A társasházi vízilótartás szabályai

2018. július 21. - tizmedve

A kutya-, görény- vagy mókustartók gazdag szakirodalomból meríthetnek, sőt a tartással kapcsolatos közösségi szabályok is jól dokumentáltak. Amíg egy degu- vagy pitongazda számára az élet csak a simogatásból, etetésből és gyönyörködésből álló könnyed tánc, az a víziló-tulajdonosnak egy aláaknázott, sötét erdőben történő bolyongás, vagy ami még ennél is rosszabb, improvizációs orosz rulett.

Ráadásul nem csak az előítéletekkel és a pusztító butasággal kell megküzdeni, de sokszor magával a vízilóval is. Mielőtt a társasházi szabályokra térnénk, mindenképp foglalkoznunk kell magával a folyamattal, a vízilóvíziótól kezdve az állat beszerzésén át az első lépések megtételéig. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg, hogy a lakásunk alkalmas-e vízilótartásra.

A VÍZILÓLAKÁSSAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK

Vízilótartásra, de akár orrszarvú-, zsiráf- vagy bölénytartásra is legjobb egy földszinti lakás, mivel a napi séta és a legelő-megközelítés, illetve a takarmányberakodás innen egyszerűen megoldható. Amennyiben emeleten lakunk, statikus építésszel ellenőriztessük az épület szilárdságát, az ajtókat és a lépcsőfordulókat mérjük le, illetve ellenőrizzük a lift teherbírását. A lakás legyen minél nagyobb, lehetőleg többszobás. Ezzel nem azt állítom, hogy egy garzon nem alkalmas vízilótartásra, de kezdő vízilovasok számára nyomatékkal ajánlom, hogy a belépő egy legalább 2700 négyzetméteres apartman legyen. A társasház körül elhelyezkedő dús füvű legelő opcionális, annak hiánya nem kizáró ok, de logisztikai szempontból tartalmazhat kihívásokat. A lakás leggyengébb pontja legtöbbször a fürdőkád és a vécé. A tervezők – akik köztudomásúan hírhedt vízilógyűlölők –, mintha sportot űznének abból, hogy a vízilótartást botrányosan kisméretű kádakkal és vécécsészékkel gáncsolják. Ezek cseréjét aligha kerülhetjük el, alakítsunk ki egy vízilóhoz méltó, impozáns vizesblokkot, egy tágas kifutót, egy takarmányraktárat, egy etetőt és egy hálószobát. A tévénket dobjuk ki, ha mi nem, az állat mindenképp megteszi: a víziló kényes ízlésű, egyenes jellem, a reklámoktól és a média manipulatív hazugságaitól ingerültté válik. 

A VÍZILÓTARTÁS LÉLEKTANI MEGALAPOZÁSA

A legfontosabb, hogy ne hallgassunk a szomszédokra, a házmesterre, a rokonokra és a hangra a fejünkben: „Megőrültél, gyógyszerekre van szükséged!” Ellenkezőleg, kezdünk meggyógyulni, ráébredtünk, mindössze egy vízilóra van szükségünk! Ne becsüljük alá az ellenerőket, különösen az a bizonyos hang a fejünkben tud rafináltan érvelni, és az érvelése néha nagyon is megalapozottnak tűnhet – de hát a vízilótartás nem véletlenül nem a tömegek sportja, a gyenge jellemet megtöri. Ha a szomszédok és a házmester provokációira már közönnyel reagálunk, a rokonainkat megtörtük, és a fejünkben a hanggal is megértettük, az elhatározásunk szilárd és visszavonhatatlan, elérkezett az idő az állat beszerzésére.

A VÍZILÓ BESZERZÉSE

A kezdéshez bébivízilovat válasszunk. Nem állítom, hogy egy a szudáni mocsarakból érkezett felnőtt állattal az együttélés lehetetlen, de a társasházi szocializáció igen hosszúra nyúlhat, és a nemkívánatos kihívások megjelenése szinte borítékolható. Az önkormányzat jegyzőjét célszerű még az állat beérkezése előtt megvesztegetni, ő erős bástya a rosszindulatú állatgyűlölő szomszédokkal vívott harcban. Láttak-e már a hirdetésekben eladó vízilovat? Soha? Ez nem a véletlen műve, tehát két utat választhatunk: a kölyköt egy állatkertből vagy a szudáni vízilónepperektől szerezzük be. A nepperek üzletileg rugalmas emberek, így előfordulhat, hogy a goromba vízilócsaláddal történő konfrontáció helyett egyszerűbbnek ítélik az értünk kapott váltságdíj felvételét – egyszóval az állatkerti beszerzést preferáljuk.vizilo.jpg

