A faágon himbálózó Júdás mellett a keselyű egykedvűen várja, hogy a hitvitát lezáró alapító atyák végre téríteni induljanak. „Nem lesz ennek jó vége”, mormolja magában...

Egy rendhagyó interjú Mr. William Mwakilemával, a Serengeti Nemzeti Park vezetőjével, aki a kipusztuló állatfajok megóvásának egy újfajta megközelítésen, az állatok felfegyverzésén alapuló programját megalkotta.

Az ámbráscetek az evolúció lúzerei, a bolygó uralmáért folytatott harcban csúfosan alulmaradt, szomorú vesztesek. Létüket nekünk köszönhetik – ők tudják ezt, és nem felejtenek. A „maradjunk az óceánban, a szárazföldön úgysincs semmi”, és a „a hatalom megragadásának eszköze az egy levegővétellel legtöbbet víz alatt tartózkodás képessége” doktrína csúfos kudarcához pár ezer év se kellett. Szerencsénkre. El tudják képzelni, milyen lenne az, ha szigonyágyúkkal, emberfeldolgozó hajókkal és műholdakkal támogatott, felfegyverzett ámbráscetek milliói özönlenék el városainkat? – egyszóval a legjobb, ami történhetett, hogy ámbrás barátaink a merülési technikájuk csiszolgatására pazarolták az időt, amíg mi az ámbradetektoros radarirányítású szigonyágyú kifejlesztésén fáradoztunk. Az idő minket igazolt, minek akkor ezekre az otromba vesztesekre az értékes figyelmünket pazarolni? Kifejtem.

Néztek már önök egy ámbráscet szemébe? Valószínűleg nem. Elmondom, mit látnának. Az ámbráscet tekintetéből mérhetetlen jóindulat, kedvesség és nyugodt erő árad, a játékosságnak, a végtelen szabadságnak és a tiszta, éteri szeretetnek valami delejes elegye. Ami a legveszélyesebb, ahogy hat ránk: azonnal és feltartóztathatatlanul, a szívünk csordultig telik szeretettel, legszívesebben átölelnénk az állatot, sőt már szépnek is látjuk! Ugye, értik már? Innen már csak egy lépés a „jogokat a ceteknek!... igazságot az ámbrának!... adjuk vissza nekik az óceánokat!” és társai. Cui prodest? Látom, pedzegetik már.

A cetdelej elleni védekezés alapjai

Ámbrásék ravasz és egyetlen célra irányuló illúzióképzése ellen csak egyetlen fegyverünk van, a tudatosság. Ha a fent felsorolt érzések elhatalmasodását észleljük magunkon, azonnal tudatosítanunk kell:

• Vesztettünk, az emberi faj evolúciós lejtőn száguld.
• Az ámbráscet a galaxis legravaszabb élőlénye, egy illuzionista kaméleon.
• Nem olyan, amilyennek látjuk, mert olyannak látjuk, amilyennek ő szeretné, hogy lássuk.
• Morzsája sincs benne a jóindulatnak.
• Picit sem kedves, sőt!
• A nyugodt erő, ami árad belőle, ellenünk irányul.
• Játékossága álca, valójában magába forduló, tompa, buflák mizantróp.
• Szabadsága szabadosság, a méretéből adódó „nekem mindent szabad” pusztító liberalizmusa.
• „Szeretete” álca, a több évezredes, tudatalatti elfojtott gyűlölet maskarája.
• Ormótlan, ronda, krumplifejű szörnyeteg.
• Egyetlen dolog hajtja, a revansvágy.

Ugyan, minek ezt túllihegni, alig maradtak néhányan, szegények, azok is békésen lubickolnak a távoli óceánok mélyén. Önök nem figyelnek, nem véletlenül írtam, hogy a galaxis legravaszabb élőlényei. Önök végzetesen alábecsülik az ámbraravaszságot, kérem, csak egy pillantást vessenek arra, milyen a sajtójuk. A médiát gyakorlatilag elfoglalták. A bálnabérenc civilszervezetek világszerte ötödik hadoszlopként tevékenykednek a cetérdekek kíméletlen érvényesítésén, a cetfronton hősiesen helytálló országok (Japán, Norvégia) ámbramoráljának aláásásán. A nyílt erőszaktól sem riadnak vissza, külön a bálnatetem-feldolgozó hajókra specializálódott, terror flottakülönítményeket üzemeltetnek. Valóban ennyire ártatlanok és ártalmatlanok lennének ezek a kedves, kipusztuló félben lévő emlősök? Az érdekérvényesítő képességük egészen elképesztő, és annak láthatatlansága teszi őket igazán veszélyessé. Szeretné-e, ha felfegyverzett ámbráscetek milliói özönlenék el városainkat? Szeretné-e, hogy ámbráscetek békés emberek milliárdjait mészárolják le? Szeretne-e ön cetrecepteken szerepelni? Szeretné-e, hogy kozmetikai szereket készítsenek önből? Na látja!

Bár a média, az ámbraszimpatizáns szervezetek és a bálnazsoldos flottakülönítmények a kezükben vannak, a folyamat még visszafordítható. Nem leszünk cetgyarmat! Most kell cselekednünk, amíg még megvan a pár ezer éves evolúciós előnyünk, megvannak a tiszta fejű, rendíthetetlen cetspecialistáink, akiknek nem remeg meg a keze, amikor ámbrás barátunk egy másfél órás mélyvízi settenkedés után feltűnik a cetradar képernyőjén.

Pokol az életem. Egy evéskényszeres, cezaromániás, pszichopata, szadista retardáltakból álló családban élek.

Az anakondával barátkozás (ANAKBAR) csak a kishitű, felületes szemlélő szemében tűnhet őrültségnek. A figyelmes vizsgáló számára megmutatkoznak annak erényei, és feltárja magát a jellem megacélozásának nemes, férfias szépsége.

Nálunk, gombáknál gyorsan röppen el a boldog, gondtalan spórakor, hogy üstökösszerű növekedést követően hullócsillagként ragyogva az enyészetnek adjuk daliás bocskorunkat, elbűvölő tönkünket, pazar halálos kalapunkat – egyszóval nem valami jó gyilkos galócának lenni.

Egyedülálló bűncselekmény borzolja a bankbiztonsági szektor idegeit. A rendelkezésre álló információk, illetve a helyszínen rögzített nyomok birtokában szinte bizonyosra vehető, hogy a Kereskedelmi és Értékbank trezortermének kifosztása mögött egy vakondból, légyből és mosómedvéből álló banda áll.

Szomorú sors az egérnek levés, alig van lény, ami ne enne egeret, a sorstragédia számunkra életforma. A rettegés, a menekülés, a pusztulás és a gyász az egérélet jól ismert attribútumai. Egy tízgyerekes egércsaládba születek. A szüleim gondos, melegszívű egerek, mindent megadnak, amiről csak álmodhat egy serdülő egér. Az egérgyerekkor sajnos rövid, gyorsan véget ér.

1945. szeptember 11., a Port Szaíd-i Vemhes Sellő vendéglőben különös társaság gyűlik össze. A beszűrődő harmonikaszó, a szinte vágható szivarfüst, a nyersfából ácsolt asztal, pár szék és a 10-12 üveg pálinka hangulatából talán csak az Egyedül Vagyunk nyilas újság 1942. október 9-i száma lóg ki némiképp. Az imbolygó mécses fényénél Senki Alfonz olvassa fel a Török Szultán levelét.

Egyedülálló ritkaság került kalapács alá a Sotheby's New York-i aukcióján: a Spanyol Inkvizíció belső használatra szánt szakmai lapja, a Korbács és Feszület magazin 1487. augusztusi száma. Maga a lap annyira titkos, hogy eddig a létezéséről sem tudhattunk. Óriási szerencse, hogy a lap olvasószerkesztőjét, Fernando Torres atyát, miközben épp a nyomdából frissen érkezett számot ellenőrizte, egy földrengés maga alá temette, de ő, még mielőtt megfulladt volna, az újságot egy urnába helyezte, és légmentesen lepecsételte. Nem túlzás kijelenteni, a Szentlélek vigyázta évszázados álmát, és ő irányította az egyébként közepesnél erősebb ittas állapotban lévő lánctalpasmarkoló-kezelő kezét, aki a közműépítő nyomvonalásását végezte. De kit érdekel ez, lássuk, mit rejt e kincs!

