Emmát, hogy semmi baja vele, sőt neki is nagyon tetszik, még kacérkodik is picit, mikor a sárvédőív-domborulatait dicséri. Végül elmondja, veszélyes precedenst lát ebben az ügyben, mert innentől fogva az egyébként is létszámhiánnyal küszködő Főosztály a példán felbuzduló újabb dolgozókat veszíthet – közben idegesen dobol az íróasztalán lévő koponyán. Dönci együttérzéséről biztosítja, elmondja, hogy tisztában van vele, mekkora felelősség nyomja a vállát, külön utalva a Főosztály helyzetére, majd javaslatot tesz.

– Idáig a begyűjtéseket a Főosztályhoz tartozó közördögök oly módon végezték, hogy az elkárhozott polgártársakat egyenként az „Utolsó utáni ítélet” barakkhoz vitték, ott leadták őket, majd így tovább minden egyes körben. Javaslatom a következő: hozzunk létre Homokbödöge központtal egy koncentrált tábort, ahová a közördögök az elítélteket beszállítják, leadják, és már indulhatnak is az új címekre. A táborban összegyűjtjük őket, majd nagyobb kontingensenként utánfutós traktorral az „Utolsó utáni ítélet” barakkba a bugyorelosztásra szállítjuk őket. Ez gyors, humánus és hatékony módszer. Számításaim szerint elhagyhatjuk a túlórákat, az elmaradt szabadságok kiadásra kerülhetnek, sőt akár munkaidő-kedvezmények kiosztásával is kecsegtet.

Belzebub azonnal átlátja a javaslat nagyszerűségét, utasítást ad a tábor felállítására, parancsnokká természetesen Döncit nevezi ki, egyben megragadja az alkalmat, és sok boldogságot kíván az ifjú párnak. Hatalmas lakodalmat csapnak, amire még Szabó téeszelnököt is meghívják az élvenyúzós szuroköntős műsorszámával. Emma és Dönci azóta is nagy boldogságban élnek, sok szép gyerekük születik, akik felneveléséhez a szilárd anyagi hátteret a jóra képtelen, bűneiben égő emberiség még hosszú távra biztosítja.