A Pál utcai férfiak

2018. június 20. - tizmedve

javai_tancosno.jpgMár csak kötelező olvasmánysága okán is közös gyerekkori traumánk Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági rémregénye. Kevesen tudják, de a regényben szereplő fiúk nem a képzelet szülöttei, hanem valós személyek, sőt a regény cselekményét jelentő bandaharc is közismert a századelő Józsefvárosában.

A molnári történet csak Nemecsek Ernő sorsával kapcsolatban csúsztat, mivel Ernő természetesen felépül súlyos betegségéből. Nemecsek halála Molnár író úr frusztrációjából fakad, mivel otthon a későbbi feleségével, Vészi Margittal kapcsolatos agresszióját igazából nem meri kiélni (csak egy ujjtörésig merészkedik) – így dühét levezetendő Ernővel végez, generációk szívébe vésve az üzenetet:

  • A bátorság nem kifizetődő.
  • Húzd meg magad, ne ugrálj!
  • Igazmondás = halál
  • Becsület = halál
  • Hősiesség = halál
  • Az árulás: megbocsátható.
  • Gittegylet = az élet értelme

Nem jelenthető ki száz százalékos bizonyossággal, hogy a szereplők későbbi életét a molnári negatív determináció állította végzetes pályákra, de a sorsukat látva mégis ezt kell feltételeznünk. Vegyük sorra, mi történt a regény jobb sorsra érdemes szereplőivel.

LESZIK: Pedig Leszik pályája ígéretesen indul. Állatorvosként végez, utána állást kap a császári és királyi Bábolnai Ménesnél, ami komoly presztízzsel és fizetéssel járó beosztás. Megnősül, születik három szép gyereke. Mi a hiba a képen? A szerencsejáték. Amilyen pokoli a függősége, olyan pokoli a balszerencséje. Ha a Guinness Rekordok Könyvének lenne balszerencse rovata, úgy Leszik ott örökös bajnok lehetne. Soha életében egyetlenegyszer sem nyer, megismétlem, soha, egyetlenegyszer sem. Mivel sosem nyer, „az nem lehet, hogy örökké veszítsek!” felkiáltással újra és újra a játékba veti magát, és a megszállottjává válik. Végül mindenét elveszti, a felesége otthagyja, a ménestől kirúgják, a remény, hogy nyerhet, végleg elszáll, és főbe lövi magát.

KOLNAY: Kolnay pályája, ellentétben a Leszikével, már ígéretesen sem indul, mivel 25 évesen nyirokcsomórákkal diagnosztizálják. Már úgyis mindegy alapon eladja a családi örökségből ölébe pottyant nagypolgári lakást, onnantól bordélyokban él, ahol az örökségét érzéki örömökre, szifiliszre és morfiumfüggőségre váltja. Balszerencséjére, mire a pénzét ellumpolja, a rákból teljesen kigyógyul. Sajnos ezt az életmódot időközben megkedveli, ezért úgy dönt, ennek költségeit a továbbiakban bankrablásból finanszírozza. Ez nem bizonyul megalapozott döntésnek, a cellájában akasztja fel magát.

RÁCZ TANÁR ÚR: Rácz tanár úr életének vonata csendben pöfékel a pedagógusi köztiszteletben állóság kötött pályáján – ám ekkor betoppan életébe a szerelem. Lola szinte mindenben különbözik Rácz tanúr úr feleségétől, de leginkább abban, hogy még csak 14 éves. Jól sejtik, ha úgy sejtik, ennek nem lesz jó vége, mert nem is lett. Lola, mint említettem, szinte mindenben különbözik Rácznétól, abban különösen, hogy a hűsége, hogy úgy mondjam, megingatható. Meg is ingatják sokszor, sokféleképpen, néha egészen különös konfigurációkban, de a részletekkel nem untatnám önöket – egyszóval Rácz tanár úr megfojtja Lolát, és ezzel a lehetőségei számát kettőre szűkíti. Végül jól dönt: magára nyitja a gázt.