Maga a magazin egy átlagos színes magazin formátumú, igényes kiadvány. A Korbács és Feszület felirat művészi kialakítású, de nem tolakodó, a K és F iniciálék önmagukban is remekművek. Az X alakot formázó keresztbe tett korbács és feszület logó finom rézmetszete egy remekmű. Az augusztusi lapszám címlapján egy seprűn lovagló meztelen boszorkány látható. Néhányuknak talán furcsa lehet, de gondoljanak bele, ha a Horgászmagazin címlapján kecsege, a Nimródén vadászgörény, akkor a K&F-en nyilván boszorkány vagy pár albigens eretnek teszi a lap profilját egyértelművé. Az első oldalon a főszerkesztő, Cesc Fàbregas atya vezércikke a boszorkány-felderítés néhány új, empirikus, még kísérleti stádiumban lévő nyomozati módszeréről. A következő oldal – micsoda meglepetés! – a humorpercek. Íme, a szemünk láttára omlik össze a szabadkőművesek és a zsidók által terjesztett sótlan, rosszkedvű inkvizítorkép. Pazar vizsgálati inkvizítorhumor, csiklandós idézetekkel, vicces szakmai bakik, sőt – micsoda bátorság! – eretnekek által költött, vérrel cellafalra írt gúnyversek, és persze a hónap aranyköpése: „Hörögnek az eretnek!”
A következő négy oldalon egy interjú Emilio Butragueño atyával szenzációs új könyvéről, melyben a legfrissebb kutatási eredmények alapján briliáns okfejtéssel bizonyítja be: Jézus nem volt zsidó.
Ezt követi egy korbácsolás-tematikai esszé, majd a Fashion rovat a legújabb spanyolcsizma-divatról. Egy pontos leírás arról, minimálisan mit kell tartalmazzon az inkvizítor utazószett. Egy matematikai képletlevezetés, hogyan határozzuk meg a nyújtóólmok súlyát a maximális nyújtás eléréséhez, a csontok és az ízületek irreverzibilis károsodása nélkül. Fojtótáblázat, körömtüske-készlet igénylő formanyomtatvány helyes kitöltése (ezekkel rengeteg gond akadt), és karóba húzási kiskáté illusztrációkkal.
Az orvosi rovatban a kihallgatóhelyiséggel szemben támasztott higiéniai követelmények, avagy a vérmérgezés elkerülésének metodikája. A vizsgálati szakaszban a hippokratészi eskü felfüggesztésének morális kötelessége a hegyi beszédből levezetve. Az eretnekséggel terjesztett betegségek és a nemi szervek szakszerű csonkításának módszertana. Patkányteszt.
Középen egy kihajtható poszter, amin Andrés Iniesta atya épp néhány különösen veszélyes, kikeresztelkedett zsidónak bizonyítja be, csak a valódi megtérés az egyedül üdvözítő út.
Mint az a címlapról is látszik, az augusztusi szám fő témája a boszorkányság. A különböző boszorkányfajták illusztrált bemutatása: szőkék, barnák, feketék, vörösek. Egy interjú Sergio Ramos atyával, a már említett boszorkány-felderítés nyomozati módszeréről, melynek lényege a tettenérés. Az álruhás, elkárhozásra hajlandóságot mutató inkvizítor atya látszólag alámerül a bűn mocsarába, hogy ott a bűn csúcspontján az illető boszorkányt tetten érje. Rendkívül hatásos módszer, de csak az olyan hitszilárdságú és a sátán csábításának ellenállni képes testvéreink számára járható út, mint például Ramos atya.
Utána könnyedebb témák, autodafé-statisztika és diagramkészítés, a kivégzési napló szakszerű kitöltése, börtönzsúfoltság-csökkentés, egy gazdasági cikk a tömeges kivégzések költséghatékonyságáról, külön bekezdést szentelve a jómódú eretnekek gyorsított kivégzéses vagyonelkobzásának.
Néhány inkvi zarándoktipp, pár egészséges vizsgálati recept és egy tudományos értekezés a vegetáriánus étrend bogumilista eretnek eredetéről.
Egy kétoldalas beszámoló a hónap dolgozójáról, Diego Costa atyáról, a Puertollanói Szent Inkvizíció zsidóügyi főprefektusáról, aki egy bátor és villámgyors akció keretében megakadályozta, hogy a várost pestissel megfertőző szefárd bűnszövetkezet tagjai denevérré változva kereket oldjanak. Gratulálunk, Costa atya!
A Háziállat rovatban az inkvizíció-kompatibilis kutyafajták felsorolása, használatuk az eretnek-nyomkövetésben és az esetleges rapid ítéletvégrehajtásban. Macskafajták, melyek különösen hatékonyak a zsidó egerek által okozott károk elhárításában. A keresztény süntenyésztés alapjai.
Tudósítás néhány vas- és ezüstmisés vallató atya kitüntetéséről, illetve híradás a Krisztus Szíve Eretnekgyűjtő Főközpont igazgatójának, Lucas Vázquez atyának a nyugdíjba vonulásáról. Köszönjük, Vázquez atya!
Végül egy kerékbetörési kalendárium, néhány vezeklő eretnek köszönőlevél, keresztrejtvény, impresszum, és az utolsó oldalon egy különösen szép Madonna a gyermekkel festmény.

A magazin végül a New York-i árverésen rekordösszegért, hét millió dollárért kelt el. Egy névtelen gyűjtő vette meg. Luis Ladaria érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa cáfolta a rosszindulatú híreszteléseket, mely szerint a szívüknek oly kedves ereklye visszavásárlása mögött a hivatala állna.

A gazdasági recesszió, a csökkenő közmunkabérek, az egyre silányuló főnökállomány sok derék munkavállalót sarkall arra, hogy saját kézbe véve sorsát vállalkozásba kezdjen.

2027. május 11.

Az emberiség valaha volt legnagyobb kalandja, a Galaxis benépesítésének kezdete. Négy bátor űrhajós, akik évtizedek megfeszített tudományos munkájának megkoronázásaként elindulnak a Marsra, hogy onnan soha vissza nem térve kolóniát létesítsenek. Jelentkezők tízezreiből a NASA legkeményebb pszichológusai és testnevelő tanárai választják ki őket.

Itt a tavasz, tesztoszterontól túlfűtött, jellemtelen békák ezrei lepik el a köztereket, hogy hiszékeny, ám jólelkű hölgyekre lessenek, akik bedőlnek az elvarázsolt béka-királyfis meséknek. Talán gondolhatják úgy, hogy a jelenség elszigetelt, figyelemre se méltó, de higgyenek nekem, ez nincs így. Az elmúlt évben csak Budapesten közel 3800 békafeljelentés született, de okunk van feltételezni, a megtörtént esetek száma ennek a többszöröse. Ugye, ön se rohanna a rendőrségre, hogy bedőlt egy levelibéka házassági ajánlatának, és... a békák fantáziája közismerten szennyes, féktelen kreativitásukról hírhedtek, viszont morális gátjaik nincsenek. A békák továbbá ördögien ravaszak, és telepatikus képességeik folytán könnyen csavarják ujjuk köré a jóhiszemű, segítőkész hölgyeket. Látom, nem hisznek nekem. Szerettem volna elkerülni, hogy megtörtént esetek leírásával kelljen sokkolnom önöket, de az aggasztó tények szorításában úgy tűnik, elkerülhetetlen. Kérem, hogy kiskorú és 18 éven aluli olvasóim is olvassanak tovább, mivel a békamorál a célcsoportok köréből őket se veszi ki. 

B.-né K. Irén, 27 éves budapesti lakos, 2017. május 29-én este egyedül sétál haza a Habselyem Kötöttárugyárból, ahol két műszakban szövőnőként dolgozik – sajnos már nem sokáig. Irén boldog házasságban él B. Bélával és két szép gyerekükkel, Zsófikával és Dezsőkével. Az utca kihalt és csendes, ezért is hallja meg egyből a lapuágyások felőli negédes hangot.

– Segítene nekem, kisasszony? Nem leszek hálátlan.
– Ki kér segítséget, csak nem ön, varangy úr? – kérdi ijedten B.-né K. Irén.
– Kérem, ne ijedjen meg, valójában nem varangy vagyok... (és itt jön az elvarázsolt kastélytulajdonos, mágnás királyfis fedőtörténet)
– Hogyan tudnék segíteni önnek, herceg, én csak egy egyszerű szövőnő vagyok?
– Ó, nem ezen múlik – búgja –, és felvázol egy a békák mocskos fantáziájára oly jellemző varázslatfeloldó cselekvési tervet.

