Jurij Alekszejevics Gagarin viszontagságos repülése

2018. január 30. - tizmedve
gagarin.jpgA hős Jurij Gagarin már két órája fekszik a kabinban, kilövéshez készülődik.
– Nem kellett volna megenni azt a pilmenyit – gondolja magában.
Minden hősnek megvan a gyenge pontja, Gagarinnak a zabálás az Achilles-sarka.

Ha stresszel, mindig a villa után nyúl, de az vesse rá az első követ, aki az emberiség történetének első űrrepülése előtt nem stresszelne. A hajózó konyhán ugyan tudományos módszerekkel megállapított reggelit kap grammra kiszámítva, de az őrséget kicselezve sikerül a szkafanderébe rejtenie pár húsos pilmenyit. A felét az orvosi vizsgálat után, a másik felét még a buszon befalja. Szergej Pavlovics Koroljov, a szovjet űrprogram atyja, még le is söpör néhány morzsát a biztonsági szelepről, de nem szól – ismeri Jurkát. 
Most itt fekszik a kabinban, és rossz előérzete támad, de már nincs visszaút. 
– Visszaszámlálás: ... három... kettő... egy... kilövés! 
Bumm! Hatalmasat szellent. A CO2 riasztás piros lámpája villogni kezd, de a sziréna vijjogását elnyomja a pokol ezer tüzével lángoló hajtóművek dübörgése. A terhelés iszonyatos, és sajnos úgy tűnik, a folyamat a szellentéssel még nem ért véget, sőt. Gagarin brutálisat durrant, ennek hangja már áttör a hajtóművek dübörgésén, sőt az irányító toronyban is hallják. Vészhelyzetet hirdetnek. A toronyban villognak a piros lámpák, üvölt a sziréna.
– Jelentést kérek – szól szigorú, ám nyugodt hangon Koroljov.
CO2 riasztás, és valami a normál üzemmódokkal össze nem egyeztethető hanghatás. Gagarin elvtárs pulzusa 200, a vérnyomása 230/180.
– Pályaeltérés?
– Jelentem, nincs.
– Akkor folytatjuk – adja ki a parancsot Szergej Pavlovics Koroljov, a szovjet űrprogram atyja. – Szóljanak fel neki, hogy lélegezzen mélyeket, próbáljon megnyugodni.
A parancsot teljesítik. Teljesen felesleges, Gagarin épp mélyeket lélegez, halántékán kidagadnak az erek, és próbálja a beleiből kitörő gázokat visszatartani. Nem sok sikerrel. A CO2 műszer mutatója véghelyzetben kiakad, mintha kissé el is görbülne. Utasítják a vésszellőztetés beindítására, de a rendszer nem erre van tervezve, így megsemmisül.
– Megint romlott volt a hús a bajkonuri hentesnél – szentségel Jurij Gagarin, és földkörüli pályára áll.
–Sas 1, itt Sasfészek, jelentést kérünk! – utasítja a torony a rutin eljárásra.
Gagarin összeszorított fogakkal erőlködik, hogy farpofáit zárt állásban tartsa. Megpróbál valamilyen kommunikációt a fogai között kipréselni, de az azonnali mindent elsöprő durrantás a kommunikációs kísérlet feladására készteti.
– A kommunikáció sem működik... bár zörejek jönnek. Próbálkozzunk a morzéval. Sas 1, morzézzon, az igen kettő, a nem egy hangjelzés. Ha hall engem, jelezzen kétszer.
Két nyögés visszhangzik a hangszórókból – a torony üdvrivalgásba tör ki!
– Sas 1, jól érzi magát?
Két keserves nyögés.
– A műszerek rendben?
Két nyögés és egy rövid azonosítatlan hanghatás. Igennek veszik. Mindenki hurráz. „A kozmosz Kolumbusza... a földgolyó, amit emberi szem még nem látott... a hős, aki legyőzte a gravitációt” zsong az irányító torony. Gagarin becsukott szemekkel feszít, már a levegőt is szakaszosan veszi. Görcsösen összegörnyed, a csavarodó belei táncoltatják.
