Felgyorsult életünk egyre kevésbé teszi lehetővé a Szent Biblia közel 1300 oldalának végigolvasását, miközben a biblikus tanításokra égetőbb szükségünk van, mint valaha. Ebbéli felelősségemtől áthatva megkísérlem a Szentírást a kor szelleméhez igazítva rövid, két metrómegálló közt olvasható, android-kompatibilis formába önteni. Dicsértessék!

Ószövetség

A föld kialakulásával, az ember megjelenésével, és a hatalomért, nőért, területért folytatott harc lélekemelő példa-történeteivel foglalkozó rész. A föld népei közül Izráel népe némiképp túlreprezentált, de ez érthető, hisz az írók jó része zsidó származású, a cselekmény nagyrészt Izraelben játszódik, sőt maguk a főszereplők is zsidó származásúak.

Egyik hírhedt vezetőjük Mózes, egy gazdasági zseni, aki szívós munkával megérteti népével, jobb szabadságban, tejben-mézben fürödni az ígéret földjén, mint robotolni a sivatagban a fáraó rabszolgáiként. Hiszik is, meg nem is, illetve be is vannak tojva, mert a fáraó munkaügyi kérdésekben nem ismer tréfát. Végül felmondanak, és átteszik székhelyüket Izraelbe, hogy az érte folytatott szakadatlan harcban szívük szeretettel teljék.

Kedvencem József, aki Jákob kisfia. Hadd ejtsek pár szót Jákobról. Jákob nagytermészetű ember volt, szerette a pénzt és a nőket. Féktelen természete ravaszsággal párosult, mi sem bizonyítja ezt jobban, ahogy rávette szorgos, becsületes bátyját, egy tál lencséért adja át neki az elsőszülöttség jogát. Ez lett a veszte. A báty később szerette volna felbontani ezt a számára kedvezőtlen egyezséget. Az egy tál lencséért vett jogot akár három tál áron is visszavásárolta volna, ám a ravasz Jákob ettől elzárkózott. Ez lett a veszte. Az egyébként jámbor testvér az üzleti tárgyalások megrekedését követően úgy döntött, agyonverés útján érvényesíti jogait. Jákob ezt kerülendő távoli rokonokhoz költözött. Útközben látott egy álmot, melyből kiderült számára, az angyalok nem tudnak repülni, ezért a mennyek országából kénytelenek létrán le-fölmászkálni. Talán ekkor jelent meg benne az angyalokkal szembeni kivagyiság, ami később súlyos atrocitásba torkollott. Tehát a rokonokhoz menekült, ahol a házigazdának volt egy szép és egy kevésbé szép lánya. Mint említettük, nagy természetű ember volt, hajtotta a vére: Izráel népe szaporodásnak indult. Ehhez még egy angyalt is össze kellett vernie, de ezen már meg se lepődünk.

József Jákob legkedvesebb gyereke volt, akit a testvérei nem igazán szívleltek, mivel az apjuk nehéz természetét örökölte. Agyon éppen nem verték, de egy kiszáradt kútba jó alaposan elhelyezték, majd az idő megoldja, gondolták magukban. Az idő másként oldotta meg, mert Józsikát jószívű emberek kiszabadították, és eladták rabszolgának a fáraó udvarába. Ott hamarosan bekerült a fáraó tanácsadó testületébe. Volt ennek a fáraónak egy kincstárnoka, Putifár, és neki egy bővérű felesége, Putifárné, akinek József kidolgozott felsőteste láttán bűnös gondolatai támadtak. József azonban Putifárné szexuális aktus létrehozására irányuló javaslatát elutasította. Ez lett a veszte. A vipera tömlöcbe vettette. A történet végül hepienddel zárult, József túllépett a sérelmein, nem korbácsoltatta halálra a testvéreit, sőt megalapította velük Izráelt. Innentől a történet egy unalmas mintát követ: a környező népek szeretnék kiirtani Izráel népét, Izráel népe ennek ellenáll. Így érkezünk meg Jézus színrelépéséhez. Mielőtt az Újszövetségre térnénk, meg kell még említenem egy különösen szép ószövetségi fejezetet, Jób történetét.

Jób egy istenfélő, kedves, gazdag üzletember volt, aki csak a feleségével dugott, nem is keveset, így gyerekáldásban nem szenvedett hiányt. Egyszer, mikor az isten unatkozott, fogadásokkal szórakoztatta magát, fogadást kötött hát a ki tudja, miért, épp ott sertepertélő sátánnal. A fogadás tárgya: isten picit megszorongatja Jób gigáját, és sátán szerint Jób mindjárt nem lesz annyira istenfélő, sőt valószínűsíthetően káromolni fogja a nevét. Sokszor, sokféleképpen. Isten elvette Jóbtól a családját, a pénzét, végül az egészségét, és szemétdombra vetette. Jób hite ettől erősebb lett, mint valaha: „Ó, uram, köszönöm a döglött hering csodáját és a tetűt a hajamban!” A sátán veszített (úgy kell neki!). Jöjjön, hát Jézus, a mi megváltónk, halleluja!

Újszövetség

Jézus egy ács fiaként született, és hát mi lesz egy ács fiából? Ács. Jézus egy ács volt. A szakmai múltjáról a biblia nem tesz említést, pedig, képzeljük el, Jézus milyen zsalu- és tetőremekműveket ácsolhatott! Csodatévő képességei hamar megmutatkoztak, ezért visszaadta az ipart, onnantól már csak csodatevésben utazott. Erről az időszakáról, a szakmunkás korszakával ellentétben, számos feljegyzés akad: vizet borrá változtat, halfogás csodák, kenyeret szaporít, vakokat kivakít, holtakat támaszt fel, egyszóval se szeri, se száma a csodáinak, ami érthető, hisz akkortájt ez képezte a megélhetése alapjait. Sajnos a benne dúló indulatokat nem mindig sikerült féken tartania. Kondákat dobált a tengerbe, szóváltása az arab pénzváltókkal szintén tettlegességig fajult. Egy dührohamában magát az istent is felelősségre vonta, amiért úgymond „elhagyta” őt egy probléma megoldásában. Végül a sok csodatevés okozta a vesztét. Az irigy vallási vezetők bemószerolták a Jeruzsálemet épp megszálló római csapatok vezetőjénél, Poncius Pilátus lovagnál. Pilátus átlátott a szitán, de jobb a békesség alapon, egy kiadós korbácsolást követően Jézust egy keresztre szögeltette. Jézus ettől meghalt, de nem azért volt csodatevő, hogy ezzel kifoghattak volna rajta: feltámadt. Elmesélte, mennyire jó dolog feltámadni, a híveit is erre buzdította, majd sürgős teendőire hivatkozva távozott. Jézus körül sok léhűtő lézengett, és mivel dolgozni ők se szerettek, megalapították az anyaszentegyházat.

Íme hát, a bűneitől megváltott emberiség rövid, biblikus története. Ha tetszett, oszd meg, és lájk! <3