A „herceg” a segítség fejében komolyabb mennyiségű készpénzt, ingatlan portfóliót és a gondtalan élet illúzióját kínálja. Ki ne szédülne meg ilyen lehetőség láttán? – egyszóval Irén segít. Többször is egymás után, mivel a csodás metamorfózis valahogy nem akar bekövetkezni. Önök most azt hiszik, a kéjsóvár kétéltű ennyivel beéri. Nagyobbat nem is tévedhetnének. Látják, nem ismerik a békákat, kérem, olvassanak tovább. Az elvetemült varangy aprópénzre váltja Irénke jóindulatát, és beveti a 2. számú fedőtörténetet, mely szerint a varázslat erősebb, mint azt gondolta, ezért egy borsosárú elixír beszerzése is szükségessé vált. Irénke, aki már ennyit invesztált ebbe a segítségnyújtásba, úgy gondolja, nem hagyhatja veszni a szerencséjét, tehát jelzálogkölcsönt vesz fel a lakásukra, melyet elixírvásárlás céljából át is ad a varangynak. Persze az elixír elkészültéig sem pihennek, újfent neki-nekifutnak a varázs megtörésének, de az megint csak erősebbnek bizonyul. Ki tudja, meddig tudná még ez a züllött gazember a hiszékeny asszonyt szédíteni, és beteges vágyai kielégítésére használni, ha a férj, B. Béla gyanút nem fog. A mérleg: B.-né K. Irén a temetőben, B. Béla a börtönben, a két szép gyerekük, Zsófika és Dezsőke az árvaházban. Látom, észhez tértek végre, és a gúnyos, ignoráló kézlegyintés gyilkos dühbe fordult. Ez természetes, de tudatosítsák magukban, most a másik végletbe estek. Pár ezer aljas béka miatt nem ítélhetjük el a teljes békatársadalmat, és bár egy komoly békapogromnak erős a csábítása, nagyobb hibát el se követhetnénk. A békairtástól megnyugodott lelkünk elfeledtetné velünk, hogy a királyfizás problémája megoldatlan maradt. Mit tegyünk hát? A hangsúly a prevención van. Már az óvodában meg kell kezdenünk a felvilágosító munkát. Félre az álszeméremmel! Igenis végig kell vennünk a béka-fedőtörténeti segítségkérés-mintákat, hogy egy éles szituációban lányaink, asszonyaink átlássanak a ravasz kétéltű mesterkedésén. Tudom, nem lesz könnyű, hiszen a békák fantáziája közismerten szennyes, féktelen kreativitásukról hírhedtek, mindemellett morális gátjaik sincsenek, de nincs más út. Szeretné, ha az unokáját egy vöröshasú unka vezetné be az érzékek birodalmába? Na látja! A MIT NE TEGYÜNK BÉKÁVAL pontokat minden kislánynak, nőnek és asszonynak kívülről kell fújnia. Időnként ellenőrizzük is, mert a tudás megkopása végzetes lehet.

A MIT NE TEGYÜNK BÉKÁVAL

Ne álljunk szóba a békával!
Ne csókoljuk meg (semmijét)!
Szexuális jellegű segítségkérését utasítsuk el! (még akkor is, ha vágynánk rá)
Ne adjunk neki pénzt, soha, semennyit!
Egyetlen szavát se higgyük el!
Ha valóban segítségre szorul, inkább hagyjuk megdögleni!
Ha mégis sikerült átvernie minket, semmisítsük meg a felvételeket – az illetőt tapossuk el!

Ha ezeket a pontokat betartjuk – különösen az elsőt! –, nem érhet baj minket. A békák valójában pitiáner vesztesek az állatbűnözői kaszt legaljáról, akik álló nap csak a pocsolyában fetrengve a frusztrációjukat brekegik világgá. „De mi van akkor, ha az illető kecskebéka mégiscsak királyfi?” – teszik fel a kérdést az aranyásó és szerencsejátékos mentalitású hölgyolvasóim. Számukra természetesen ez lehet egyfajta extrém kétéltű-szerencsejáték, melyben néha megüthetik a főnyereményt, de legyenek tisztában a veszéllyel: a békából királyfivá visszaváltozó esetek példái azt mutatják, az illető királyfik fantáziája sajnos királyfiként is szennyes marad, kreativitásuk pedig továbbra sem ismer határokat.

A kora keresztény rovartani magazinokat, vagy akár Noé berakodási jegyzékét figyelmesen olvasók számára szembeötlő, hogy azok nem tartalmaznak keresztespókokat. A Biblia rovartani melléklete említést tesz vándor-, ugró-, remete-, madárpókokról, de keresztespók egy sem akad. Vajon tekinthetjük-e ezt a véletlen művének?

Legtöbbünk, nemhogy kolibritámadással (KOLBIT), de kolibrival sem találkozik egész élete során, az éberségünk lankad, könnyelművé válunk. A kolibrik tisztában vannak ezzel – ettől ilyen veszélyes ez az egész! Az ember alapból lusta, tunya és gyáva, tehát szívesebben választja a logikusnak tűnő, a KOLBIT veszélyét relativizáló divatos teóriákat, mintsem arra alaposan felkészüljön.

Sajnos néha a legnagyobb odafigyelés és gondosság ellenére is előfordulhat, hogy pokolra kerülünk. Tudom, önökkel ilyesmi nem fordulhat elő, de az ördög nem alszik, óvatosságból nem árt, ha a harcedzett expokoljárók beszámolói alapján készített összefoglalót figyelmesen végigolvassák. A pokolra kerülési határozat bogarászása értékes tanulságokkal szolgálhat, mivel abban tételesen fel vannak sorolva, mely bűnök elkövetéséért kaptuk a purgatóriumi beutalót. A pokoljárásnak, ellentétben például a börtönbüntetéssel, nincs megszabott ideje, az a bűneinktől történő megtisztulásig tart. A határozat kézhezvétele után rögtön bevagoníroznak, és útba indítanak a célállomásra. A célállomáson levetkőztetnek, hajunkat lenyírják, majd fertőtlenítenek. Ezt követi a szelektálás, és a szálláshely-kijelölés. Ha szerencsénk van a százlábú- vagy a poloskabarakkba kerülünk, ha nincs, vár minket az ürülék-, a tarajos sül- vagy a dögbarakk. Ha ezekbe kerülnénk se keseredjünk el, kevés időt fogunk a szállásunkon tölteni. Az újoncoknak a barakkfelügyelő alördög tart eligazítást. Vigyázzunk vele, a legveszélyesebb alak! A nap 24 órájában felügyel minket, fejből tudja az aktánkat, ismeri minden gondolatunkat, még azokat is, melyeket magunk előtt is titkolunk. Minimum pszichológus és testnevelőtanár végzettséggel rendelkezik, de legtöbbjük fakultatív elvégzi a boncmesterit vagy a bőrdíszműves szakképzést. A pokolban a napirend szigorúan kötött és mindenkire egyformán vonatkozik, viszont könnyen megjegyezhető: nonstop kínzás, tízóránként egy tízperces cigarettaszünettel, és három naponta két óra alvás. Kevésnek találja? Talán az is, de tegye a szívére a kezét, ugye, ön se gondolta komolyan, hogy a pokolba aludni járnak az emberek?
Az újoncoknak tartott eligazítás után a kínzások kezdetüket veszik. Hogyan készüljünk ezekre? Jó hírem van, sehogy, ezekre nem lehet felkészülni. Okostojás vagy önmaguk erejét túlbecsülő bűnelkövető olvasóim részére ajánlanék egy kísérletet. Kérem, gyújtsák meg a tűzhelyükön az egyik gázrózsát, tartsák bele a kezüket egy nevetségesen rövid időre, tíz percre. Utána üljenek le, és figyeljék az érzést. Most képzeljék el, hogy bedobják önöket egy forrásban lévő vízzel teli kondérba. A kondér alatt a tüzet a fűtőördögök folyamatosan táplálják, a segédördögök a vízből elpárolgó sósavat lelkiismeretesen pótolják, és mivel a vécé messze van, azt toalettként is használják, mindezt szorozza meg néhány évvel (a cigiszünet és az alvás hozzáadásával persze). De felhozhattam volna példaként a csontozót vagy a pitbullfuttatót, az idegméreg szakkört, a körmös műhelyt, a népszerű ördögjátékot, a kő-kaki-ollót, a fojtóházat, a nyúzót, a hereverőt, a gumibot és korbács tesztüzemet, az ólomöntödét, a darálót, de ennyi elég is, a teljes lista ismertetésétől terjedelmi okokból el kell hogy tekintsek.
„De hát mit tegyünk?!” – teszik fel a kérdést a kétségbeesett pokolaspiráns olvasók. Nincsenek jó híreim, úgy általában véve szokják meg, a pokollal kapcsolatban nincsenek jó hírek. Illetve egy azért van. A pokoljárás lélektisztító hatása vitathatatlan, hiszen az innen szabaduló ártatlan lelkek a továbbiakban az erények mentén élt életre különös hangsúlyt fektetnek – a következő tisztítószeánszot elkerülendő. Visszatérve a kérdésre, mivel a pokolra kerülés esetén a cselekvési szabadságunk erősen korlátozott, ezért a hangsúly a belső munkára helyeződik. Ezen belül a feladatok és azok sorrendje jól elkülöníthetők.

A POKOLLÉLEKTANI MUNKA STÁCIÓI

SZÖKÉSILLÚZIÓK: Ahhoz, hogy a lélektani munkához érdemben hozzákezdhessünk, le kell számolnunk a szökés lehetőségének illúziójával. A pokolhoz képest az Alcatraz egy átjáróház, innen még soha senkinek nem sikerült megszöknie. A szökéssel kapcsolatos ábrándok csak arra jók, hogy a bennünk tomboló, megtisztulásra váró érzelmekkel való szembenézést elodázzuk. Ha a szökés illúziójával leszámoltunk, végre éretté váltunk a gyűlöletmunka megkezdésére.

