A föld pusztulása – az utolsó napok krónikája

2018. szeptember 06. - tizmedve

rozmar.jpgAz emberiségnek befellegzett, a klímaváltozás visszafordíthatatlan, az utolsó napokat éljük. „Nem túlzás ez kissé?”, kérdik a remény délibábjába kapaszkodó polgártársak. Sajnos nem, és erről már tudományos bizonyíték is a rendelkezésre áll. Minden a NASA Mesterséges Intelligencia és Szuperszámítógép Központban kezdődött...

2018. szeptember 1. nagy nap a NASA történetében. A szuperszámítógép és a mesterséges intelligencia (MI) eléri azt a fejlettségi szintet, amikor már száz százalékos pontossággal képes a jövő modellezésére. Első feladatként a klímaváltozás következményeinek feltérképezését kapja. A feladatot könnyedén elvégzi. Az eredményt nem egyszerűen csak titkosítják, hanem a szuperszámítógéppel és MI-vel együtt megsemmisítik. Szerencsére a jelentést egy az emberiség sorsát a szívén viselő technikus még a megsemmisítés előtt pendrájvra menti, és lenyeli. Ezért is keresik nála hiába a NASA bérgyilkosai, és így kerül végül egy houstoni boncmester kezébe. Ugyan a boncmester – mint az egészségügyben dolgozók általában – ravasz és pénzéhes, tehát megpróbálja eladni a sajtónak, de az átadás során véletlenül bekövetkező balesetben az újságíróval együtt életét veszti, sőt a pendrájv is elég. Hogy jut el hozzám mégis? A másolatot a néhai halottkém barátnőjétől kapom, akinek egyrészt kedves az élete, másrészt kiábrándul a patológusokból, és érdeklődése az írói vénával megáldott, sármos férfiak felé fordul – de ez már egy másik történet. Lássuk hát, mi vár ránk, íme, a részletes NASA-prognózis, melyet szó szerint adok közre.

A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAI A KÖZELJÖVŐBEN

2023. május 4-én kettétörik az Északi-sark, és lassan olvadva megkezdi sodródását dél felé. Ezzel egyidőben egy soha nem látott erejű hurrikán Floridát a földdel teszi egyenlővé, miközben egy tájfun a tengerbe fújja Tokiót és Oszakát. Az afrikai sáskahadak, miután már minden zöldet lelegeltek, átszoknak az emberhúsra. A sáskáktól félig rágott embereket a hőségtől eszüket vesztő hiénák tépik szét. Az emelkedő tenger elmossa Hollandiát, és a megkeseredett hollandusok már csak a bosszúnak élő, öngyilkos terroristákká válnak. A kilyukadt ózonpajzs következtében megőrült jegesmedvék és rozmárok elözönlik Kanadát, ahol iszonyatos mészárlásba és szaporodásba kezdenek, egész nap csak kopulálnak és embereket ölnek. A felrobbant fukusimai atomerőműnél mutálódott felhőkarcoló méretű gyilkos bálnák kettéharapják a hajókat, a tengeri hajózás megszűnik. Az elborult elméjű verebek és poszáták kamikaze támadásokat intéznek a repülőgépek ellen, a légiközlekedés leáll. Kitör az éhínség, a termést a túlszaporodott nyulak legelik le, aki ellenáll, azt ízekre tépik. Leáll az energiatermelés, tevék robbantják fel az olajkutakat, a naperőműveket vaddisznók rombolják szét, komplett erdőket rágnak a hódok a vízturbinákra, a menyétek likvidálják a reaktorvezérlést. A frusztrált hadseregek eleinte a hollandokra vadásznak, de később egymás, majd önmaguk ellen fordulnak, végül mindenki mészárol mindenkit. Noét reaktiválják, egy új bárka építésére kap utasítást, de a bárkát a nyílt tengeren az állatokkal együtt felgyújtja és elsüllyeszti. Miután az embereket kiirtották, a megőrült állatok egymás ellen fordulnak, hangyák százezrei rágnak szét elefántokat, mambák marnak kifulladásig, vízilovak szemükben tébolyult fénnyel fürdenek a kiontott vérben. Polipok teknősöket fojtogatnak, a delfinek megölnek mindenkit, aki csak él és mozog, vakondok harcolnak cickányokkal, sünök varangyokat nyúznak, a denevérek a zsiráfok szemét támadják. Tömeggyilkos méhek pillangókat mészárolnak, őrjöngő vombatok koalákat marcangolnak, úsznak a katicák a pajzstetűvérben. Mire az állatok önmaguk kiirtásával is végeznek, már tájfunok viaskodnak a tornádókkal, hordónyi jegekkel támadó jégesők verik szét a sivatagokat, a lavinák hegyláncokat rántanak az óceánba, vulkánok lövellnek a hurrikánokba, villámok gyújtják fel az őserdőket. Ausztráliát egy földrengésben elnyeli a tenger, Afrika felrobban, Amerika befagy és három darabra törik, Európát elviszi a szökőár, Ázsia nyom nélkül tűnik el. A légkör megreped, szökik az oxigén. A világűrbe távozó oxigén helyére a felrobbanó mocsarakból előtörő forró mérges gázok áramlanak. Elpusztul minden és mindenki, a bolygón az élet megszűnik létezni.

Ha ön figyelmesen olvasta, és még nem ájult el, feltehetően már túl van a kérdésfeltevésen: „Istenem, mit tegyünk, hogy ezt elkerüljük?” A megmaradt tudósok – egy részük megőrült vagy elmenekült – is ezt kérdezték MI-től, szerencsére a lelkiismeretes technikus ezt is a pendrájvra menti:

Megmaradt tudósok: – Mit tegyünk, hogy ezt elkerüljük?
MI: – A bolygón az élet megsemmisülése elkerülhetetlen.
Megmaradt tudósok: – De hát akkor mit tegyünk?
MI: – Teendők ennek bekövetkeztéig:

  • A szuperszámítógépet és MI-t megsemmisíteni.
  • A technikust, aki épp most hagyja el az épületet, elfogni, a pendrájvot törölni.
  • Sáskákat, nyulakat és a hollandokat kerülni.
  • Feleslegesen nem idegesgedni, a még hátralévő időben az életet élvezni.