A zsiráftenyésztés nehézségei

2018. június 13. - tizmedve

A gazdasági recesszió, a csökkenő közmunkabérek, az egyre silányuló főnökállomány sok derék munkavállalót sarkall arra, hogy saját kézbe véve sorsát vállalkozásba kezdjen.

Higgyék el, megértem, mennyire erős motiváció az az ezerszer fantáziált kép, ahogy Rettegett kartárs arcába kacagva távozunk – hogy aztán másnap arcunkat kezünkbe temetve tegyük fel az iszonyatos kérdést: hogyan tovább? Az ilyen nehéz pillanatokban a vágyaink vagy a félelmeink által csapdába csalva könnyen hozhatunk elhamarkodott döntéseket, hogy aztán kudarcot vallván Rettegett kartárs jóindulatára bazírozva somfordáljunk vissza elnézést kérni. Írásom nekik próbál segítséget nyújtani a tájékozódáshoz a sors saját kézbe vételének labirintusában. Persze ne ringassák magukat hamis illúziókba, egy poszt (talán száz se) nem elegendő az említett labirintusban való biztonságos haladásra, de azok számára, akik a zsiráftenyésztésben látják a megoldás kulcsát, hasznos segítség lehet. Kezdjük a zsiráfokkal kapcsolatos alapismeretekkel.

A ZSIRÁFTENYÉSZTÉS (ZSIFTENY) HAGYOMÁNYAI MAGYARORSZÁGON

Itt mindjárt egy nehézséggel kell szembenéznünk, mivel hazánkban a ZSIFTENY-nek nincsenek hagyományai. Ugyan a '30-as évek végén báró Hatvany Kamill, az extravagáns állattenyésztő fenomén tatárpusztai birtokán megpróbálkozik vele, malin_marsall.jpgde Malinovszkij marsall 7. Gárdahadseregének katonái a tenyészpárok elfogyasztásával véget vetnek a kísérletnek. Sajnos Hatvany báró feljegyzései a zsiráfistállókkal és magával a báróval porig égnek. Egy szó mint száz, a ZSIFTENY-nyel az anyagi jólétünk megteremtése mellé még bezsebeljük a járatlan utak úttörőinek járó hírnevet és köztiszteletet.

A ZSIFTENY ELSŐ LÉPÉSEI

Vegyünk egy nagyobb birtokot kiterjedt erdőséggel, kerítsük körbe tíz méter magasan villanypásztorral. Válasszuk ki a tenyészpárokat, lehetőleg különböző helyekről válogatva. A kenyai, ugandai, szudáni zsiráfpopuláció különösen ajánlott. Az említett területek gyér táplálék-ellátottsága, illetve a lakosság kiéhezettsége okán az ottani zsiráfok élete meglehetősen cudar, ezért kiemelten együttműködőek az egy jobb magyar élet illúzióját kínáló zsiráfnepperekkel.
Építsünk – ha egyébként nem lenne – fűtött zsiráfistállókat, mert a telet rosszul vagy egyáltalán nem viselik. Innentől hátradőlhetünk, magával a zsiráfszaporulattal nincs dolgunk, a folyamat önjáró, az állatok innentől egész álló nap csak zabálnak, dugnak és kérődznek.