ÖRDÖGGYŰLÖLET: Először gyűlölni fogjuk őket, sőt másodszorra is, de idővel rá kell jönnünk, ők nem az ellenségeink. A ellenségképzés az emberi elmének egy hibás önvédelmi programja. Ugyan megvéd minket a belsőnkben hurcolt traumákkal történő szembenézés fájdalmától, de pusztító következményei vannak, mind mások, mind önmagunk tekintetében. Kérem, ne gyűlöljék szegény ördögöket! Legyenek velük együttműködőek, és együttérzőek. Gondoljanak bele, önök egyszer megtisztultan és diadalmasan szabadulnak, de ők maradnak. Mindörökké – hogy önöket szolgálják, bizony, az önök lelkiüdvéért. Piszok nehéz meló, fizikailag is, de leginkább pszichésen. Tudom, nem könnyű ezt tudatosítani, miközben épp a körmét tépi le, vagy a heréjét szögeli deszkára, de ne feledje, én nem állítottam soha, hogy ez egy könnyű menet lesz.

ÖNGYŰLÖLET: Ha az ördöggyűlölettel már leszámoltunk elménk új ellenséget talál: önmagunkat. Azt nem mondom, hogy ne gyűlöljük magunkat, mert ez elsőre nem fog menni, sőt másodszorra sem, de rá kell jönnünk, a pokolban tartózkodásunk oka nem a jellemgyengeségünk, hanem a tudatosságunk hiánya. A tudatosság hiánya, mint azt láthatjuk, kellemetlen következményekkel jár, de semmiképp sem bűn. Öngyűlölő olvasóim most a pokolra kerülési határozatuk indoklását lobogtatják, de nem tudok mást tenni, mint megismétlem, a tudatlanság nem bűn, nincs okuk magukat gyűlölni. És ne feledjék, nagyobb hibát el se követhetnének, ha szavaimból arra következtetnek, ez könnyű menet lesz, mert nem lesz az. Valószínűleg rengeteget fognak szenvedni, mire a felismerésig eljutnak: minden szenvedésükért az Isten a hibás.

ISTENGYŰLÖLET: A már említett hibás elmeönvédelmi program logikus lépése. Ha nem gyűlölöm az ördögöt, sőt már magamat se, akkor – mivel gyűlölni muszáj –, csak Ő marad. Nincs más dolgunk, mint benne maradni, és gyűlölni tiszta szívünkből, izzóan és engesztelhetetlenül. Megátkozása ugyan opcionális, de célszerű. Mantrázzuk magunkban: „Hogy tehetted ezt velem? Miért hagytál el engemet? Hát így szeretsz?” – ez segít. Ez a legrövidebb út, hogy átérjünk rajta, mivel rendkívül fájdalmas, ezért az elme egy idő után feladja, nem bírja gyűlölni tovább, sőt, ha túlmentünk rajta, többé vissza se tér, hanem az utolsó etapra vált.

IZZÓ FORMÁTLAN GYŰLÖLET: Az ördög tudja, honnan került az emberbe, de minden gyűlölet magja ez a formátlan, ok és tárgy nélküli, fehéren izzó gyűlölet. Ha idáig elértünk, már félig győztünk, hátra dőlhetünk – nem tehetünk semmit, se érte, se ellene. Nincs más dolgunk, mint várni, és egyszer magától felszívódik. Ha eltűnt, már soha többé nem tér vissza. Ha az ebben a szakaszban pörkölődők most az öklüket ráznák, emlékeztetnem kell őket, én semmi olyat nem mondtam, hogy ez könnyű lesz, sőt még olyat sem, hogy nem ez a legnehezebb állomás.

Ha a gyűlöletet önmagunkban felszámoltuk, vagy fogalmazzunk inkább így, ha a gyűlölet önmagát felszámolta, úgy a pokolból elbocsáttatunk. A barakkfelügyelő főördög Belzebub irodájába vezet, ahol nagyjából egy ilyesfajta, minden érzelgősséget nélkülöző, elbocsátó beszélgetés zajlik.

– Na mi van, szarházi, megjavultál?
– Igenis, kérem.
– Na és, hogy tetszett minálunk, te lator?
– Nem panaszkodhatok.
– Helyes.
– Ugye, tudod, mi lesz, ha nekünk még egyszer találkoznunk kell, te haramia?
– Sejtem, Főfelügyelő úr.
– Na kotródj a szemem elől, akasztófára való!

A pokolstatisztikát böngészve szembeötlő, milyen kevés a visszaeső, és ez nem a véletlen műve. Ez egyrészt az ördögállomány szakmai kvalitásait és áldozatos munkáját dicséri, másrészt a visszaesők számára külön fenntartott bugyornak köszönhető, ahol a személyzetet hetenként kell váltani, különben nem bírnák a terhelést. Mi a konklúzió? Talán kérdezzük meg a legilletékesebbet, Belzebub főfelügyelőt.

– A tudatosságuk fejlesztésére buzdítom önöket. Pszichológiai és testnevelőtanári képesítésemre, valamint bőséges purgatóriumi tapasztalatomra támaszkodva könyörgök önöknek, higgyék el, ha a fájdalmakkal és félelmekkel történő szembenézést ránk bízzák, azt később keservesen meg fogják bánni. Nem győzőm elégszer hangsúlyozni, a félelmeik és a szenvedések elől ne fussanak el, mert a menekülőút végén önöket a csalódás és kiváló szakembergárdánk várja – mosolyog őszinte, szinte szülői aggodalommal.
Egyszer csak eltűnik arcáról a mosoly, és jéghideg gerinczsibbasztó tekintettel a szemembe néz.

– Ugye, tudod, mi lesz, ha nekünk még egyszer találkoznunk kell, te haramia?

Tanulságos kamerafelvételeket töltött fel a Youtubra a Mennyország Guard Határőrizeti Főosztálya. A főbejárat ipari kamerájának felvételeiből készült válogatás a Mennyországba belépésért folyamodók különböző típusait elemzi. Mint szóvivőjük elmondta, az anyag elkészítéséhez a kétségbeesés adta a muníciót, mivel a belépésért folyamodók megdöbbentő hányada bukik el a belépési procedúra során.
Az oktató anyag megismerteti velünk a belépés folyamatát, és sorra veszi a leggyakrabban elkövetett hibákat. Kérem, koncentráljanak, lejátszás indul!

Főcím, zene. Napsütötte tájat látunk egy kanyargó ösvénnyel. Az ösvény egy szakadékon átívelő kőhídhoz vezet. A szakadék olyan mély, az alja nem is látszik, a gomolygó sötét homályba vész. A híd túloldala szintén láthatatlan, szivárványszínű felhők takarják. A hídfőnél egy kifogástalan, visszafogott üzleti eleganciával öltözött hölgy, Jenny, és egy hasonlóan elegáns, jó kiállású, edzett, értelmes arcélű férfi, Sanyi fogadja az érkezőket. A belépésért folyamodók elsőként minden esetben velük találkoznak. A beléptetési procedúra nagyon egyszerű. Személyi adatok egyeztetése, utána életbűnindex-ellenőrzés(ÉBX). Ha az ÉBX a megengedett határértéknél magasabb, úgy a helyzet egyszerű, Jenny felveszi a fekete bársonypárnáról a fekete, hét ördöggel ékesített csengőcskéjét, és megrázza. Kicsapódik az útba épített csapóajtó, és hét ördög dorongokkal az illetőt elkíséri valahová. Sajnos az esetek közel száz százalékában az elvezettettek félreértésről és fellebbezésről üvöltenek, de nem ritkán gorombáskodnak is, Jennyt lekurvázzák, sőt a szolgálatot teljesítő ördögöket is sértegetik. Kérem, ne tegyék! Tudatosítsák:

– az ÉBX nem téved
– fellebbezésnek helye nincs
– az ellenállásnak nincs értelme
– Jenny erényes lány
– az ördögök alapból elég morcosak, ne nehezítse meg a helyzetét

A sikeres ÉBX-ellenőrzést követően már csak egyetlen feladat marad, Jenny feltesz egy személyünkre szabott vizsgakérdést, és amennyiben jól válaszoltunk, felveszi a fehér bársonypárnáról a hét angyallal ékes aranycsengőcskéjét, és megrázza. Jól hallhatóan kivágódik a híd túloldalán egy kapu, hamarosan megjelenik egy hófehér aranyozott hintó, melyet rózsaszín szarvasok húznak nyakukban csengettyűvel. Az illető helyet foglal, a szarvasok meglódulnak, a szivárványszínű köd a hintót, majd  a csengettyűszót is elnyeli, kapucsapódás, és jöhet a következő. Tudom, most leginkább az foglalkoztatja önöket, van-e pótkérdés helytelen válasz esetén? Ugye, valahol mélyen legbelül már sejtik a választ... fekete csengőcske, csapóajtó, gorombaság.
Milyen jó lenne, ha a film itt véget is érhetne, de sajnos a kétségbeesésre okot adó típushibák bemutatása, melyek a film elkészítésének kényszerét előhívták, csak most következnek. Szomorú, de az ÉBX-ellenőrzésen átesett ügyfelek aggasztóan hatalmas hányada kísérletet tesz Jenny (és Sanyi) befolyásolására. A befolyásolást megkísérlők jól elkülőníthető típusokra oszthatóak. Vegyük őket sorra.

