A jó tündér látogatása

2018. március 20. - tizmedve

Valaki váratlanul megkopogtatja a vállam. Megfordulok. Nicsak, a jó tündér!
– Mi járatban? – érdeklődöm udvariasan.
Elmondja, engem keres.
– Biztos, nem félreértés? – kérdem hitetlenkedve, de egyezteti a lakcímemet a jótétemény szolgálati íven szereplő címmel, minden stimmel.
Tájékoztat, hogy a tündéri monitor szolgálat diszpécserei által vezetett életnaplóindexem alapján jogosulttá váltam 1, azaz egy darab jótétemény beváltására.


– Ezt mivel érdemeltem ki? – kérdem meghatódottan.
Erre kissé türelmetlenül „lapozzunk, ma még rengeteg helyre kell mennem!”-mel válaszol. Elővesz egy indigós jótétemény-igénylési űrlapot, megnyálazza a ceruzáját, és nekiáll a kitöltésének.
– Név, anyja neve, született, lakcím, személyi igazolvány-szám. TAJ-száma?
– Nem tudom fejből.
– Akkor nézzen utána, nem állhatunk itt reggelig – emeli hangját feddően.
– Minek, úgysincs fizetve.
– Ne vitatkozzon, tudjuk mi azt jól, szóval, mi a szám?
– De hát akkor a TAJ-számom is tudják.
– Ne szórakozzon velem! Azonnal mondja meg a számát!
Morogva előtúrom a hátizsákomból a TAJ-kártyámat. Bediktálom. Ellenőrzi, helyeslően bólogat.
– Neme? – ugrik egy rubrikát lejjebb.
– Férfi – válaszolom picit értetlenkedve.
– Valahol már választható – gorombít le az értetlenkedésemet látva.  – Vallása?
– Olyan magamnak való.
– Ilyen rubrika nincs. Keresztény?
– Kikérem magamnak!
– Akkor írjuk be, ateista.
– De az hazugság lenne.
– Kit érdekel, elegem van a papírmunkából! Beírom, ateista.
– Akkor nem írom alá.
Vészjósló nyugalommal leteszi ceruzáját, hűvös zöld szemeivel a szemembe néz, a csend szinte tapintható.
– Ne tegye próbára a jóságunkat, Medve, a mi türelmünknek is vannak határai.
Metsző, tündérhideg szavai mintha a gerincembe vágnának.
– Na, akkor most beírjuk, reformkeresztény.
– Mondja, tündér, miért akarják mindenáron, hogy hazudjak?
Látom, inog, még nem döntötte el, jófej lesz-e velem, vagy ordításba kezd. Végül beletörődik, ez egy bonyolultabb igénylés lesz, és „anya a hülyegyerekéhez” stílusra vált.
– Gondoljon bele, gyermekem, micsoda káoszhoz vezetne, ha a tündértechnikusok a nem megfelelő módon kitöltött űrlapok alapján hibásan teljesített jótéteményekkel árasztanák el a világot? Csak hogy érezze a súlyát: egyszer egy túlterhelt műveleti tündér keresztény vallást írt be a kis Ahmed űrlapjára, aki azt kérte, este Khomeini ajatollah olvasson neki mesét, és altassa el. Ugye, el tudja képzelni szegény kisfiú csalódottságát, mikor a Szentatya jelent meg nála kezében a Piroska és a farkassal? Ezer és ezer akta, fiam, itt muszáj rendnek lennie.
Díjazom, hogy leereszkedett hozzám, ezért én is türelmesen próbálom vele az álláspontomat megértetni.
– Tudja, kedves, az utam során nagyon kevés dolog maradt meg alapigazságként, de az egyik sajnos pont ez: tekintet nélkül a várható előnyökre vagy következményekre, egy férfi sose hazudjon. És tudja mit? Én jól érzem magam így, sőt, csak így érzem jól magam, tehát bármennyire is jól jönne most egy jótétemény, nem fogok aláírni semmi olyat, ami nem vagyok. Továbbmegyek, ha ezen múlik, nem kell a jótéteményük, alászolgája, kedves „jó” tündér.
Kissé megviseltnek tűnik, tündércimpái remegnek, sőt már a ceruzáját is idegesen rágja. Elmondja, tanácstalan, a tündér szervezeti és működési szabályzat nem tartalmaz erre vonatkozó utasításokat, mivel arra, hogy valaki visszautasítson egy jótéteményt még nem volt precedens. Javaslom, haladjon tovább, és a műszak végén kérjen elvi állásfoglalást a Tündér-szakszolgálati Titkárságon, de ekkorra már pityereg, szegény. Elmondja, hogy a munkaadója, a Tündér-intézkedési Operatív Főosztály a legmagasabb presztízsű tündér-foglalkoztató, ahová hatalmas a túljelentkezés. Különösen ügyelnek a rendre, a hibát egyszer még megbocsátják, de az soha, senkivel nem fordult még elő, hogy dolgavégezetlenül térjen meg egy műszakból: ez maga lenne az azonnali segédtündéri lefokozás. Nézem a szomorúan kókadt szárnyakat, a záporozó zöld könnyeket, ahogy légies tündérvonásait eltorzítja a görcsös zokogás, és megszánom szegényt.
– Milyen intézkedés történt a Szentatya látogatását követően a kis Ahmed ügyében?
– Természetesen elnézést kértünk, soron kívül teljesítettük a kívánságát, valamint vigaszajándékként lehetőséget kapott egy bónusz jótétemény beváltására.
– Mi lett a Piroska és a farkassal?
– Azt sajnos ott kellett hagynunk, ha valamit egyszer már névre szólóan kiutalnak, tündérjogilag a visszavétele nem lehetséges.
– Zsidó vagyok. Ortodox.
– Hogy... hogy, nem értem, megismételné, kedves Medve?
– Tündérke, írja be, hogy ortodox zsidó vagyok.
Nagyot sóhajt, megkönnyebbülten lekönyveli.
– A kívánt jótétemény pontos leírása?
– Tízmillió dollárt kérek készpénzben, apró címletekben.
– Millió dollárok száma: 10, címlet: apró – motyogja, miközben kitölti a megfelelő rubrikát. – A jótétemény teljesítésének időpontja?
– Szombat.

shabbath.jpg