AZ ÉLET A VÍZILÓVAL

Életnek nevezhető-e egyáltalán egy víziló nélküli élet? Erre a választ mindenkinek magának kell megadnia, de ha a válasza igen, akkor gondolkodjon még picit. Ülünk tehát a még tiszta és sértetlen kanapén, velünk szemben egy mérhetetlenül bájos, ám a társasházi vízilótartás szabályaira fittyet hányó ösztönlény. Bármit is mond a fejünkben a hang, ne higgyünk neki! Válasszuk a könnyebb utat: próbáljunk meg vele összebarátkozni, ez a jövőre nézve a legjobb szcenárió. A szomszédok vízilótartással kapcsolatos tanácsait eresszük el a fülünk mellett. Játsszunk vele sokat, sétáltassuk a parkban, a finom falatokkal se spóroljunk, lefekvés előtt meséljünk neki, és aludjunk együtt a szalmácskáján. Ennyi elég is, a vízilovak könnyen barátkozó, kedves, mély érzésű teremtmények. Ha az állatot a barátunkká tettük, onnantól az életünk derűs és örömteli, nehézségeket csak az emberi természet sötét oldala, és az ellátásával kapcsolatos operatív feladatok jelenthetnek. A tél kissé macerás, mindenképp készüljünk két pár bakanccsal, négy meleg mamusszal, egy tízméteres sállal, egy vízilókompatibilis usánkával és egy hordó forralt borral. Mindemellett nem szeretném a vízilótartást rózsaszín mázzal nyakon öntve, egy brazil szappanopera negédességével ábrázolni. Mert nem az. A víziló, még ha a barátunk is, keményfejű, domináns egyén, ezért a türelem erényének gyakorlására még rengeteg alkalommal meg fog minket ajándékozni. A legtöbb nehézség a társasház mogorva megkeseredett lakóinak prekoncepcióiból, és a nem megoldásorientált gondolkodásmódjukból fakad. Egy ilyen érzékeny viszonyban kiemelt fontossággal bír, hogy a közösségi együttélés pontos szabályai lefektetésre kerüljenek. Legjobb, ha a szabályok a lépcsőházban jól látható helyen kifüggesztésre kerülnek. Ragaszkodjunk hozzá, hogy azok elolvasását mindenki aláírásával igazolja, ez a későbbi perek során még jól jöhet. 

A TÁRSASHÁZI VÍZILÓTARTÁS SZABÁLYAI

A vízilótartó köteles:

  • a vízilovat minden lakónak bemutatni
  • az állattal kapcsolatos balesetvédelmi előírásokat ismertetni
  • a víziló által terjesztett betegségek ellen a lakóközösség minden tagját beoltatni
  • az alapvető sebellátással, és az újraélesztéssel kapcsolatos oktatást megtartani
  • minden emeleten elsősegélydobozt és defibrillátort elhelyezni
  • a lakók vércsoportjait tartalmazó vérraktárat naprakész állapotban tartani
  • az evakuálási tervet kidolgozni, abból minden lakót levizsgáztatni
  • az állat által okozott károkat, kieső munkabért, esetleges traumák okozta kártérítéseket megtéríteni, árvasági segélyt, özvegyi juttatásokat havonta átutalni
  • az épületszerkezeti, féléves statikus vizsgálatokat elvégeztetni
  • a házmester szolgálati vízilóképzését és vízilópótlékát fizetni
  • az állategészségügyi kiskönyvet lelkiismeretesen vezetni

 A társasház lakói kötelesek:

  • nem hangoskodni, az állat csendes, nyugodt élethez való jogát biztosítani
  • híreket nem nézni, a tévé- és rádiókészülékeiket 22.00 után kikapcsolni
  • az állatnak minden alkalommal köszönni, vele tiszteletteljesen magázódva beszélni
  • az ajtónál előre engedni, a liftbe mellé nem beszállni
  • a vízilóellenes röpcédulákat és falfirkákat eltávolítani
  • vízilóval inkompatibilis háziállat-beszerzéseikhez (anakonda, grizzly, aligátor) engedélyt kérni
  • esetleges pszichiátriai gyógyszereiket, ügyelve azok pontos adagolására, szigorúan szedni
  • rasszista, vízilógyűlölő megjegyzésektől tartózkodni
  • a lépcsőházat akadálymentes állapotban, tisztán tartani
  • a közösség- és vízilóellenes tevékenységet a házmesternek késlekedés nélkül jelenteni

A vízilótartónak jogában áll:

  • a társasházi szerződésben meghatározott számú vízilovat tartani
  • a víziló harmóniájára veszélyt jelentő állatok beköltözését megvétózni
  • a társasház folyosóján elhelyezett, forgalomakadályozó virágládákat felszámolni

A társasház lakóinak jogában áll:

  • a kötelességeiket betartani, azok betartására lakótársaikat figyelmeztetni
  • 08.00-22.00 közötti időszakban, a kulturált televíziózás szabályait betartva, tévét nézni
  • nemtetszésüknek költözéssel hangot adni

A szabályok betartása közösségi érdek, azok be nem tartása nemkívánatos következményekkel járhat, mind a lakóközösség, mind az állat, és az épület tekintetében is. A társasházi szabályzatban nem szabályozott, előre nem látható vitás kérdések elbírálásában az önkormányzat jegyzője illetékes.

Egyszóval szeressük ezeket a csodálatos élőlényeket, érezzük magunkat megtisztelve, hogy velük egy fedél alatt élhetünk, szeressük a plafonról a tapétánkra csöpögő vizet is, a „diszkrét” lábdobogást, a hajnali vízilóüvöltést, és ha a hang a fejünkben szamárságokat súgna, engedjünk gyermekeink nyüstölésének, és menjünk hozzá vendégségbe. Vigyünk magunkkal fürdőruhát, és ne szégyelljünk csillogó szemekkel a takarmány-logisztikáról, az etetési ciklusokról vagy a vizesblokk kialakításáról kérdezni – hisz a lelkünk mélyén mindig is erről álmodtunk.