A ZSARNOK: Fizikailag vagy mentálisan nagyon erős, erőszakos férfi, esetleg nő. Megszokta, hogy akaratát és érdekeit erőszakkal érvényesíti. Jenny mosolygós, kedves stílusát, és Sanyi agresszivitást nélkülöző, udvarias természetét általában félreérti. Határozottak, harsányak, és legnagyobb részük már az ÉBX-ellenőrzésen elbukik.

– Adjon Isten!
– Isten hozta! – köszönti Jenny szépen, kedvesen, Sanyi meghajol.
– Na, mi a pálya? Nehéz a meló, mi? Bemennék. Most!
– Ennek semmi akadálya, csak előtte még néhány formaságot tisztázni szeretnék – és mosolyog a drága.
– Nincs most erre időm, tündérke – és Jennyt félretolva a híd felé indul. – Félre az utamból, munkavállaló! – förmed a hídfeljáró közepén összefont karokkal álló Sanyira.
Sanyi picit enyhít a feszítő fogáson, de továbbra is a hátán marad, Jenny a porban hason fekvő illetőhöz lép, és kedvesen felteszi a kérdést, majd angyali hangon visszaszámol, „10... 9... 8...”. Ez a típus általában ilyenkor nem a kérdésre koncentrál, és ez hiba: fekete csengőcske, meg, ami ezzel jár.

A KALMÁR: Általában komoly anyagi lehetőséggel bíró vagyonos ember. Megszokta, hogy szándékait megvesztgetéssel, ajándékozással, megfélemlítéssel éri el, a passzív agresszió mestere. Jenny mosolygós, kedves stílusát, és Sannyi agresszivitást nélkülöző, nyugodt természetét általában ő is rosszul értelmezi.

– Ááá, szép napot a kedves hölgynek, megtiszteltetés, hogy az urat megismerhettem!
– Isten hozta itt minálunk! – mosolyog kedvesen, és Sanyi is meghajol.
– Mondja, drága, mi itt az okosság?
– Csak néhány formalitás, és már mehet is tovább.
– Tudja, én nagyon elfoglalt ember vagyok, „az idő pénz!" – nevet. Nem lehetne ezt az átjutást valahogy megolajozni? Nem lennék hálátlan – néz mélyen Sanyi szemébe, és kacsint.
– Sajnos erre nincs lehetőség – mosolyog Jenny rendületlenül, Sanyi hallgat, mint a sír.
– Egymillió.
Jenny kedvesen a fejét ingatja, Sanyi leengedi a kezét.
– Tízmillió.
Jenny végez az ÉBX-ellenőrzéssel, necces, de épp belefért. Sanyi egy lépéssel közelebb lép.
– Százmillió!
Jenny kedvesen felteszi a kérdést.
– Egymilliárd!
– A válasz sajnos, helytelen – és mosolyogva a fekete csengőcskéért nyúl.

A SZAJHA: Átlagon felüli szépségű és gátlástalanságú, nagy szexuális csáberővel megáldott, jellemzően inkább nő. Megszokta, hogy céljait testének és tapasztalati tudásának áruba bocsátásával éri el. Jenny káprázatos szépségét, Sanyi jó kiállását, eleganciáját általában rosszul értelmezi.

– Sziasztok, drágáim!
– Isten hozott minálunk, szép hölgy!
– Mondd csak, milyen fárasztó procedúráknak kell, hogy alávessem magam – és kacéran kacag.
– Semmiség, csak néhány formalitás.
– Ezekre mindenképp szükség van? Annyira unatkozom, esetleg valamit kitalálhatnánk, akár hármasban is – keze Sanyi nadrágjához ér, és buján Jenny szemébe néz.
– Sajnos, igen, de ígérem, gyors leszek – mosolyog biztatóan, Sanyi egy lépést hátra lép.
– Van nálam anyag is – vesz elő a melltartójából három fehér poros pakettet, átható tekintetét Jenny mellére szegezve.
Jenny felteszi a kérdést.
– Várj, hagy gondolkozzak egy picit – és felszívja orrába az egyik pakett tartalmát. – Király ez a fekete csengőcske! Kipróbálhatom én is?

A PAP: Egyházi alkalmazásban álló tekintélyes személy, aki megszokta, hogy mindenre tudja a választ, neki minden jár, hiszen ő különleges – Isten szolgája. Jenny fiatalságát és szépségét, Sannyi férfias kiállását, intelligenciáját általában rosszul értelmezi, lenézéssel reagál rá.

– Laudetur, gyermekeim!
– Mindörökké ámen, atyám! – üdvözli szűzies mosollyal.
– Nehéz a szolgálat, mi? Látjátok, még én sem élek örökké – mosolyog atyáskodva. – Az átkísérésemmel ne fárasszátok magatok, egyedül is átzarándokolok. A hintóm – néz körbe felhúzott szemöldökkel – merre jár?
– A hintója hamarosan érkezik, atyám, de előtte néhány formaságon túl kell esnünk, hogy utána feltegyem a vizsgakérdést.
– Vizsgáztatni? Maga?! Engem?! – és felháborodottan az égre néz. – Tudja maga, kislány, ki vagyok én?
Jenny tudja, de inkább felteszi a kérdést. A pap dacosan pislog, és a vértanúk lenéző büszkeségével hallgat. A hallgatást és a dacos lenéző pillantásokat a csapóajtóban eltűnéséig fenntartja.

A TANÁR: Ő a zsarnokká váláshoz szükséges bátorságnak híján lévő elfajzott zsarnokcsökevény. Megszokta, hogy minden kis kiszolgáltatott lélek a hatalma alatt áll, és élvezi, hogy félnek tőle. Mivel kisstílű és gyáva, picit sem érti félre Jenny kedvességét és Sanyi udvariasságát.

– Kezeit csókolom, Jennifer, tiszteletem, Sándor! Hogy szolgál a kedves egészségük? Milyen szép napunk van ma! – mosolyog negédesen.
– Isten hozta, tanár úr, már vártuk – mosolyog, talán egy picit ironizál. Sanyi biccent, arcán leheletnyi vigyor.
– Tanítottalak titeket, gyermekeim? Nem könnyű fejben tartani ennyi év után.
– Tanár úr, javaslom, essünk túl a formaságokon – mosolyog megnyugtatóan.
– Méltányosságból nem lehetne ettől eltekinteni? – a példamutató tisztességben nevelt nebulók ezrei okán.
– Koncentráljon, tanár úr, most felteszek önnek egy kérdést! – és együttérzően mosolyog.
A tanár sunyin bámul, próbál úrrá lenni a kézremegésén, figyelmet mímelve maga elé mered. Jenny felteszi a kérdést. A tanár idegesen dörzsölgeti kezeit, de az ördögök láttán megkönnyebbülten felsóhajt, látszik, igazából nem is várt mást.

A felvételeket kielemezve kirajzolódnak a belépésre várók által elkövetett leggyakoribb hibák. A pszichológiai szakszolgálat elemzése kimutatta, ezen hibák a Mennyország Guard munkatársainak megítélésével kapcsolatos félreértésekből következnek, ezért fontosnak tartom, hogy ezeket külön felsoroljam. Kérem, mélyen tudatosítsák magukban, és tudásukat időről időre ellenőrizzék!

A SZEMÉLYZETTEL KAPCSOLATOS ALAPVETÉSEK

– Jenny nem kurva
– Sanyi legyőzhetetlen
– a személyzet megvesztegethetetlen
– munkaidőben nem szexel 
– mindent tud
– mindenre képes
– soha nem fárad el
– soha nem téved

Ha önök a filmet megnézve azt helyesen értelmezték, már túlvannak a három kétségbeesett kérdés feltételén.

1. Hol áll most az ÉBX-indexem?
2. Mennyi a határérték?
3. Milyen egy helyes belépés?

Az első két kérdés tisztázáshoz kérem, látogassanak el a Mennyország Guard honlapjára, ahol egy rövid regisztrációt követően a kérdéseikre választ kapnak. A honlap értékes információkat tartalmaz a bónuszpontok szerzéséről, tehát a már megbukottak se adják fel, ÉBX-indexüket a Jennyvel történő találkozásig még beállíthatják. Erre egyébként buzdítanám is önöket, mert – de kérem, ezt ne vegyék fenyegetésnek –, a dorongos szakemberek rendkívül barátságtalanok, néha kifejezetten gorombák. Végül a példaértékű együttműködő belépésről álljon itt egy félreértésektől mentes beléptetés-felvétel. A belépést kérő egy nyugdíjas kalapkészítő.

– Jó napot! – emeli meg kalapját.
– Üdvözlöm, Brenner úr! Elkérhetném a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját? – kérdi angyali hangján.
– Természetesen, parancsoljon, kisasszony – mosolyog szépen kedvesen.
– Minden stimmel, köszönöm! Egy gyors ÉBX-kontoll... már meg is vagyunk, gratulálok, ön továbbjutott!
– Állhatok még valamiben a rendelkezésükre? 
– Még egy utolsó incifinci vizsgakérdés, ha megengedi – nevet rá.
– Állok elébe, parancsoljon velem, kisasszony! – és ő is nevet.
– Ön egy ügyvédet lát a folyóba zuhanni, de közben észleli, egy nőgyógyász is a villamos alá esett. Az idő csak az egyikük megmentésére elég. Melyiket menti meg?
– Egyiket sem.

