A páncélvonaton utazás szabályai

2018. március 09. - tizmedve

Miért utazna bárki is páncélvonattal? – teszi föl a kérdést a témában kevésbé jártas vagy pacifista utazó. A válasz egyszerű: leginkább azért, mert kedves az élete. Ezen kívül persze utazhatunk kalandvágyból, hagyománytiszteletből, de egészen triviális okokból is, például ha szeretnénk megismerkedni a lövegkezelő-kalauzlánnyal.

A hagyományos, páncéltalan vonatoktól eltérően itt az utazás alaposabb felkészülést igényel, melynek elspórolása csak életunt vagy szuicid hajlamú utazóknak ajánlott. Az alapos felkészülés a páncélvonat-utazó legjobb barátja!

 AZ UTAZÁS ELŐTTI FELKÉSZÜLÉS

A páncélvonatok nem menetrend szerint, hanem a hadi helyzethez igazodva közlekednek. Tervezési fő szempontjuk a tüzérségi tűz alatti utasbiztonság, ezért ne várjuk el tőle a páncéltalan vonatok komfortját, és azok szolgáltatásait. Az utazás megkezdése előtt, mindig pontosan tájékozódjunk az alábbiakról:

– az indulás és a visszaút időpontja
– a célállomás és az esetleges megállóhelyek
– a páncélzat vastagsága
– a beépített tüzérségi eszközök száma, űrtartalma
– az aktuális hadi helyzet a tervezett útvonalon
– az ellenséges tüzérség pozíciói, fegyvereinek típusa, száma
– hadiorvos-biztosítás a szerelvényen
– a szerelvényhez kapcsolt műtőkocsik száma
– a vércsoportunknak megfelelő vér megléte
– sisak- és golyóállómellény-ellátottság
– gáztámadás-elleni védelem, gázálarchelyzet

Talán túlzásnak tűnhet, de biztosíthatom önöket, nem az. Páncélvonatokat (a nosztalgiajáratokat leszámítva) a fegyveres konfliktusokban érintett területeken történő biztonságos közlekedés céljából indítanak. Egyszerűbben fogalmazva: lőnek ránk. Egy páncéltalan vonatozáshoz szokott utazó számára elsőre szokatlan, sőt ijesztő is lehet a vonat oldalát végigverő géppuskasorozatok ropogása, a véget nem érő srapneltűz, a lángszórók fénye vagy az aknavetőgránátok robbanása. Ezek hatását füldugóval vagy az MP3-lejátszónk maximális hangerőre tekerésével mérsékelhetjük... de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a felkészülésnél.

Az utazás megkezdése előtti teendők:

  • az utazás előtt ne együnk, mert haslövés esetén így jobbak a túlélési esélyeink
  • ha a szerelvény sisakkal és golyóálló mellénnyel nem ellátott, indulás előtt vegyük fel a golyóálló mellényt és a kevlár sisakot
  • ha a szerelvényen nincs hadi orvos, csomagoljunk be kötszert és morfiumot
  • ha gázálarcot sem biztosítanak vegyünk magunkhoz egyet, még ne vegyük fel, de legfelülre csomagoljuk, hogy gáztámadás esetén kéznél legyen
  • hagyjuk jól látható helyen a végrendeletünket
  • tanulmányozzuk a menekülőútvonalakat, mert aknára futás esetén erre már nem lesz időnk
  • csomagoljunk cigarettát, kártyát és pálinkát, ezek a páncélvonatutazás tradicionális összetevői
  • vallásos utasok ne felejtsék el bepakolni az úti Bibliát

Házi kedvenceinket, bármily megnyugtató is társaságuk, hagyjuk otthon. Veszélyes lehet, ha egy pánikba esett degu vagy ugróegér elvonja a célzással, tüzeléssel és újratöltéssel elfoglalt személyzet figyelmét. Házassági felkérések megválaszolását hagyjuk az utazás utánra – sokkal könnyebb egy hozzánk jogilag nem kapcsolódó személy, mint egy vőlegény/menyasszony elvesztésének feldolgozása. Értelemszerűen az aktuálissá váló gyerekcsinálással is várjunk, hiszen a gyerek számára is kedvezőbb a kétszülős cseperedés, mint félárvaként egy gyászoló csonka családban. Új kabát, bakancs, szmoking vételével se kapkodjunk, de a gyökértömés, aranyérműtét vagy a végbéltükrözés is ráér. Ha mindezek figyelembevételével lelkiismeretesen felkészültünk, megkezdhetjük az utazást.

AZ UTAZÁS

Jelentkezzünk le a páncélvonat parancsnokánál. Érzelmeinket ne mutassuk ki, körmünket ne rágjuk, viselkedjünk férfias egyszerűséggel. Foglaljunk helyet egy a belövésektől védett lőszeresládán vagy homokzsákon. Beszédünkkel vagy kérdéseinkkel ne zavarjuk az őrszemek és lövegkezelők munkáját. A tűzharc megkezdésekor feküdjünk hasra, de úgy, hogy ne akadályozzuk a harcoló vasúti személyzet munkáját. Legjobb, ha felhangosítjuk az MP3-lejátszónkat (ne klasszikus zenével készüljünk), és türelmesen várjunk, amíg a szerelvény a lővonalból kihalad. Ha a géppuska- és lövegkezelő személyzet veszteségei ezt szükségessé teszik mi is beállhatunk a lőállásba, de csakis a parancsnok eligazítását követően az ő engedélyével. Ne pazaroljuk a lőszert, rövid sorozatokat lőjünk. A tűzharc elmúlását követően segítsünk a sebesültek ellátásában, és szórjunk homokot a padlóra ömlött vérre, nehogy valaki elcsússzon rajta. Utána foglaljunk helyet a lőszeresládán vagy a homokzsákon. Ha a parancsnok erre engedélyt ad gyújtsunk cigarettára, vegyük elő a kártyát és a pálinkát: elérkezett az idő, hogy megismerkedjünk (ha még él) a lövegkezelő-kalauzlánnyal. A célállomáson együtt szálljunk le, kérdezzük meg, hogy elkísérhetjük-e? Fogjuk meg a kezét, öleljük át, búcsúzáskor csókoljuk meg. Egyeztessük a visszaindulás pontos időpontját.

Ha visszautat mindketten túléltük, és megbizonyosodtunk szándékaink komolyságáról, házasodjunk össze (ha előtte házasok voltunk, váljunk el). Csináljunk gyereket, vegyünk új kabátot, bakancsot, szmokingot, tömessük be a fogunkat, műttessük meg aranyerünket, kerüljünk képbe a végbelünk állapotát illetően – és vegyünk végre egy autót. 

pancelvonat.jpg