A csiga és a csodalámpa

magyar népmese

2017. december 21. - tizmedve

Mint földi tükörképe az égen csíkot húzó repülőnek húzza csíkocskáját, Botond, a meztelen csiga. Botond polgári csigacsaládban látta meg a napvilágot. (a polgári a csiga terminológiában a házzal ellátottság szinonimája) 
Valaha ő is bohókás könnyedséggel élte az ingatlantulajdonos csigák büszke életét, aztán történt valami, de ez most nem érdekes. Most nem túl vidáman, ernyedt csápocskákkal vonszolja vézna kis testét a nedves salakhányón.


A salakhányó szürke sivatagában egyszer csak sárgás fény csillan. Lápi lidérc... Lucifer elveszett öngyújtója... salakba szorult gömbvillám – morfondírozik a meztelen csigákra oly jellemző nonoptimista módon. Futhatnék is – gondolja magában. Végül – mivel fáradt – inkább belebotlik. Hosszúkás, furcsa tárgy, talán rézből, az oldalán furcsa jelek. Barlangnak is jó lehet – bemászik.
Bent sötét van. Ahogy csápocskáival körbetapogatózik egyszer csak fény támad, mintha a nap kelt volna fel a lámpáskában. Botond rémülten kigurul.
Kigúvadt remegő csápokkal látja, ahogy a lámpáskából mennydörgő robajjal egy égigérő dzsinn bújik elő, és így szól:
– Mit parancsolsz, kisgazdám?
Botond hátranéz, de csak ő van a helyszínen.
– Őöö... jó napot, elnézést... ööö... a zavarásért, már megyek is tovább.
– Hogy parancsolod, vigyelek vagy kísérjelek, kisgazdám?
– Kérem én nem csináltam semmit – és sírva fakad.
A dzsinn zsebkendőt nyújt felé. Egy gyönyörű, hófehér batiszt zsebkendőt, sarkában egy hímzett koronás B betűvel. Botond megdermed, zavarában megkérdi.
– Szintén B betűvel tetszik kezdődni? Botond vagyok.
– Dzsinn vagyok, szólíthatsz dzsinnek is, vagy bárminek, aminek csak szeretnél: a szolgád vagyok, kisgazdám.
Botond remegő kis csigaagyában lassan derengeni kezd valami.
– Dzsinn, vázolnád a helyzetet?
És dzsinn vázolja.
Botond enyhe megilletődöttséggel veszi tudomásul, hogy a Mindenható a szolgálatába szegődött. Ehhez könnyű hozzászokni – gondolja magában, és könnyen hozzá is szokik.
– Fogjuk hát munkára! – felkiáltással a tettek mezejére csúszik.
– Házat a hátamra! Összkomfort, 2 szoba, jakuzzi, szauna, klíma, kandalló. Most!
– Parancsodra, kisgazdám!
Báng!
Ház érkezik (összkomfort, 2 szoba, jakuzzi, szauna, klíma, kandalló).
– Ebéd!
Báng!
Ebéd érkezik (fehér abrosz, porcelán tányérok, ezüst étkészlet, 4 fogás, málnaszörp)
– Jó étvágyat, kisgazdám!
– Ligetes lugast! Őzikékkel!
Báng! Báng!
A salakhányó az égbe száll.
Botond kellemesen jóllakottan – szivart! – sziesztázik a tornácon. A szökőkút szivárványán átderengő liget kergetőző őzikéiben gyönyörködik. A sejtés bizonyossággá érik: az életem megváltozott (jól érzi.)
– Csüccs ide, Dzsinn! Hegyezd füled – nem úgy, te hatökör! – van pár dolog, amin változtatnunk kell, hogy az együttműködésünk élhető legyen. Először is megtiltom a kisgazda, gazda, uram parancsolóm meg az egyéb barom titulusok használatát. Szólíthatsz Botondnak, Botinak, Botnak vagy akárminek, ami neked tetszik. Másodszor, hagyjuk az égigérő fazont, változz egyszerű csigává (2 szoba összkomfort meg a többi). És akkor most:
– Szőnyeget!
– Felszállás!
– A tengerpartra!
Báng!!!
Mérgezett volt a vöcsök, már hallucinálok – szédül bele a sólyom a nem könnyű látványba.
Bolond volt a gomba – guvadnak ki a mókus szemei a repülő szőnyegen szivarozó csigákat bámulva.
Donnerwetter, pihennem kell! – fújtat megviselten a vadkan az alacsonyan szálló csigák után nézve.

 A napozó ágyon fekvő csigák koktélt kortyolgatnak, a mexikói zenekar andalítóan muzsikál. Sirályok – báng! – nincsenek.
Botond szemei isszák a végtelen horizontját, fülei mámorosan rezegnek a tenger mormogásában, ajkai szinte harapják a friss tengeri levegőt, csápjai boldogan remegnek.
– Egy feketét és egy barnát!
– Neked egy szőkét és egy vöröset, amigo! – kacsint Dzsinnre.

                                                                                        BÁNG!