Jenny az aranycsengőcskéért nyúl, és megrázza. Jól hallhatóan kivágódik a híd túloldalán egy kapu, és szinte rögtön ott terem egy hófehér aranyozott hintó, melyet rózsaszín szarvasok húznak nyakukban csengettyűvel. Brenner úr helyet foglal, megemeli a kalapját, a szarvasok meglódulnak, a szivárványszínű köd a hintót, majd  a csengettyűszót is elnyeli – kapucsapódás. 

A feltámadás-történetek népszerűek, jól dokumentáltak; illusztrált színes magazinok százezrei foglalkoznak velük – pedig ez hiba! Egyrészt egy feltámadottnak erre már semmi szüksége, másrészt a fel nem támadottak joggal érezhetik, az ő fel nem támadott pondróéletük semmit sem ér. Bár ez bizonyos értelemben sajnos igaz, most mégis nekik szeretnék segítséget nyújtani, hiszen ők alkotják a világ népességének derékhadát.

Jézus kinyitja szemét, nyújtózik egyet, és ásít egy nagyot. „Nocsak, tényleg feltámadtam!” – gondolja elégedetten. „Rohadt sötét és büdös ez a barlang” – gondolja kevésbé elégedetten. „Piszok nehéz ez a kő, nem lett volna egyszerűbb a tengerparti lugasba lerakni?” – zúgolódik ingerülten. Az ingerültsége érthető. Nem sok dolog van, amire egy alapos korbácsolással felvezetett keresztre feszítést követő elhalálozásból ébredve az ember kevésbé vágyna, mint egy óriási szikla elgörgetése. Jézus szerencsére bivalyerős, odébb görgeti, és pisilhet végre egy nagyot. Körülnéz. Senkit se lát. „Na, ennyire bíztak a feltámadásban” – és elindul. „Tűz ez a rohadt nap, napok óta nem ittam semmit” – vánszorog tovább. Végül rámosolyog a szerencse, az épp arra tébláboló Mária Magdolnába botlik. Jézus röviden tájékoztatja a kialakult helyzetről, majd közli, a továbbiakban egyetlen szót sem hajlandó kiejteni, amíg inni és enni nem kap. Mária Magdolna elsiet, Jézus még utána ordít, hívja össze a tanítványokat („azt a rakás félnótás léhűtőt”). Hamarosan meg is érkeznek. Először ellenőrzik Jézus állításának valóságtartalmát, keresztkérdésekkel vallatják, a haját húzogatják, az orrába túrnak, végül a szendvicsét is elveszik. Jézus éktelen haragra gerjed, megpofozza a szendvicstámadót, erre megnyugszanak, tényleg ő az, és feltámadt, nem vitás. Körbeülik, áhítatos csendben várják, hogy végezzen a szendvicsekkel. Letörli a morzsákat, kér egy napszemüveget, és kezdetét veszi a keresztény kultúrkör megalapítása.

– Léhűtők, mint azt látjátok, feltámadtam.
Hatásszünetet tart, szúrós szemekkel körbenéz. A tanítványok bűntudatos arccal a földet nézik, vagy a fülükben turkálnak.
– Na már most, mi következik ebből?
– Innentől nincs gondunk a borra és a kenyérre? – kérdi Péter felcsillanó szemmel.
– Helyett: vér, veríték, kín, könnyek, szenvedés vár rátok, hogy végül a tengernyi szenvedés megkoronázásaként vértanúhalált halhassatok a hitetekért. Kinek egy kereszt, kinek a kövezés, kinek megnyúzás vagy egy oroszlán.
A tanítványok enyhe csalódottsággal hallgatják.
– Urunk, kenhetnél némi mézet erre a madzagra – kérik kétségbeesetten.
– Latrok, a méz maga a feltámadás, az örök élet, mi kellhet ennél több, telhetetlen bagázs?! Szedjétek össze magatokat, induljatok a világba, és kereszteljetek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
– Ki az a Szentlélek, Uram?
– Ja igen, vele még nem találkoztatok. Most felszállok a mennybe, hogy Atyám jobbján lebzseljek az idők végezetéig. A Szentlelket magam helyett küldöm le hozzátok, kutyaütők.
– Urunk, nem lenne egyszerűbb, ha maradnál? Talán könnyebben menne a térítés is, ha az emberek látnák, feltámadtál, és Kajafás is megpukkadna a méregtől. Nyilván lefejeztetne, erre már szervezhetnénk egy komolyabb tagtoborzó feltámadás partit kereszteléssel.
– Nem.
– Ez biztos?
– Igen.
– Miről fogjuk megismerni a Szentlelket?
– Az igazak megismerik majd.
– Uram, attól tartok, ezt nem veszik be, ennek az egésznek nem volt semmi értelme.
– Tőled nem is vártam mást, Tamás.

Jézus kortyint egy utolsót a kávéjából, a munkájukhoz sok sikert, erőt és egészséget kíván, majd szivárványszínű füstcsóvát húzva felrepül az égbe, és leroskad az Atya jobbján.

– Minden rendben ment, fiam, sínre tetted a dolgot?
– Atyám, szerintem nem értettek meg semmit. Attól tartok, ennek az egésznek nem volt semmi értelme.

Ha megdobnak kővel – ne öld meg semmiképp! –, dobd vissza kenyérrel. Micsoda ékes példája ez a bűneitől immár megváltott emberiség erkölcsi fejlődésének! Ha belegondolunk, csak néhány ezer évre volt szükség, hogy az ószövetségi szemet szemért elvétől idáig eljussunk. Szívünket büszkeség tölti el, látván, az önnön megjobbításán fáradhatatlanul munkálkodó emberiség, hogyan hódítja meg az addig elérhetetlennek tűnő morális csúcsokat. Az eddig elért eredmények és a jogos büszkeség azonban nem szabad, hogy elpuhítsanak bennünket, és csak heverésszünk a mi Megváltónk babérjain. Ideje számot adnunk, mit kezdtünk a krisztusi örökséggel, hogyan fejlesztettük tovább Jézus Urunk tanításait.

Ha az utcán fellöknek...

... álljunk fel, kérjünk elnézést. Kérdezzük meg, nem ütötte-e meg magát. Fejezzük ki őszinte sajnálatunkat, amiért elrontottuk a sétáját, ígérjük meg, többé nem fordul elő, és kárpótlásként adjuk neki ajándékba a pénztárcánkban található készpénzt és a buszjegyeket (ha tetszik neki, a tárcánkat is). Kívánjunk neki szép napot, balesetmentes közlekedést, mosolyogjunk, és az integetést tartsuk fenn a látómezőnkben tartózkodása végéig.
Amire ügyelnünk kell: A fellökés egy váratlan sokk, amit kísérhet az illetőt spontán valamilyen állathoz vagy agyagedényhez hasonlító indulatszóképzés. Időnként sajnos nem kizárt az illető megrúgása, fejének járdához ütögetése sem, bár ezek a keresztényi elveket való emberek számára kerülendőek.

Ha a villamoson a fülünkbe ordít egy telefonáló utastárs...

... illedelmesen várjuk meg, amíg a fontos beszélgetést befejezi. Türelmes, ám határozott érveléssel szereljük le a körülöttünk morgolodó, agresszív utastársak gáncsoskodását. Ne hagyjuk, hogy a járműből kidobják, az esetleges lincselést akadályozzuk meg. Ha végzett a beszélgetéssel, kérjünk elnézést. Ajándékozzuk neki a telefonunkat, a nálunk lévő készpénzt és a buszjegyeket. Leszállás előtt jelezzünk helyette, és törjünk neki utat az ajtóig.
Amire ügyelnünk kell: Első reflexként késztetést érzünk majd az agresszív hangforrás megszüntetésére, mind hardveres, mind tulajdonosi oldalról. A telefont soha ne üssük ki a kezéből! – de az illető járműről történő eltávolítása is kerülendő. Végveszély esetén gondoljunk Jézusra: vajon Ő az arcába fejelne-e? (A helyes válasz: nem.)

Ha ránk zárja az ajtót a buszvezető...

... próbáljunk meg életben maradni a következő megállóig, már csak a saját érdekünkben is. Ha életben maradtunk, menjünk előre, de ne zavarjuk meg a vezetésben, és más utasok odazárásában, csak alázatosan álljunk az ajtaja mellé. Csúsztassuk be a jegykiadóablakon át a készpénzt, a buszjegyeket és az óránkat, majd azonnal távozzunk, nehogy a vezető úgy érezze, ottlétünk egy megköszönésre vagy pláne hálálkodás-kicsikarásra irányuló jelenlét. Ha leszálltunk, írjuk fel a rendszámot, küldjünk róla dícsérőlevelet a BKK-nak.
Amire ügyelnünk kell: Ne feszegessük az ajtót, mert az el is romolhat. Türelmesen várjunk, amíg a vezető kinyitja nekünk. Ne ordítsunk vele, ne törjük rá az ajtót, ne köpjük le, és ne vágjuk hozzá az elemózsiás táskáját – már csak azért sem, mert a buszvezető megfelelő munkahelyi táplálkozása az utazás biztonsága szempontjából kiemelt jelentőséggel bír.