GERÉB: Geréb Dezső egyházi pályára lép, szépen lépdel a ranglétrán, 33 éves korára már a hercegprímás titkára – de van egy sötét titka, mely végül a vesztét okozza: végzetesen beleszeret egy zsidó kapszligyáros fiába. Balszerencséjére az érzés kölcsönös, a fiú viszonozza érzelmeit. Ne próbálják elnyomni azt a baljós érzést a gyomrukban, ami azt súgja, hiába várunk hepiendet ettől a modern Rómeó-Júlia történettől, mert jól súgja. A kapszligyáros apa végső kétségbeesésében feljelenti fiát a hercegprímásnál, aki az ügyet nem veszi félvállról. Figyelmezteti Gerébet a törvények betartásának fontosságára, különösen a harmadik zsidótörvényben foglaltakra, de nagylelkűen hajlandóságot mutat a megbocsátásra, amennyiben a megtévedt titkár fajgyalázó kapcsolatát lezárja. Dezső és Éliás egymás karjaiban halnak meg altató-túladagolásban.

PÁSZTOROK: A Pásztorok egy a szakmában jól csengő nevű Pásztor & Pásztor, Vér és Velő Mészárszék tulajdonosaiként élik ki alantas ösztöneiket, és csiszolják fényesre tudásukat. A hírnevet mégsem ez hozza meg számukra, hanem a Nyilaskeresztes Párt, ahová korán belépnek. A pártban otthonosan mozognak, hiszen a Vér és Velő meg a párt elveikben nem sokban, legfeljebb méreteikben különböznek. Hamarosan beköszöntenek az aranyidők, a szó szoros és átvitt értelmében is, mivel napjaikat a zsidók meg- és agyonverésével, és kifosztásával töltik. Ezt csak rövid időre szakítja meg a háborús zűrzavar, mert később az Államvédelmi Hatóság kötelékében ugyanezt végzik, csak most már mindenkire kiterjesztve. A Vér és Velőt 63. számú Állami Hentesbolt néven államosítják. A Pásztorokat egy koncepciós per során verik agyon az Andrássy út 60. szám alatt.

CSELE: Csele élete rendben csordogál, mint finom modoráról ismert hegedűtanár tehetős családok gyermekeit oktatja – míg végül győz a benne élő Irén, és transzneműségét nem tudja tovább titkolni. A tehetős gyermekes családok rosszul tolerálják Csele identitásváltását, ezért mint hegedűtanárnő nem fut be említésre méltó karriert, így a nyomor végül rákényszeríti, hogy a testéből éljen meg. Transzprostiként kimondottan sikeres, de Csele finom lelke nem bírja a strapát, ezért egy túlhajtott műszak után egy szálloda erkélyéről leveti magát.

WEISZ: Weisz ügyes fiú. Néhány váltó- és részvényügyleten hamar meggazdagszik. Az antwerpeni rokonokkal gyémánt-nagykereskedést nyit, de a háborúra bazírozva a konzerviparba is bevásárolja magát. Jól számít, bár egy dologban elszámítja magát – de erről a végén. Nagyvilági életet él, bőkezű mecénás, szalonjába a művészvilág nagyjai bejáratosak. A szerelmi élete viharos, a magazinokban jól dokumentált. Hobbi autóversenyző, a villája előtt a kor legdrágább sportkocsijai parkolnak. Weisz elrepülhetne Amerikába, mint ahogy többen könyörögnek is neki, de a mindig optimista, jóindulatú világfinak eszébe sem jut, hogy baja eshet, pláne, hogy Áts Feri is megnyugtatja, majd ő vigyáz rá. Mauthausenben hal éhen.

CSÓNAKOS: Csónakos egy igazi fenegyerek, a magyar katonai ejtőernyőzés egyik alapítója, és a Magyar Királyi 1. honvéd ejtőernyős zászlóalj tisztjeként szép pályát fut be. Szerencsés fickó, mivel tömeggyilkos hajlamait közmegelégedésre élheti ki, mészárlásaiért megkapja a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét és a tiszti arany vitézségi érmet. Lángszóróvirtuóz, gépfegyverfenomén és a kézigránátdobás keleti front bajnoka. Neve az orosz oldalon közrettegésnek örvend, de a megszállás után nem hajlandó külföldre szökni, így az oroszok Budapesten találják. Miután a lángszórójából kifogy a láng, gépfegyveréből a lőszer, az utolsó kézigránátot is eldobja, még leszúr egy orosz utász hadnagyot, és az utolsó megmaradt pisztolygolyóval lövi főbe magát.

