Mit csinál a Mikulás az év 364 napján?

2018. január 24. - tizmedve

A fenti kérdés megválaszolásához a legautentikusabb forráshoz, a Mikuláshoz fordultam, már jön is. Feldúltnak látszik.

– Jó napot, Mikulás!
– Isten hozott, fiam!
– Mikulás, mit csinál a Mikulás az év 364 napján? Heverészik, olvas, sorozatokat néz?
– Bár így lenne, fiam!

Nyilván ahhoz, hogy az M-nap szállítási feladatait flottul meg tudjam oldani, rengeteg előkészítő munkára van szükség. Kezdjük a legrosszabbal: egy egész rénszarvascsordát kell fenntartanom.
– Minek egy csorda?
– A réndarabszám túlbiztosítása alapvető követelmény ebben a szakmában. Gondolj bele, fiam, mi lenne, ha csak egy fogatnyi állományt tartanék, és M-nap reggelén az egyik lesántulna, egy másik megdöglene, a harmadik oldalba rúgná a negyediket, az ötödik felfúvódna, a hatodik meg gálicot inna? Küldenék egy körímélt, idén szállítási nehézségek miatt nem jön a Mikulás? Egyszóval egy egész rohadt csorda – sóhajt nagyot, és kikapar egy darabka rénürüléket a szakállából. – A rénszarvas nagyon konok állat, ha egyszer a fejébe vesz valamit, attól nem tágít, nem könnyű velük. Egész álló nap csak zabálnak, ürítenek, aztán megint zabálnak, időnként megrúgják egymást. Valamelyik mindig depressziós, egy másik a fejébe veszi, hogy ő denevér, a harmadik Mikulás akar lenni. Cudar egy jószágok ezek, fiam, és ezek között kell leélnem az életem – húz egyet keserűen a borából. – A másik a beszállítók. Csokigyárakkal, szaloncukor-beszállítókkal, gumicukornepperekkel, virgácsműhelyekkel kell viaskodnom. Ahhoz, hogy mikulásra minden meglegyen, már a nyáron alá kell írnom a szerződéseket ezekkel a parazitákkal. Persze tudják, hogy sarokba szoríthatnak, hiszen nem mondhatom azt, „kedves gyerekek, idén a mikulás elmarad, mert a csokigyár előnytelen feltételekkel szállít”. Egymás közt szólva egytől egyig undorodom tőlük. És akkor itt van még a postás! A postás egy tapló. Gyűlöli a munkáját, gyűlöl engem is, állandóan átkoz, amiért azt a rengeteg, gyerekek által írt kívánságlevelet ki kell hoznia. A hátam mögött vén szarnak hív. Na fiam, pedzegeted már a mikulásság tragikumát? Az útvonalterv! Na, az egy igazi rémálom. Alapból nagyon nehéz felépíteni, de ezek a kis vérszívók állandóan költöznek, és persze az utolsó pillanatban, hogy az útvonaltervvel az utolsó pillanatig kínlódhassak, sőt néha menet közben kelljen variálni. Az egyik kis pióca a mézesmázos stílusában nem átallott M-napon délben sms-t küldeni, hogy a kórházba kéri a csomagokat. Meg lehet bolondulni, szerintem direkt csinálják! – húz egyet a borából. – Rámegyek erre, fiam, már teljesen tönkrement a májam, kiújult a sérvem, egy idegroncs vagyok.
– A szakszervezet nem segít?
– A szakszervezet részeges disznók gyülekezete, azok csak a maguk hasznát lesik. Egyszer kértem beutalót Kenesére – „hát a réneket ki fogja etetni, tata?” – kiröhögtek, és elutasították.
– Mennyi van még a nyugdíjig?
– Még öt év, fiam, de azt már nem érem meg.
– Az évei megvannak?
– Meg, kértem is a korengedményes nyugdíjat, de nem engedélyezték, „a mai fiatalok már nem akarnak mikulásnak menni, ki vinné ki a csomagokat, tata?” – húz egyet a borából, és sírni kezd.
Az idős megfáradt arcról a hosszú fehér szakállon át a rénszaros gumicsizmára záporoznak könnyei. A rének a karám széléről kukucskálnak, kárörvendően mekegnek. Megsajnálom az idős állattartót, és így szólok.
– Nekem lenne egy ötletem.
– Mi lenne az, fiam?
– Részvénytársaságot alapítunk, innentől pénzt kérünk a szolgáltatásért. Megtehetjük, monopolhelyzetben vagyunk.
– Mi van, ha nem akarnak fizetni?
– Akkor a kis vérszívók egy levelet kapnak a csizmájukba: „Kedves Pistike! Nem vagy fontos a szüleidnek, nem fizették ki az ajándékcsomagod szállítási díját, ezért idén csomag helyett csak ezt a levelet kapod. Szeretettel, a te Mikulásod!” Szerinted megkockáztatják? A kis élősködők pokollá tennék az életüket. Fordult a kocka, Miki!

Egy év múlva, valahol a trópusokon.

– Mi van otthon? – kérdi Mikulás, és szürcsöl egyet a koktéljából.
– Beszéltem az intézővel. Kínlódnak a rénekkel, igen cudar állatok – gyújtok szivarra.
– Ezért fizetem őket. A csokigyár?
Nevetek.
– Hatott a levéltervezet. „Kedves Pistike! Nem vagy fontos a Csokigyárnak, aki nyerészkedni próbál rajtad és a kedves szüleiden, ezért idén csomag helyett csak ezt a levelet kapod. Szeretettel, a te Mikulásod!”
Hahotázunk.
– A postás?
– Kirúgattam, már csomagküldő szolgálattal dolgoztatunk.
– Mi van a Bentleyvel?
– Jövő hétre ígérték. Majd elfelejtem, mit írjak akkor, mit csinál a Mikulás az év 364 napján?
– Az igazat: dolgozik keményen, a cég ügyeit intézi.