A nyuszi karácsonya

2017. december 25. - tizmedve
Nyuszika egyedül ül a dombtetőn, és a nagy fenyőnél kavargó sokadalomra bámul. 
Van egy szokás karácsonykor az erdőben. Az állatok karácsonyfát választanak, feldíszítik, köré gyűlnek, és ünnepelnek, ami leginkább azt jelenti: örülnek egymásnak.

 
Azon a napon a ragadozók nem ragadoznak, az egérkék együtt örülnek a baglyokkal, és boldogok, mert megtapasztalhatják, milyen a félelem nélküli élet. karacsony_450.jpgRengeteget nevetnek. Az egérkék vaskos humorokat eresztenek a baglyok felé, a nyulak a rókák farkát fitymálják, a vakond megvetően nyilatkozik a sas látását illetően, a récék remélik, a sólyom jövőre megtanul repülni, de rigók is csúsztatnak énektanár címeket a varjak zsebébe – egyszóval rengeteget nevetnek.
Milyen jó lenne, ha mindig karácsony lenne – gondolják az egérkék.
Milyen jó lenne, ha mindig karácsony lenne – gondolják a baglyok.
Milyen borzalmas lenne, ha mindig karácsony lenne – gondolja nyuszika.
Nyuszi kívülállóként, egyedül ül a dombtetőn, és nem ért semmit. 
Pedig gyönyörűnek látja a karácsonyfát. Ahogy a mókusok dióval, a cinkék makkokkal díszítik, jégcsaplámpák, a csúcsdísz egy mohaangyal. Érti a humort, együtt tud nevetni az egérkékkel, ő is élvezi a félelem nélküli életet. 
Egyszer karácsonykor odament egy rettegett uhuhoz, tett valami megjegyzést a (szerinte) satnya csőrére és karmaira. Nevettek, majd hátát a madár hátához dörgölte.
Milyen finom nyuszi – huhhantott az uhu.
Milyen finom uhu – makkantott a nyuszi.
Milyen jó lenne, ha mindig karácsony lenne – gondolta titokban az uhu.
Milyen jó lenne, ha uhu lehetnék – gondolta titokban a nyuszi.
A nyúl, aki uhu akart lenni. Szánalmas – szomorodott el a nyúl.
A nyúl nagyon okos, pontosan tudja, az uhu élete sem fenékig tejföl. Nincs mindennapi betevő, a hideg, a betegség, másik uhu, a vadász, a méreg: az övé sem félelem nélküli élet. A nyúl dühösen ül a dombtetőn, de lassan mintha derengene, mi a „baj” vele. Félelem nélkül szeretne élni. Mindig. Csak ennyi. Micsoda pusztító érzés, rosszabb, mint a dögvész! – fakad ki. Szépen vagyunk, az elérhetetlenre vágyni, ez az örök szenvedés, az örök kárhozat, a legnyomorultabb nyúl vagyok a világon! Legalább attól sem kell már félnem, hogy elkárhozom, és a leghitványabb nyúl leszek, sőt a valaha élt leghitványabb – pontosít. Furcsa módon ettől picit megnyugszik, sőt el is mosolyogja magát. Ízlelgeti az érzést: a legborzalmasabb nyúl a föld kerekén, a legszerencsétlenebb, leglassabb, a legvaksibb, a legelállófülűbb, sőt drótszőrű. Egyre jobban érzi magát, és érti – hisz a nyúl nagyon okos állat. Nincs miért izgulnom, már semmim sincs, amit elveszthetnék. A bundám legfeljebb – de ezzel már rég megbékélt, mert nemcsak okos, de bátor is volt a nyuszi. 
Leltározzunk, lássuk hát, mink maradt:
Siker: nulla – halvány mosoly.
Beteljesült álmok: nulla – derűs kuncogás.
Önbecsülés: nulla – gurgulázó nevetés.
Fontosság: nulla – gúnyos kacaj.
Birtokolt erőforrások: dupla nulla – harsány röhögés.
Jövőkép: nulla – ordító hahota.
Nyuszika elcsigázottnak, de szabadnak érezte magát. Fel se tűnt neki – pedig nagyon okos volt –, hogy már nem töpreng a karácsonyon, az uhun, a dióhiányon.
Nicsak, az ösvényen a vidralány közeleg! Nyuszikához jött – bár nyuszika megtiltotta –, ajándékot hoz neki (a vidrák már csak ilyenek).
Most együtt ülnek a dombon, karácsonyoznak. A vidralány jól ismeri nyuszikát, így nem kérdi, ki pisilte a hóba: NE VÁGYJ SEMMIRE!
pisilo_nyul336.jpg