Az élet a bolondokházában

Egy nem őrült naplója

2018. január 18. - tizmedve

Ma morcosan ébredek, idepisilt Bogáncs. Ő egy hétéves, tacskó-puli keverék szuka – állítása szerint. Valójában egy neurotikus pénztárosnő, akit legyűrt az élet. Ha szedi a bogyóit, rendben van, de tegnap füvet evett, és kihányta őket.

Egyébként nem rossz itt az élet, napi háromszori étkezés, kétágyas szobák, állandó orvosi felügyelet. Nem vagyok gyogyós, tévedésből kerültem ide. Be is adtam a felülvizsgálati kérelmet, sajnos a bizottság elutasította. De a bizottságvezető hölgyet nem azért haraptam meg, mert flepnis vagyok, hanem mert kényszerzubbony volt rajtam, így nem tudtam ütni. Már jön is Sarolta nővér, piros és sárga bogyó a szájba, vizet be, lenyel, szájat nyit: ellenőrzés. Kedvesen mosolyog, tudja, hogy nem vagyok őrült. Bezzeg Beton nővér – de róla még mesélek.

Reggeli. Kakaó, vaj, kifli. „Ezekkel” nem lehet nyugodtan reggelizni, mindig becsúszik valami gikszer. Ott Tarzan, az autista benzinkutas hauhauzik, itt Bem apó, a szociopata tornatanár egy kiflivel rohamot vezényel, amott Jeanne d'Arc, az eszelős masszőrnő kakaóval mos hajat, a kegyelmes úr, a szuicid cipész csak zümmög, Csákány bácsi, a paranoiás gyepmester magában huhog. A személyzet profi, egy lopakodó leopárd éberségével lazán, de ugrásra készen figyel. Ez egy nyugodt reggel, még Bogáncs se kakilt ide. Utána szabad foglalkozás az udvaron.

A tébolyult kéményseprő egész álló nap egy pontot figyel, nagy ritkán nyerít egy picit. A grófnő (Aranka) a lovagját várja, néha kavicsot tol az orrába. O-ó, Bogáncs már megint füvezik! Konty nővér néhány „rossz kutya!” felkiáltására abbahagyja. Kettes úr titkos ügynök, küldetésben van, Sherlock Holmes a fertőtlenítőnél nyomoz. Madame Curie sikoltozik – radioaktivitást kapott. Eper bácsi, a fetisiszta pék csak ül, és lassan növöget, a kegyelmes úr a legyeket tanítja angolul. Dr. Jekyll levelet ír a pápának Richelieu bíboros ellen, bár Richelieu tagadja, hogy ő az lenne, hiszen ő Mata Hari, de Sherlock lebuktatta, valójában ő Dzsingisz kán, a monori rém. Marlene (Kovács néni) a porban fekszik, és búg. Ha kívülről tudom nézni, ez az egész összeáll egy kellemes zsongássá, ami viselhető, sőt szinte már vidám. Felül kell emelkedni a dilinyósokon, akkor nincs gond. Nem mindig sikerül, a múltkor is idejött Bogáncs, és a területemre pisilt. Azzal védekezett, nem látta, hogy innentől már az enyém, ami abszurd, mert aznap, mint minden reggel, precízen körbepisiltem. Persze hogy megharaptam, csak nem volt szerencsém, aznap Beton nővér volt az ügyeletes: Hermann úr, injekció, zubbony, elkülönítő. Ha-ha, egy darabot még így is ki tudtam harapni Hermann úr pufajkájából! Hermann úr egy kiöregedett cirkuszi erőművész, az utolsó védvonal. Bogáncs persze egy „rossz kutyával” megúszta, mert ő nő. Egyébként a férfi-nő ügyek itt kevésbé problematikusak, mint a kinti ütődötteknél. Persze szerelmi drámák itt is vannak. Legutóbb Aisa, a hastáncosnő szeretett bele reménytelenül a poroltóba, de az megcsalta egy dívánnyal. Pák bácsit rajtakapták egy zsemlével és egy szivaccsal. Nagy Bölény, a skizofrén könyvelő titokban szerelmes Beton nővérbe, időnként, ha ő az ügyeletes, Bölény megfejeli a falat, hogy utána szerelme ápolhassa. Ilyenkor boldog. Eseménytelenül telt a délelőtt, Madame Curie elhallgatott, és Dr. Jekyll is feladta a levelét.

Ebéd. Csak a szokásos, Tarzan vonít, Jeanne d'Arc a bablevessel hajat mos, Bogáncs – picit melege van – liheg. Ma a főorvos, Winter tanár úr is velünk ebédel. Szerintem éppolyan őrült, mint ezek. Magas, vékony ember, drótkeretes szemüvege jól áll az őszes kecskeszakállhoz. „Nagyon érdekes, nagyon érdekes” – mondogatja kecskeszakállát simogatva rendkívüli események bekövetkeztekor. Szerintem szerelmes Sarolta nővérbe. Látom, ahogy egymásra néznek.

Ebéd után új lakó érkezett, Houdini. Szimpatikus srác, ahogy körbekémlel, látom, igazi profi. Végre egy reménysugár. Hamar összebarátkozunk, kiderül, ő se őrült. Szökést tervezünk. Lepedőket kell szereznünk, amin lemászhatunk. Irány a raktár. El kell terelni a figyelmet, hogy Houdini beosonhasson. Őrültnek tettetem magam, Madame Curie-t nem merem megharapni, nehogy radioaktivitást kapjak, ezért beleharapok Pák bácsi zsemléjébe, mire az öreg hangyás rám támad. Hermann úr szétválaszt minket, injekció, zubbony, elkülönítő. Ha-ha, egy darabot még így is ki tudok harapni Hermann úr bakancsából! Pár nap, és szabadulok. Houdini megszerezte a lepedőket – csak sajnos elcserélte őket két gombra és egy sörnyitóra. Kezdhetünk mindent elölről. Megígéri, legközelebb nem csinál ilyet, egyébként megértem, tényleg király gombok és a sörnyitó is pöpec. Unom az injekciót meg a zubbonyt, most ravaszabb leszek. Félrehívom Kettes urat, és megsúgom neki, nem vagyok flúgos, titkos ügynök vagyok, akit csak azért küldtek ide, hogy üzenetet adjon át neki. Kettes úr szemei mámorosan fényleni kezdenek. Feladatot szabok: el kell tennie láb alól Nagy Bölényt, aki nem az, mint akinek mutatja magát. „Sejtettem!” – kiált fel Kettes úr, és a tettek mezejére lép. Hatalmas a kavarodás, Beton nővér és Hermann úr egyszerre érkeznek. Míg Bölény boldogan fekszik a kötözőben, mi ellopjuk a lepedőket, és a villanyóraszekrénybe rejtjük. „Holnap indulunk” – súgja a fülembe Houdini. Alig bírom fékezni magam, most kell óvatosnak lenni! Bogáncs megint a területemre pisil, de nem vesztem el az önuralmam, inkább egy fa kérgébe harapok. Eljön az este, minden készen áll. Újhold, a kert sötét, csak Winter tanár úr irodájában ég a villany, Sarolta nővérrel inspekcióznak. Kötelet hasítunk a lepedőkből, lemászunk, a szerszámoshoz osonunk, elemeljük a létrát. A kerítéshez támasztjuk, átmászunk. Szabad vagyok! Boldogan szaladnék, de földbe gyökerezik a lábam. A tébolyda kerítésénél egy részeg postás pisil. Az én területemre!