– A bioszenzorok és az EKG is meghibásodott – jelentik a technikusok a furcsa értékek láttán.
A Csendes-óceán felett megtörténik a baj – egy méretes rottyantást követően bizony a folytatás is kikukucskál, barna foltokat festve Gagarin őrnagy űrklottgatyájára. Jurij már sírna – ha merne. Dél-Amerika felett szerencsére enyhül a nyomás, megint csak szellentések jönnek, de sok és rövid sorozatban, az irányító torony visszhangzik tőlük. A mérnökök kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek a hangok lokalizálására.
– Sas 1, a fedélzeten minden rendben?
– Két nyögés és két rövid sorozat.
– Sas 1, jól figyeljen, ön is hallja azokat a furcsa hangokat?
Két szuszogó nyögés, egy hatalmas durranás. A mérnökök izgatottak, nyomon vannak. Végigkérdezik az összes rendszert, de mindegyikre csak egy nyögés jön és néhány azonosítatlan rottyantás, végül feladják. Amíg a mérnökökkel kommunikál picit csökken a nyomás Gagarinon, mert nem a beleire figyel, most viszont ismét szembe kell néznie a rémmel: a világ első űrhajósa az ürülékében fetrengve, telecsinált szkafanderben ér földet. 
– Én, Jurij Gagarin, a Szovjetunió Hőse, legyőztem a gravitációt, leigáztam a kozmoszt, nem félek semmitől, és erősebb vagyok bárminél! – kiáltja dacosan: és összeszarja magát.
A torony extázisban: helyreállt a kommunikáció. Váltanak néhány szót, Gagarin már laza, a pulzusa 70, a vérnyomása 120/80. Gratulálnak neki, a toronyban lévő felesége is könnyezik, „büszke vagyok rád, Jura!”, kiált fel a kozmikus kihívásokkal viaskodó férjének.
– Francba, vécépapírt is csomagolhattak volna a mérnökök – mondja magában Gagarin, mivel a szkafander szelepein át ki-kifröccsenő barna anyagból a kapcsolótáblákra is jut bőven.
Sajnos a folyamat itt nem áll meg, a rengeteg szennyezett kapcsolót működtetnie is kell, ezért a vezérlőpanelt hamarosan elborítja az ürülék, így esély sincs rá, hogy a szkafandersisak üvegét kinyissa. Vagy mégis? Sajnos igen, ki kell nyitnia, mivel a barnás nyálka a sisakot sem kíméli, már nem lát semmit, ezért nagyot sóhajtva kinyitja. Innentől legalább lát, viszont levegőt nem kap. Leszálláshoz készülődik, de előtte még Nyikita Szergejevics Hruscsov, a kommunista párt főtitkára üdvözli, és reményét fejezi ki, a földet érésnél elsőként ölelheti át. Gagarin már tud sírni, legalább valamennyire tisztul a szeme körüli terület. A leszállás rendben megy, bár a földet éréskor még egy gluttyanással a plafonon lévő sárgásbarnás trutymó a fején plattyan. A leszálló egység mellett helikopterek landolnak, orvosok, mérnökök ugrálnak elő, meg a Novosztyi hírcsatorna stábja, akik élőben közvetítik, ahogy Hruscsov és Koroljov elvtársak a világ első űrhajósát üdvözlik. A mérnökök feltépik az ajtót, vaku villan...
 
 – Kedves nézőink a helyszíni közvetítés műszaki hiba miatt megszakadt, később még jelentkezünk – olvassa be a közleményt a Novosztyi hírbemondója.
Pár óra elteltével ismét kapcsolják Bajkonurt.
– Kedves nézőink, történelmi pillanat tanúi lehetünk, pártunk főtitkára elsőként üdvözli a világűr meghódítóját.
A kamera közelít, a fülkéből széles mosollyal Gagarin pattan elő, kezet ráznak, és megölelik egymást. A Vörös-téren a tömeg tombol.
– Kemény fiú ez a Gagarin – mondja az egyik néző. – Most jött vissza a kozmoszból, de olyan, mintha skatulyából húzták volna elő.