A kőrisfa alatti kökény és a páfrány közé, mintha az égből ereszkedne alá ezüst fonálon egy piciny takácsmester. Nyolc lába minden ügyességével a kökénybokor legszélső ágára hurkolja fonalát, majd azt magával húzva a páfrányra lendül, és összeköti a két növényt. Az ezüstösen szikrázó, vékony, az…

Az erdei tó tükrében fürdőző Holddal táncot járnak a lakkfeketén csillogó éj palástján ragyogó csillagok.

Puhán lépdel az avarágyon. Bundája pöttyeit és a lehullott falevelek színorgiáját, mintha ugyanaz a kéz festette volna.

Fura szerzet az erdő, mindig talál ürügyet az ünneplésre. Ünnepel, ha feljön a nap, ha zápor áztatja, ha cinke tapossa, ha szél fújja, ha harkály gyógyítja, ha köd borítja, ha vadkan túrja, ha levelét veszti, ha bagoly vigyázza, ha zúzmarás, ha kidől egy tölgy, ha vadmacska simogatja, ha csend üli,…

A nagy kanyaron túl a fenyves melletti zúgónál a patak a köveknek ront, és harsogva tör utat magának. Az örvénylő, fékevesztetten száguldó víz mindent magával ragad, a levelek dervis táncot járnak, a gallyak pattogva törnek, a rönkök meg-megfeszülnek, hogy végül megadással tovaússzanak, és…

A lassan lepihenni készülő erdő színes faleveleivel festi a szelíden kanyargó folyó palástját. Minden levélnek külön meséje van, melyet a folyó fülébe súg, az magába temeti őket, hogy sose felejtse el, és bárkinek a fülébe súgja, aki érti a hullámok suttogását. A folyó mindent tud.