A tyúk vagy a tojás volt-e előbb?

2018. február 22. - tizmedve

Természetesen egyik sem. A válasz megértéshez a teremtés kezdetéig kell visszamennünk, egész pontosan annak a 6. napjáig.

A teremtés 6. napjának reggele, Föld, a Teremtő Akarat Művek összeszerelő üzeme.

A gyártásirányító főmérnök a reggeli eligazítását tartja, épp a szárazföldi állatoknál tartanak, és a különböző részlegek vezetőinek jelentését hallgatja.

– Karmok, fogak, bélrendszerek rendben – jelenti a ragadozórészleg vezetője.
– A bőrök, szőrök, pikkelyek rendben megérkeztek, egyedül a hiúzfülpamacsok késnek, mert azok a lerobbant tyúktollszállító kamionnal érkeznek – mondja gondterhelt arccal az állatburkoló csarnok üzemvezetője.
– Hangrendszerek, szem- és látásrendszerek, hőérzékelők, mikrohullámú dekóderek hiánytalanul beérkeztek – jelenti az informatikus mérnök.
– A tervrajzok mind megvannak? – kérdi a gyártásvezető főmérnök a tervosztály vezetőjét.
– Egy kivételével egytől egyig mind. A tyúktervrajzokra sajnos ráborult az enyvüst, de már motoros futárt küldtem a pótlására, délután 6-ra meglesz.

A főmérnök nem esik pánikba, bólogat, közben jegyzetel. Tapasztalt szakember, végigjárta a ranglétrát, jó néhány teremtést végigcsinált már a különböző galaxisokban. Görkorcsolyás segédfutárként kezdte, utána a pókösszeszerelőben csáprágófelelősként húzott le két évet, később szőrmesterként a vombatnyúzóban dolgozott, innen már egyenes út vezetett a pitonhangolóba (a pitonhangolás művészet!). Itt felfigyeltek rá, és rábízták a denevérradar-fejlesztést. A nagy ugrás a csúszómászó-végszerelde művezetői posztja lett, majd a kontinentális kérődzők főmérnöki beosztása, és innen a csúcs, a gyártásirányító főmérnökség. Egy ilyen ember egy kamionelakadástól vagy egy tervrajzpótlástól nem veszti el a fejét.

– A háziállatokkal kezdjük, azok legalább nem eszik meg a már elkészülteket. Mi van a tollszállítmányokkal? – kérdi a logisztikai vezetőt.
– A tollak folyamatosan érkeznek, a pulyka-, kacsa-, lúdtoll szállítmányok már beérkeztek, a tyúktollak elakadtak Biatorbágynál, mivel csapágyas lett a nyergesvontató. Már küldtünk érte két pótkocsis IFÁ-t és egy villás targoncát.
– Rendben, szerencsére még nincs is rájuk szükség. A gerincek, tüdők, párosujjú paták?
– A polcokon.
– Szarvak, májak, emésztés?
– Mind rendben, májakkal különösen jól állunk, mert liba- és nyúlmájból többet küldtek.
– Majd a műszak végére meglátjuk, mennyi marad – nyalja meg száját a főmérnök. – Nyelvek, lépek, farkak?
– Nyelvek a jégen, de sajnos csak egyenes farkakat kaptunk.
– Kunkorítsatok be párat a malacoknak. Még valami?
Mindenki a fejét a rázza, az utolsó kávékortyokat szürcsölik.
– Munkára, emberek!

Az összeszerelő üzem felbolydul, beindul a termelés. Az első állatok hamarosan legördülnek a szalagokról. Az elkészült egyedeket vonalkóddal látják el, gondosan osztályozzák, majd ketrecekbe, terráriumokba és kalitkákba tárolják le őket. A hangzavar nő, a jókedv emelkedik. Egy hanyag rakodó elfelejti bezárni a vadmacskát, ezért a mókust, a cickányt és a nyulat újra kell gyártani, de ezek az előre nem látható események benne vannak a tervben. A Földi Állatok Raktár szépen telik a szállításra váró állatokkal, a futószalagok ontják a lényeket. Jól állnak, néhány élmunkás önszorgalomból még összerak pár lajhárt, gödényt és petymeget. A főmérnök elégedetten szemléli birodalmát, ahogy a bivalybőgés és a kakaskukorékolás keveredik a présgépek és kompresszorok zajával. „Teremtés szimfónia”, gondolja magában elégedetten. Az áhítat nyugalmát a sziréna megszólalása és a vezérlőpulton pirosan villogó „TYÚK” lámpa dúlja fel. Azonnal hívja a baromfikontrollt.

– Jelentést kérek!
– Baj van!
– Részletes jelentést kérek!
– Jelentem, a csapágyas nyergesvontatóról történő konténerleemelés közben a villás targonca ráborult az IFÁ-ra, kigyulladt, és a szállítmánnyal együtt porig égett. A hiúzfülpamacsok és a teljes tyúktollszállítmány is odaveszett.