A ZSIRÁFFARM ÜZEMELTETÉSE

Mint azt már említettem, a szaporulat biztosításával sok dolgunk nincs, a ZSIFTENY legnagyobb kihívásával azonban előbb-utóbb szembe kell néznünk. A zsiráf sajnos rendkívül érzékeny, intelligens állat. Megkockáztatom, jó néhány embertársunknál érzékenyebb, intelligensebb, sőt legtöbbjüknél szebb is. Addig, amíg például egy disznó levágása és feldolgozása semmilyen problémát nem jelent az óltársadalom részéről, ugyanez egy zsiráfcsaládnál elképzelhetetlen. Talán sejtik már: a legnagyobb nehézséget a képződő zsiráffelesleg „eltüntetésével” kapcsolatos magyarázatok kitalálása és annak hihető módon történő tálalása jelenti. Ha a zsiráfok akár csak megsejtik az igazságot, egész biztosan kísérletet tesznek a megölésünkre, a farm lerombolására, sőt az önmegtartóztató szabotázsra. Ha nincs kellően szárnyaló fantáziánk, pókerarcunk és nem rendelkezünk kiváló színészi képességekkel, válasszuk inkább a sertés- vagy nyúltenyésztést. A zsiráfvágóhidat, a lőteret, a bőrcserzőt, a sonkapácolót, a dísztárgy-manufaktúrát és az ecsetgyárat soha, de soha ne építsük magára a farmra! Az elszállítási fedőtörténet legyen mindig hihető, humánus és egy még jobb élet lehetőségével kecsegtető, hogy a zsiráfszülők gyermekeiket jó szívvel bízzák gondjainkra. Ha a szállítás-ideológiai munkánk jó, onnantól tényleg hátradőlhetünk. Ne spóroljuk el a rendszeres foglalkozásokat zsiráfspecifikus pszichológusokkal, de akár a gyónás is megteszi, mert a tiszta, jószívű, mély érzésű zsiráfok tükrében egyre mocskosabbnak érezzük majd magunkat, és ez végül a szállításideológiai munka rovására mehet, sőt szélsőséges esetben akár öngyilkossághoz is vezethet. A ZSIFTENY nem a gyenge jellemű emberek sportja.

TEENDŐK ZSIRÁFLÁZADÁS ESETÉN

Bármennyire óvatosak is legyünk, és legyen bármilyen jó a kiszállítási fedőtörténetünk, sajnos a zsiráfoknak is megvannak a maguk Che Guevarái, akiknek fejlett a társadalmi igazságérzetük, és akik átlátnak a szitán, ezért az időnkénti zsiráflázadásokra fel kell készülnünk. Hogy miről ismerjük fel a zsiráflázadást? Ezzel ne foglalkozzanak, higgyék el, a lángoló tekintettel, harci üvöltéssel vágtatva támadó zsiráfbikák láttán még a zsiráffelkelést sosem látott tenyésztők is azonnal ráismernek a helyzetre. Ilyenkor a legfontosabb, hogy elérjük a hozzánk legközelebb elhelyezkedő, a farm területén sűrűn elhelyezett, piros gombok egyikét, és nyomjuk meg. A felüvöltő sziréna riadóztatja a felfegyverzett személyzetet, illetve halálos szintre emeli a kerítésben vezetett áram feszültségét. Minden erőfeszítésünk arra kell hogy irányuljon, egyetlen lázadó zsiráf se hagyhassa el a farm területét, mert az már magában hordozza egy kontinentális zsiráfforradalom eshetőségét. Figyelmeztetés nélkül lőjük le „Che Guevarát”, így a hangadó nélkül maradt zsiráfcsürhe az esetek 57 %-ban hajlandó a tárgyalásra. Amennyiben a tárgyalások nem vezettek eredményre, lőjük szíven mindet. Okuljunk a tanulságokból, válasszunk új tenyészpárokat, és indítsuk újra a termelést.

Mit kezdjünk a zsiráfokkal, ha a ZSIFTENY-ben már mindent elértünk, és a belőle származó milliárdjainkkal sem tudunk mit kezdeni? „Engedjük szabadon őket, hiszen annyi mindent köszönhetünk nekik!” – mondják a zsiráflélektanban járatlan, pacifista olvasóim. Ugyan! A zsiráfok szervezettek, bosszúállóak és sosem felejtenek, elég egy szikra, egy homokbödögei Che Guevara, és romba dől a jól megérdemelt luxuséletünk. Mit tegyünk tehát? „Lőjük szíven őket?” Ez az! Önök fejlődnek, ragadjanak fegyvert, vezessenek áramot a kerítésbe, itt az idő a saját zsiráf-mintagazdaságuk megalapítására.

zsirafok.jpg