WENDAUER: Wendauer kitanulja a szabó mesterséget. Látástól vakulásig dolgozik a picinyke Mária utcai műhelyében, hogy családját eltartsa, mivel a felesége a tüdőbaja folytán nem keresőképes. Wendauer idegeit a monotónia meg az állandó nyomor kikezdik, és egy hideg téli éjszakán az ablakot a feleségére nyitja, aki ettől sietve elhalálozik. A mardosó bűntudattal vívott harcban Wendauer végül alulmarad, és eszét veszti. A Lipótmezei Elmegyógyintézetben él, mígnem egy hanyagul bezárt rács következtében egy reggelre a pestszentlőrinci kannibál megeszi.

BOKA: Boka a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek marósaként fiatalon lép be a szakszervezetbe. Sztrájkot szervez, röpcédulázik, tehát hamar a politikai rendőrség látókörébe kerül. Beviszik, megverik, megint megverik, és beszervezik spiclinek. Már spicliként lép be a Kommunista Pártba, ahol szép karriert fut be, és a felszabadulás után saját kezűleg veri le az őt beszervező vizsgáló veséjét. Aztán a Rajk-perben az ő veséje sem marad leveretlen, de csoda történik, felmentik, hogy végül egy banális balesetben veszítse életét: egy elszakadó motorbiciklilánc letépi a fülét, és vérmérgezést kap. A munkásmozgalom saját halottjának tekinti.

ÁTS FERI: Áts Ferenc vezérezredes, a Kormányzó úr szárnysegédje. Kifogástalan, keresztény magyar úriember, nagylelkű, lovagias, a becsület mintaképe. Fiatalabb korában párbajhős, de később megkomolyodik, ő a magyar Levente Mozgalom alapítója. Talán kevéssé ismert tény, de a „Nem! Nem! Soha!” rigmus szülőatyja, bár a hírhedt jelszót először egészen más kontextusban használja, mikor is szeretője, a kor egyik híres dívája, egy pásztorórájuk során önmagáról megfeledkezvén középső ujjával análisan inzultálja. Áts Feri Buda ostrománál a páncélöklös gyerekosztagot irányítja, a kitörés során lángszórótűzben elég.

NEMECSEK ERNŐ: Mint azt a bevezetőmben már említettem, Ernő felgyógyul betegségéből. Furcsa módon a molnári determináció, a meghalás, mintha nála pont az ellentettjébe fordulna át, mivel Ernő az egyetlen, aki irigylésre méltó pályát fut be. A Pál utcai bandaháború után a gittegyletből és grundról súlyosan szabálysértő magatartása miatt egyhangú szavazással zárják ki. Ernő ezt már le se szarja, világgá megy. Kikötői munkásként dolgozik Triesztben, utána hajóra száll, és végigcsavarogja Ázsiát a sanghaji ópiumbarlangoktól a szingapúri bordélyokon át a makaói szerencsejáték-szalonokig. Piszok szerencséje van, mint kiderül, egyszerűen nem tud veszíteni – még ha akarná se! Jókedvűen szórja a pénzt, amerre jár, a nők imádják, ő is imádja őket. Pár évre bevonul egy thaiföldi buddhista kolostorba, hogy utána felhúzza Las Vegast a sivatag közepén. „Végül miben hal meg?” – kérdik kíváncsi olvasóim. Semmiben, Ernő él, most 112 évesen beleszeretett egy nála 80 évvel fiatalabb jávai táncosnőbe, akivel terveik szerint még idén megmásszák mind a 14, nyolcezer méternél magasabb csúcsot.

A könyv szereplőinek sorsát Molnár Ferenc életével összevetve szembeötlő a tragikus hasonlóság. Molnárnak rengeteg szeretője és felesége volt, akik közül csak azokat nem verte, akik már öngyilkosságot követtek el. Alkoholizmusa, mély depressziója, öngyilkossági rohamai az egész életét végigkísérik. Az életét mintha a Pál utcai fiúk életéből gyúrták volna össze – kivéve Nemecsek Ernőt. Származik-e ebből bármilyen tanulság? Talán a legjobb, ha erről a legilletékesebbet, Ernőt kérdezzük, aki épp most érkezett haza pár napos pihenésre a Nanga Parbat megmászásából:

– Ha származik is ebből tanulság, az most nem jut az eszembe, viszont, ha rám hallgatnak, a Nanga Parbatot semmiképp ne télen másszák meg, és a serpákkal se vacakoljanak, inkább kevés felszereléssel egyedül menjenek!

nanga_parbat.jpg