Ha a bömbölő autórádiójával beparkol az ablakunk alá...

... menjünk le hozzá, vigyünk neki energiaitalt és pár szem extasyt. Kérjünk elnézést. Kérdezzük meg, megengedi-e, hogy mi is hallgathassuk a zenéjét. Esetleg tisztelettudóan kérjük meg, hangosítsa fel, vagy ha azt nem is, legalább a basszust tekerje rá. Mossuk le az autóját, adjuk át a pénzünket, az óránkat, a telefonunkat és az arany nyakláncunkat. Ha igényli, elégítsük ki orálisan a jármű hátsó ülésén. Kérjünk elnézést, halk kattanással zárjuk be a jármű ajtaját, és mosolyogva távozzunk.
Amire ügyelnünk kell: Ne tartsunk otthon téglát, mert ilyenkor erős a kísértés, hogy azt küldjük le az extasy helyett. Ne rúgjuk le a tükrét, illetve őt magát se, az autórádiót jégcsákánnyal ne verjük szét, ám ha mindenképp választanunk kell, inkább ezekből bármit, mintsem a Molotov-koktélt.

Ha festékszóróval nonfiguratív elemeket fest a házunk falára...

... menjünk ki, kérjünk elnézést, dicsérjük a művészetét. Hazudjuk azt, már régóta nyomasztott minket ez a pasztellszínű nyárspolgári tisztaság, csak nem mertünk lépni, mert gyávák vagyunk. A falfirka befejezéséig maradjunk mellette, nehogy egy portyázó rendőrautó miatt atrocitások érjék szegényt. Ha az illető végzett, köszönjük meg neki, adjuk át a pénzt, a buszjegyeket, a telefont, és az arany nyakláncot. Invitáljuk a házba kezet mosni, ajánljuk fel a feleségünk vagy a lányunk szolgálatait kárpótlásképp.
Amire ügyelnünk kell: Az első gondolat, ami eszünkbe jut majd az a rengeteg munka, amivel a házat bevakoltuk és az a rengeteg pénz, amibe került – egyszóval ne törjük el a kezét, ne ássuk be nyakig a kertbe, ne hívjuk az albán maffiát, de ha már hívtuk, inkább rabszolgának adjuk el, mintsem szervdonorként.

Ha erőszakosan paplant vagy távcsövet akar eladni nekünk...

... kérjünk elnézést, és vegyük meg a teljes készletét. Ha marad még pénzünk azt adjuk neki, a buszjegyeket, a telefont és az arany nyakláncot is. A bankkártyára, mielőtt átadnánk, a PIN-kódot alkoholos filccel írjuk rá. Kérdezzük meg, nincsenek-e véltlenül a közelben a családtagjai, ha igen, velük is járjunk el hasonló módon. Tisztázzuk, van-e szállásuk, ha nincs, hívjuk meg őket magunkhoz, és kérjünk elnézést.
Amire ügyelnünk kell: A paplan nagyon kényes darab, ne dobjuk a sárba, a távcsőre vigyázzunk, akár a fején is széttörhet. A nepperrel ne bánjunk állat módjára – hisz valahol ő is csak ember –, ne köpjük le, az anyja foglalkozását illetően ne bocsátkozzunk feltételezésekbe, kutyánkat ne uszítsuk rá, közterület felügyeleti intézkedés alá ne vonassuk.

Ha az illető a liftben dohányzik...

... gyújtsunk rá mi is. Feszegessük le a „Dohányozni tilos!” táblát a lift faláról. Ha nemdohányzók vagyunk, tartsuk vissza a görcsös öklendezést, különben felesleges terhekkel sújtanánk szegényt. Dicsérjük az igényességet tükröző cigarettamárka-választását, öngyújtóját ámulva csodálljuk. A füstöt fújjuk az arcunkba, tenyerünket, hogy belehamuzhasson, tartsuk elé. Kérjünk elnézést, adjuk át a zsebeinkben fellelhető vagyontárgyakat és a kabátunkat, majd ne zavarjuk tovább, szálljunk ki, és a lépcsőn folytassuk utunkat fölfelé.
Amire ügyelnünk kell: Ne nyomjuk el a csikket az arcán, ne etessük meg vele az öngyújtóját, ne harapjunk ki egy darabot az arcából, és mindenképp ellenjavalt az ájultra verés.

Ha egy üszkös hajléktalan ül mellénk a buszon...

... kérdezzük meg, nem zavarja-e a szagunk. A választól függetlenül kérjünk elnézést. Hagyjuk, hogy a bolhák átugráljanak ránk, ezzel is tehermentesítjük szegényt. Batiszt zsebkendőnkkel itassuk fel a tályogjából szivárgó nedveket. Ne kérdezzük, van-e szállása (ez tapintatlanság), hívjuk meg hozzánk vendégségbe, míg egyenesbe nem jön. Útközben adjuk át minden értékünket, de a nadrág- és zakóátadás a hazaérkezésig ráér. Reintegrációs szempontból fontos, hogy a társas kapcsolatait ápolni tudja, ezért hívjuk meg a barátait is. Búcsúzóul még vegyük tele a hűtőt, és költözzünk el. Ellenőrizzük, hogy a slusszkulcs és a forgalmi nem maradt-e nálunk.
Amire ügyelnünk kell: Ne alázzuk meg feleslegesen, ne tegyünk fel neki költői kérdéseket, pláne nem ordítva. A buszból ne hajítsuk ki, se élve, se halva. Néha nagyon agresszívek, mi azonban ne essünk ebbe a csapdába, vagy ha beleestünk, próbáljunk ügyelni a testi épségére – soha semmilyen körülmények között ne öljük meg!

Nyilván nincs arra mód, és nem is célom, hogy a kor által oly bőkezűen biztosított összes „kődobálást” sorra vegyem. Erőfeszítésem, a fenti példákon keresztül, csak a tisztán ragyogó erkölcs mindennapokban megnyilvánuló ismétlődő szeretetmintájának bemutatására irányul. Remélem, az örökös önjobbításban megfáradt, hitükben megroggyant tömegek a példákból erőt merítve letépik magukról a csüggedés láncait, és a pusztító erővel terjedő világjóság elsöpri a sötétség erőit. Szembe kell néznünk vele: a krisztusi szeretet mára már nem elég – az emberiség erkölcsi megújulásáért felelősséget érző, hitében szilárd, rettenthetetlen embermilliók számára annak meghaladása kötelező!

Így húsvét táján megszaporodnak a keresztre feszítéssel kapcsolatos írások, melyek bántó egyoldalúsággal, csak a keresztre feszítettre koncentráltan mutatják be a történetet. Különösen egy bizonyos kereszthalált halt egyén esetén. Ezen az egyoldalú látásmódon szeretnék változtatni, és megmutatni az érem dolgosabb, háttérmunkaoldalát.

Megint megszólalt ez a bánatos fazon a fejemben: ezt is elszúrtad... ennyit érsz... miért nem csinálsz valamit?! Ki ez a mindenben tökéletes morális iránytű, aki ott áll minden lépésem, sőt minden gondolatom mögött? – és ítél. Engedjék meg, hogy bemutassam: íme, a bűntudat.

Emberek ezrei bolyonganak a Mount Everesten, evezik át lélekvesztőiken az óceánt, vagy építenek évekig egy dominóházat, hogy utána egyetlen mozdulattal lerombolják. Mindez miért? Egyszerű: a világhírért, de rossz hírem van, a világhír csak az elsőknek jár. Tudják-e, ki volt, aki másodikként megmászta az Everestet? Na látják. Ezen írásommal a világhírre vágyó, kiugró képességekkel rendelkező, de jobb híján pótcselekvésbe menekülő embertársaimon szeretnék segíteni. Íme, néhány kevéssé közismert be nem vett csúcs, melyek meghódítása a közrajongást, a csillogást és persze a temérdek pénzt garantálja.

Kardhalidomítás

Kardhalat még soha senkinek nem sikerült idomítania. Ez nem a véletlen műve. A kardhal rendkívül makacs, öntelt, ráadásul ingerlékeny állat. Az együttműködési készsége katasztrofális, ráadásul mizantróp. Mind erőszakra, mind jutalomfalatra ugyanúgy reagál – megöl minket. Halálosabb, mint az Everest! A kardhal a nyílt óceánok ezüst nyila, a bezártságot rühelli – megöl minket. Már az idomítás megkezdése is emberfeletti erőfeszítéseket kíván, hiszen ha a medencéjét egy „kardnyi” távolságra megközelítjük – megöl minket. A sportág lélektanilag is hatalmas kihívás, amíg egy az Everesten elszenvedett baleset esetén mindenki együttérez velünk, gyertyát gyújtanak, imádkoznak értünk, addig a kardhalkatasztrófáknál csak lefélkegyelműznek, kinyújtott mutatóujjukkal a halántékukat furdalják. Kiknek ajánlom? Azoknak, akik tudnak úszni, gyűlölik a hideget meg a serpákat, és van némi harctéri sebészi tapasztalatuk, hogy a mentők kiérkezéséig saját magukat is ellássák.

