Globálisan felmelegedő világunkban lassan ritkaságszámba megy, ha a hőmérséklet tartósan nulla fok alá süllyed. Ennek számos előnye van, de így a túlélés szempontjából alapvető fontosságú tudás lassan a feledés homályába vész, az éberségünk lanyhul, így ha a baj mégis bekövetkezne, az időjárás szeszélyeinek kiszolgáltatottan, védtelenül állunk a lehűlés következményei előtt. Ma különösen hideg napra ébredtünk, ezért kiemelten fontos, hogy felkészülten nézzünk szembe az időjárás embert próbáló viszontagságaival.
A hideg szempontjából alapvetően két helyzetet különböztetünk meg: az egyik helyzetben van lakásunk vagy lehetőségünk, hogy valakinél meghúzzuk magunkat, a másik esetben nincs. Vegyük sorra őket, a lakhatással rendelkező polgártársaim felkészítésével kezdem. A lakhatáson belül két helyzetet különböztetünk meg: amikor a közműszolgáltatásokat már kikapcsolták, illetve amikor még nem. Amennyiben a lakás még fűtéssel ellátott, a fűtést kapcsoljuk be. A lakást alaposan fűtsük fel, lehetőleg minél melegebbre, hiszen egy kellemesen felfűtött lakás a szolid polgári jólét illúzióját hozza el a rideg téli rögvalóságba, illetve az a megfázás és a vírusok terjedésének megakadályozása szempontjából is kiemelt fontossággal bír. Ha van kandallónk, most mindenképp használjuk. A kádat engedjük tele forró vízzel, gyújtsunk mécseseket, tegyünk bele illatos fürdősót, és csobbanjunk bele. Készítsünk forró teát, habos meleg kakaót, esetleg fűszeres forralt bort, tegyünk be halk zenét, vagy nézzünk többévados (nem téli) sorozatokat – de akár olvashatunk is a teveszőrpokrócos hintaszékünkben. Éjszakára a fűtést picit lejjebb vehetjük, de a drasztikus csökkentése már csak a szolid polgári jólét illúziójának elvesztése miatt sem ajánlott.
Amennyiben a lakásunkban már kikapcsolták a fűtést és az áramot, a szolid polgári jólét illúziójának fenntartása nem lehetséges. Ebben az esetben ne siessünk haza, nyugodtan túlórázzunk a fűtött munkahelyünkön, menjünk moziba, színházba, könyvtárba vagy wellnesshétvégére, illetve az esetleges meghívásokat, tekintet nélkül a meghívás tartalmára és a meghívó személyére, fogadjuk el. A minél későbbi hazaérkezés után ne vetkőzzünk le, vagy legfeljebb utcai ruhánkat cseréljük át jégeralsó-mackó kombóra, cipőnket vastagzoknis gyapjúmamuszra, selyemsálunkat ronda kötött sálra, puhakalapunkat usankára – a kesztyű használata opcionális. Forró tea, kakaó, zacskós leves – ha ezek felmelegítése lehetséges – fogyasztása ebben az esetben is javasolt. Éjszakára bújjunk hálózsákba, és terítsünk magunkra néhány réteg takarót. Ha a fejünkre takarót húzunk, úgy az usankánkat az alváshoz levehetjük, de legyen kéznél, hogy vészhelyzet esetén azt azonnal felvehessük. A vészhelyzetek esetére hálózsákunkba bekészített hajszárító erős biztonságérzetet ad, így a pihentető mély alvást támogatja. Ha a hajszárító üzemeltetéséhez szükséges villamosenergia nem áll a rendelkezésünkre, vészhelyzet esetén a hálózsákunkkal vonuljunk ki a lépcsőházba, és feküdjünk a radiátor alá. Reggel a lehető legkorábbi időpontban hagyjuk el lakásunkat (amennyiben a napközbeni prognózis magasabb hőmérsékletet ígér, mint a szobánk hőmérséklete, elindulás előtt az ablakot nyissuk ki).
Amennyiben nincs lakásunk, késlekedés nélkül vegyünk egyet. Ha ez nem lehetséges, és nincs lehetőségünk, hogy bármilyen módon tető kerüljön a fejünk fölé, úgy a szolid polgári jólét illúziójának illúziója sem tartható fenn, de még ez lesz a legkisebb problémánk, amellyel szembe kell néznünk. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk: veszélyben az életünk. Az ember talán elhamarkodott döntést hozott, mikor az evolúcióval dacolva úgy döntött, megszabadul meleg, jószagú bundájától, hogy inkább az ingatlantulajdonlásba, a közművekbe és az előrejelzésekbe vesse bizodalmát. A bunda visszanövesztése ennyi idő alatt nem lehetséges, tehát más utat kell választanunk, de mielőtt választanánk, ez egy kitűnő alkalom a minden pillanatban agyunkban motoszkáló kérdés végiggondolására: vajon az életet, amit élünk, szeretnénk-e ebben a formában továbbfolytatni. Ha a válasz nem, a továbbiakban nincs más dolgunk, mint venni/lopni egy üveg bort, és egy kellemes, segítőkész polgártársaink által kevéssé látogatott helyet keresni, ott megpihenni – és végig valami jóra gondolni. Amennyiben a válasz igen, szerezzünk még pár réteg meleg ruhát, sapkát, sálat, kesztyűt. Keressünk hasonló cipőben járó társakat. Vonuljunk ki a társadalomból – mármint földrajzilag is –, verjünk tanyát valami városszéli erdőben, lehetőleg forrás vagy patak mellett. Építsünk fából, földből és impregnáló anyagokból kunyhót. Vájjunk lukat a földbe, vagy szerezzünk kályhát, vágjunk fát, fűtsünk be. Hurokkal fogjunk nyulat, őzet, bármit, süssük és együk meg. Ne tegyünk erőfeszítéseket a szolid polgári jólét illúziójának megteremtésére. A tisztes szegénység illúziójának fenntartásához szükséges eszközök előteremtése során elkövetett nem polgárkompatibilis megoldások miatt ne érezzünk bűntudatot. Próbáljunk emberek maradni – a hideg elvonulása után is.
A hidegkezelés szempontjából alapvető fontosságú tényezők egyik legfontosabbika a betegségfaktor. Amennyiben minden ennek elkerülésével kapcsolatos erőfeszítésünk ellenére megbetegednénk, haladéktalanul forduljunk orvoshoz! Az orvos által felírt recepteket váltsuk ki a legközelebbi patikában, és a pontos adagolást szigorúan betartva szedjük azokat a betegség elmúltáig. Lakással nem rendelkező vagy kikapcsolt közműves polgártársaink számára a betegség szerencsés esetben alkalmat nyújthat egy kórházi vagy akár szanatóriumi kezelésre is, ezek lehetőségét semmiképp ne szalasszuk el.
Időről időre visszatérő megoldási lehetőség még egy a skandináv államokban elkövetett kisebb súlyú bűncselekmény végrehajtása, és a tél kihúzása egy jól fűtött, barátságos, napi három bőséges étkeztetést biztosító, svéd vagy norvég börtönben. Törvénytisztelő állampolgárként ilyesmire nyilván senkit sem buzdítok, de tagadhatatlan, a megoldásnak vannak előnyei: világlátás, nyelvtanulás, magas szintű orvosi ellátás, könyvtár, új gasztronómiai élmények – és a szolid polgári jólét illúziója.
