Teendők, ha eszméletlen indiánt látunk a járdán

2018. március 14. - tizmedve

A legfontosabb, hogy megbizonyosodjunk róla, valóban eszméletlen-e az indián, vagy csak tetteti magát. Erre a célra a legalkalmasabb egy öngyújtó vagy a gyufa. Ha az égési sérülésekre megfelelően reagál valószínűleg eszméletlen vagy halott.

A halottnak levés a teendők szempontjából nem különbözik az eszméletvesztéstől, ezért ennek külön taglalása nem szükséges. Állapítsuk meg, hogy az alélt őslakos felfegyverzetten vagy fegyvertelenül fekszik-e a járdán. Ha igen, vegyük el a kését, tomahawkját, puskáját. Kötözzük meg – és hívjuk a TEK zöld számát. Sajnos ezen a ponton még nem sóhajhatunk fel, mert a TEK megérkezéséig számos nehézségbe ütközhetünk. Vegyük ezeket sorra.

AZ INDIÁN MAGÁHOZ TÉRÉSÉVEL KAPCSOLATOS NEHÉZSÉGEK

Az eszméletét visszanyerő indián az esetek 97%-ban kétféle módon nyilvánul meg: ravaszul vagy erőszakosan.

Teendők ravasz indián esetén

Ilyenkor az illető rézbőrű megpróbál civilizált ember módjára viselkedni. Kedvesen mosolyog, bemutatkozik valami idétlen néven, értetlenkedik, mintha nem értené, hogyan került ebbe a helyzetbe. Határozottan tájékoztassuk a kialakult helyzetről, és nyugtassuk meg, a TEK egységei már úton vannak. Ilyenkor következik a második fázis: hülyének tetteti magát, mintha nem tudná, mi az a TEK (ha-ha, majd megtudja!), miért van erre szükség, általában van egy gyenge sztori a gyerekeiről, akik persze „valahol” épp várják. Végül a harmadik fázis: egy tiszteletteljes kérés, esetleg nem oldoznánk-e ki a köteleit – hisz arra semmi szükség, meg a gyerekei is várják, illetve civilizált emberek között ez így szokás – majd legvégül: a becsületszóadás, nem veszi el tőlünk a fegyvereit, nem öl meg minket, és nem szívódik fel nyomtalanul. Csak egyetlen dolog tudatosítására van szükségünk: INDIÁNT SOHA NEM OLDOZUNK KI! Ha ezzel tisztában vagyunk, és ehhez szigorúan tartjuk magunkat, nem lehet baj.

Teendők erőszakos indián esetén

Az ilyen egyed meg se próbál civilizált ember módjára viselkedni. Mutassunk neki példát, mi ennek ellenére viselkedjünk vele civilizáltan. Határozottan tájékoztassuk a kialakult helyzetről, és nyugtassuk meg, a TEK egységei már úton vannak. Az esetek döntő többségében az erőszakos indián ettől még erőszakosabbá válik, kísérleteket tesz a kötelek kioldására, eltépésre, fenyegetőzik, megpróbál minket leköpni, megrúgni, megharapni. A legegyszerűbb, ha puskatussal visszakábítjuk, vagy öngyújtóval, gyufával megnyugtatjuk szegényt.

Teendők a fennmaradó 3%-ba eső indiánnal

Ez a legegyszerűbb eset, ilyenkor az éberségét már visszanyert indián megvetően néz, ügyet sem vet ránk, és ezt a hozzállását a TEK megérkezéséig (sőt akár utána is!) fenntartja. Részünkről további intézkedést nem igényel.

A JÁRÓKELŐK HOZZÁLLÁSÁVAL KAPCSOLATOS NEHÉZSÉGEK

Sajnos azt kell mondjam, hogy a járdán alélt indiánesetekkel kapcsolatos legtöbb konfliktus nem magával az indiánnal, hanem a tudatosságot hírből sem ismerő járókelőkkel kapcsolatos. A járókelők könnyen beazonosítható csoportokra oszthatóak, úgy mint:

– humanista
– rasszista
– hülyegyerek-partiarc
– keresztény
– nyugdíjas
– iniánbérenc
– gyerekes
– őrző-védő

A humanista járókelő

A második legveszélyesebb fajta, ő az ellenségünk. Liberális, emberi jogi, egyetemes emberi értékekre való hivatkozással megpróbálja elérni, hogy az indiánt eloldozzuk. Miután szembesül érvelése hatástalanságával agresszívvá válik, és megpróbálja kioldozni a ravaszul hallgató indiánt. Ne pazaroljuk hiábavaló kommunikációra az erőnket, tomahawkkal vagy puskatussal kábítsuk el, kötözzük meg, és őt is adjuk át a kiérkező TEK-szakembereknek.