Pitongombolyag-készítés

Még soha senkinek nem sikerült egy pitont gombolyagba feltekernie. A gombolyagkészítéshez érdemes kockás vagy sziklapitont választani – de ez már a csúcs, először vízisiklóval kezdjünk. Ha a siklóval már jól boldogulunk, és elsajátítottuk a kígyógombolyítás alapfogásait, vegyünk egy edzőtermi bérletet, és kezdjünk el gyúrni. Amíg az izomzatunkat a pitonnal történő munkára készítjük fel, a következő szinten már egy boával gyakoroljunk. Ha a boagombolyító technikánkat tökéletesre csiszoltuk, és már 150 kilóval nyomunk fekve, jöhet a piton. A piton nagyon goromba és bivalyerős állat, de ami a lényeg: a legutolsó, amihez kedve van, hogy felgombolyítsák. Még soha senkinek nem sikerült egy pitont felgombolyítania. Semmiféle jutalomfalatra vagy idomítási technikára nincs szükség, egyszerűen csak erősebbnek kell lennünk nála. Kiknek ajánlom? Nem túl okos, de nagyon erős, a testépítésben örömöt lelő, horgolásban jártas kalandoroknak.

Elefántpatkolás

Az elefánt a Földön ma élő legerősebb és legnagyobb szárazföldi emlősállat. Ebből adódik a sport szépsége, egyben nehézsége is. Az elefánt alapból kedves, jól idomítható, együttműködő állat – a patkolásig. Még soha senkinek nem sikerült egy elefántot megpatkolnia. Az elefánt átlagosan hat tonna súlyú, agyarmérete eléri a három métert – tehát mindegy, hogy eltapos vagy/és keresztüldöf minket, mi mindenképpen belehalunk. Költségigényes. Maga az elefánttartás is drága mulatság, illetve bele kell számolni az időnként lerombolt kovácsműhelyt és a kiszolgáló helyiségeket. Kiknek ajánlom? Patkolókovács képesítéssel rendelkező, komoly anyagi lehetőségekkel bíró, állatszerető embereknek, akik értékelik, hogy egy ilyen páratlan szépségű állattal dolgozhatnak.

Birkanyáj díszszemlealakzatba rendezés

A birkákkal való munka szépsége nem annak veszélyességében, hanem annak reménytelenségében rejlik. A birka szerény értelmi képességekkel megáldott jószág, ráadásul nyájba rendeződve e szerény képességeinek jelentős részét is elveszti. Katonai alakzatba rendeződésre, az alakzatot tartva díszlépésben való közlekedésre, katonadalok betanulására genetikailag alkalmatlan. Még soha senkinek nem sikerült birkákat vezényszóra alakzatba rendeznie. Megijedt? Várja önt az Everest. Kiknek ajánlom? Csak kiegyensúlyozott, türelmes, introvertált exkatonáknak, és birkákat szerető vagy félig birka természetjárók számára.

Tölgyfabirkózás

Még soha senkinek nem sikerült egy kifejlett tölgyfát lebirkóznia, és két vállra fektetnie – ami nem csoda, egy tölgy száz gorillánál is erősebb, ezért először mindenképp gorillabirkózással kezdjünk. Abból kezdetben egy is elég. Ha egy gorillával már magabiztosan elbánunk, lassan emeljük a gorillaszámot egészen százig. Ha száz gorilla sem jelent már akadályt, áttérhetünk a tölgyre. Vigyázzunk, a türelmetlenség veszélyes lehet, a tölgy pokolian erős, ha felkészületlenül vágunk bele, kifáraszt minket, felőrli erőnket, végül legyőz. Kiknek ajánlom? Azoknak, akik gyűlölik a gorillákat, fanyűvőségről álmodóknak, és akik fanyűvők.

Jetiszkander

A jetiszkander a legmagasabb presztízsű extrém sport. Már önmagában a jeti megtalálása is a lehetetlennel határos feladat. Még soha senkinek nem sikerült a jetit megtalálnia. Pedig a neheze még csak ezután jön, a jeti szkanderezésre bírása. A jeti, mint az köztudomású, két dolgot utál a legjobban: az embert és a szkanderezést. Még soha senkinek nem sikerült egy jetit rávenni, hogy szkanderezzen. Tételezzük fel, hogy egy világhírre kiéhezett sportoló a jetit mégis megtalálja, sőt az a kihívást elfogadja: készüljünk rá, a jeti erősebb, mint egy elefánt (az elefánt ezért kerüli őt), sziklákat morzsol szét puszta kézzel. Kiknek ajánljuk? Csak azoknak, akik tudják, hol lakik a jeti, és erősebbek vagy gyorsabbak nála.

Kobraegyenesítés

A kobra kiegyenesítéséhez nincs szükség különösen nagy erőre. Fogjuk meg a kobra fejét és farkát, húzzuk meg: voilà, kiegyenesedett! Ahhoz viszont, hogy így is maradjon, ennyi nem elég. A kobra meg fog minket marni – ez biztos! –, eközben idegmérget fecskendez a véráramunkba – és bekunkorodik! Húzzuk meg újra, erre ő megint marással és idegméreg-fecskendezéssel válaszol. Ezt mindaddig folytatni fogja, amíg a mérge el nem fogy. A légzésünkre és szívünkre ügyeljünk – ne hagyjuk, hogy megálljon! Ha a mérge elfogyott, megadja magát, onnantól kiscica módjára dorombol, és megtesz értünk bármit, amit csak szeretnénk. Még soha senkinek nem sikerült ezt kivárnia. Kiknek ajánljuk? Szerencsejátékos, adrenalinfüggő vagy szuicid beállítottságú sportolóknak.

Medvepróba

Ősi orosz sport, az orosz rulett férfiasabb formája. Fogjunk egy medvét, és tegyük a magunkévá. A medve pusztítóan erős, ám erényes állat, a tisztességét az utolsó leheletéig (leheletünkig) védeni fogja. Az igazi nehézség a medve legyőzésén túl, dulakodás közben az erekció folyamatos fenntartása. A próba szempontjából a grizzly vagy a jegesmedve a legértékesebb. Az állat nemének nincs jelentősége, válasszuk az ízlésünknek leginkább megfelelőt. Itt is fontos a fokozatosság elve, nyúllal kezdjünk, utána róka, őz, vaddisznó, és csak ezek után merészkedjünk a medve hátába. Még soha senkinek nem sikerült egy megkezdett medveaktust befejeznie. Kiknek ajánljuk? Szibériai lakcímmel rendelkezőknek, akik már unják a nőket és testnevelőtanároknak.

Balatonkiivás

Exkluzív sport. Amatőr szinten nagyon népszerű, de még soha senkinek nem sikerült a Balatont teljes egészében kiinnia. Itt nincsenek nagy titkok, se csodák, bele kell állni, ki kell inni. Ennyi. Célszerű pár hetes szaharai sóevős túrával rákészülni. Kiknek ajánljuk? Csak az átlagnál erősebb moszat- és algatűrőképességgel rendelkezőknek, vízöntő jegyben születetteknek, ex- vagy aktív tűzoltóknak.

Kaszalopás

Itt természetesen a Nagy Kaszás kaszájának eltulajdonításáról van szó. Még soha senkinek nem sikerült ellopnia a kaszáját. Sőt, valószínűleg meg se próbálták, így okunk van feltételezni, a Halált ez könnyelművé tette. Használjuk ki a könnyelműségét, győzzük le félelmünket, észrevétlenül kövessük a Kaszást, és várjunk a megfelelő pillanatra, ami leginkább székelés közben jön el. A legtöbb vécé kialakítása nem teszi lehetővé kasza bevitelét, tehát az illető a kaszáját valószínűleg a falhoz támasztja. Osonjunk oda, a kaszát vegyük magunkhoz, zárjuk rá kulccsal az ajtót, és lépjünk olajra. Kiknek ajánljuk? Halált megvető bátorságú, vidám fickóknak, akik sosem alacsonyodnának le odáig, hogy egy medvét megdugjanak.

Remélem, segíthettem, és megtalálták a képességeiknek és habitusuknak leginkább megfelelő csúcstámadás típust. Ha nem, ne keseredjenek el, vegyék fel a katicabogár-jelmezüket, kezükbe egy tangóharmónikát, kössenek a hátukra egy mosógépet, és irány az Everest!

A Biblia emlőin nevelkedett, az apokalipszist lovasokkal azonosító, keresztény kultúrember végzetesen elbízta magát – és ez lesz a veszte! Most az emberiség jövőjéért aggódó, azért felelősséget vállaló embertársaimhoz szólok: legyenek éberek! Az apokalipszis „lovasai” már köztünk járnak, pusztításukat megkezdték, sokan vannak, ravaszak, elszántak, kegyetlenek, halált megvetően bátrak, mondjuk ki nyíltan: ők a nyestek.