Ebben a pillanatban újabb sziréna üvölt fel, és a vezérlőpulton pirosan villogni kezd a „TYÚKTERV” lámpa. Azonnal hívja a tervosztályt.

– Jelentést kérek!
– Baj van!
– Részletes jelentést kérek!
– A motoros futár egy lángoló IFÁ-nak ütközött, a tervrajzok és a motor is elégtek.

A főmérnök vészhelyzetet hirdet, a minden szakág vezetőjéből álló válságstáb három percen belül összeül. A főmérnök ismerteti a helyzetet.

– Javaslatokat kérek!
– A hiúzfülpamacsokat vaddisznósörtéből legyártjuk. Maradt még annyi? – kérdi a pamacsmenedzser a sörtefelelőst.
– Igen, tartaléksörtében nem szenvedünk hiányt.
– Mi a végén majd picit átszínezzük – vállalja a szőrszolgálat fődizájnere.
– Rendben, a pamacskérdést megoldottuk, most nézzük a tyúkot.
A teremben tanácstalan arcok a fejüket vakargatják. A tollakat talán még meg lehetne valahogy oldani, de tervrajzok nélkül meg vannak lőve. Végül a kloákanemesítő művezetője mondja ki, amit senki se mer.

– Ezt estig nem tudjuk legyártani – konganak szavai az iszonyú csendben.

A teremben megáll a levegő, kintről, mintha a kecskék is kárörvendően mekegnének. Mindenki tisztában van a következményekkel. A szakmában jól ismert a Gamma Centauri benépesítése, ahol a kígyómarás következtében elhalálozó darus a teljes víziló populációt egy kontinensnyi rovarra ejtette. A bibliából ismert kedves, jóságos és megértő isten képe sajnos kevéssé fedi a valóságot. Maradjunk annyiban, hogy a 20.00-kor esedékes leltár során feltátásra kerülő hiányoknak rendkívül súlyos, és rendkívül hosszan tartó következményei lennének, amihez képest például egy kobramarással kevert cápatámadás csak egy könnyed esti séta.

– Ööö, esetleg alternatív megoldások? – néz körül kétségbeesetten.

Ne szépítsük, a magasan kvalifikált technokrata elit pillanatok alatt züllik a piti kelet-európai autónepperek szintjére. Szégyellném leírni, milyen megoldási javaslatok hangzanak el, végül csak kisütnek egy tervet.

Este 22.00, a Földi Állatok Raktár üzemi irodája. Épp végeznek az inspekcióval, az Úr kinéz a főfogdmegre, aki összehúzott szemöldökkel csak bólint egyet. Az összehúzott szemöldök a fácánelszámolási anomáliának szól – mintha kettővel kevesebb lenne –, aminek már nincs idő utánajárni, mivel egy „véletlenül” elszabaduló rinocéroszkonda a leltárütemtervet is felborítja – a leltárcsúszás következményei pedig ismertek. A Teremtő gratulál a kollektívának, kiosztja a jutalmakat, a főmérnököt kitünteti a térdszalagokkal díszített Szent Teremtő Aranyvilláskulcs érdemrenddel, a zebracsíkosító részleg élmunkás minősítést kap, a görénymirigylabor kollektívája egy egyhetes balatoni üdülést. Az állófogadáson jókedvűen adomáznak, az Úrral koccintanak, és szelfiznek. 23.00-kor az Úr a szállására hajtat, de előtte nem felejti el emlékeztetni őket a két hét múlva esedékes garanciális bejárásra.

Két hét telt el, az Úr és csatlósai a garanciális körbejárást végzik. Kisebb-nagyobb hibák előjönnek ugyan, de alapvetően meg van elégedve. A baromfiudvarhoz érnek. A delegációtól némiképp lemaradó, kioldódott cipőfűzőjét fűző, kapirgálás és keltető szakmérnök előveszi a lánctalpas önkövető bejáráskonténer oldalsó rekeszébe rejtett előmelegített tojást, kakast és a tyúkot. A kakast kapirgálásra, a tyúkot kotlásra állítja, majd mindkettőt élesíti. Ezután az ott tébláboló, tyúkra festett, faroktollaitól megfosztott két fácán nyakát kitekeri, tetemüket diszkréten a már megüresedett rekeszbe helyezi. Szégyent ugyan érez, de arcizma sem rándul. A csapat a tyúkólhoz ér. Az Úr meghatódottan szemléli a némiképp még indiszponált, kotlásra állított tyúk fészkét.

– Íme, a teremtés csodája! A fácánok után ők a legkedvesebb teremtményeim. Bizony mondom néktek, ezekért a pillanatokért érdemes élni!