A rasszista járókelő

Ártalmatlan fajta. A becsmérlésnél, leköpésnél, megrugdosásnál tovább ritkán merészkedik. Felesleges vele konfrontálódni, hagyni kell, hogy kiélje ártalmatlan alantas ösztöneit, csak akkor lépjünk közbe, ha az indián életét veszélyeztetné.

A hülyegyerek-partiarc járókelő

A legveszélytelenebb típus. Még csak meg se rugdossa az indiánt, csinál pár szelfit a földön fekvő vademberrel, megkínálja sörrel, elnyom pár rossz poént a „főnök” szóval, és hangoskodva távozik.

A keresztény járókelő

Passzív agresszív fajta. Jézusra hivatkozva, ideges bibliai idézetekkel operálva megpróbál a lelkiismeretünkre hatni, de agressziója csak a látványos gyűlölködésig terjed. Az indián kioldozására nem fog kísérletet tenni – inkább imádkozik érte, esetleg megpróbálja megtéríteni.

A nyugdíjas járókelő

Ő a barátunk. Ritkán lépi át a verbális agresszió határait, de ha igen, testi ereje akkor sem teszi lehetővé, hogy komolyabb kárt tegyen benne. Indiánbérenc vagy humanista járókelők támadása esetén mindig számíthatunk a támogatására.

Az indiánbérenc járókelő

A legveszélyesebb fajta. A beazonosítása könnyű, az indiánt testvéremnek szólítja. Lélekben valahol ő is indián, szavakkal és tettekkel egyszerre támad. Minden szándéka az indián kiszabadítására, és annak felfegyverzésére irányul. Lőjük lábon, ha nem tudjuk elkábítani. Ha ez sem állítaná meg – lőjük agyon az indiánt. Drasztikusnak tűnhet, de higgyék el, ilyenkor nem marad más választásunk, mert az indián a kiszabadulását követően nem fog habozni – erre mérget vehetnek!

A gyerekes járókelő

Ő az, aki indiánkönyveken nőtt fel, és megfertőzte azok beteges romantikája. Ez egy jófiú típus, teljesen ártalmatlan (akár el is sírhatja magát). Óvodás érveléssel, gyerekes dolgokkal próbálja megingatni a megkötözöttséget fenntartó TEK-váró elhatározásunkat.

Az őrző-védő típusú járókelő

Ő legjobb barátunk. Fegyelmezett, férfias, erős, bátor. Nem rasszista, becsületből cselekszik. Nem becsmérel, nem köp, nem rugdos, de a rendet minden körülménynek között fenntartja, és fentartatja. Indiánbérenc-támadás esetén a védelem erős bástyája. Becsüljük meg őt!

Sajnos nem ritkák az olyan esetek, amikor az indiánbérenc és humanista járókelők túlerőben vannak. Ilyenkor ravaszabbnak kell lennünk, tehát időhúzásra kell berendezkednünk.

TEK-VÁRÓ IDŐHÚZÁSI PRAKTIKÁK

  • Kérdezzük meg, nem tudják-e fejből a TEK zöld számát, ezzel azt a látszatot keltve, hogy még a segélyhívás előtt állunk. Ez elaltatja éberségüket, és a „rengeteg idő áll még a rendelkezésünkre” hamis illúziójába ringatja őket.
  • Emberarcúnak kell mutatkoznunk, és elhitetni velük, a szándékunk valójában a rézbőrű kioldozása és elengedése, csak a helyzetet szeretnénk tisztázni előbb.
  • Félelmet kell mímelnünk, és ragaszkodnunk hozzá, hogy az indián adja becsületszavát, semmi rosszat nem tervez a kioldozása után.
  • Tisztáznunk kell – mintha ettől félnénk –, ha kioldozzuk, nem fog feljelenteni minket személyi szabadság korlátozása miatt a kerületi rendőrkapitányságon.
  • Párbeszédet kell kezdeményeznünk, hogy az illető indián valójában mit is szeretne. Szeretné-e egyáltalán, hogy kioldozzuk őt?
  • Járjuk körül a kérdést, hogy megnyugodjunk, az indiánbérenc-humanisták az eloldozást követően nem akarják-e bántani szegényt?
  • A kioldozást követően képes-e stabilan járni, esetleg nem szédül-e? – nehogy megüsse magát.
  • Hosszasan egyeztessük a személyi adatait, kérdezzük a végtelen prériről és a gyerekkoráról, beszéltessük az indiánt.

Ha minden időhúzási erőfeszítésünk ellenére az indián még a TEK megérkezése előtt kiszabadulna, úgy késlekedés nélkül hagyjuk el a helyszínt. A helyszín elhagyása közben ne vaktában tüzeljünk, és számoljunk, legyünk tudatában, mennyi lőszerrel gazdálkodhatunk, hogy a legrosszabb eshetőségre felkészülve a végére egy golyó maradjon még.

indian.jpg