Ravasz levél Jézuskának

2017. december 20. - tizmedve

Kiismertelek.
Jézuska – a jó! –, ki macska ügyességgel, és üdvözült mosollyal a fa alá csempészi az ajándékokat. Tökéletesre igazgatja a díszdobozkák szalagjait, utoljára még – ezt már komoly arccal – ellenőrzi a listát, és kirepül az ablakon (sosem a kéményen ugyebár, az olyan proli, mikulásos). No és persze soha – ha-ha! – nem lop le egyetlen szaloncukrot se. A marcipánosat sem! Hogyan dőlhettem be neked? A mítosznak, amit magad köré építettél, te ravasz. Így innen visszanézve soha, de soha nem kaptam meg, vagy nem azt kaptam, amit igazán szerettem volna. Hová tetted a pedálos kisautómat? A Fecske biciklimet? Ne beszélj mellé, az egy női(!) bicikli volt, én Fecskére vágytam – persze, tudod te jól. Ott pihennek a szalagos magnóm mellett a raktárban. Wartburg vs. Ezeröcsi. Kiismertelek: ha kérek, nem adsz, ha adsz, mást adsz. Most a saját ravaszságodat fordítom ellened, idesüss, nagyokos!

 

                          Kedvetlen Jézuska!

Nagyon örültem a tavalyi nem ajándékoknak, még mindig a párnám alatt őrizgetem őket. Picit szomorú vagyok, hogy nem tudtunk találkozni, de épp pisilni mentem, amikor nem jöttél. Remélem, idén összefutunk. Tudom, magadtól is pompás ajándékokkal kényeztetnél, de szeretném levenni válladról a töprengés terhét, ezért adnék néhány támpontot a pakk összeállítása ügyében. Köszönöm!

Ne hozz otthont! A „konténer”, melyben élek tágas – picit még sok is –, nincs benne kutyaszőr és hatalmas ággyal ellátott, egyszóval nem kell ház. Pláne nem erdőszélen. Ha mégis rám erőltetnéd – könyörgöm! – legalább lovak ne legyenek a közelben. Ami elengedhetetlen: csontégető vagy/és nitrogénmű legyen a szomszédban. Alattuk uránbánya. Köszönöm!

Autó se kell. Szeretek tömegközlekedni. Szeretem, ahogy az emberek a villamoson egymásra mosolyognak, ahol senki se őrült vagy büdös, de mindenki kikapcsolja a telefonját. Néha a sűrűn járó üres buszokon ülve arra gondolok, ez már a mennyország. Köszönöm! (Halleluja!)

Nem kell rendes ennivaló, elég a gírosz és a kakaós csiga (karácsonykor kínai). Ne is ellenkezz! Gondolj arra, Afrikában ennyi sincs, ott a gyerekek egymást kapják karácsonyra. Köszönöm!

Kilyukadt a kedvenc zsebes nadrágom. Küldhetnél még egy lyukat. Nem kell vízhatlan bélelt kabát, mert akkor nem tudnék átázni, sőt talán nem is fáznék. Esőt, havat széllel... tudod te azt. Köszönöm!

Szeretnék még felszedni 20 kilót, de ha idén csak 10-et tudsz küldeni, annak is nagyon örülnék. Ha a +20 kiló túl nagy falat – hisz mindenre te sem lehetsz képes – legalább a lábamat vágasd le egy villamossal. Az egyiket csak, hogy jövőre is maradjon b-terv. ...ja, és a Kombínóval, ha lehet! Kedvetlen Jézuska, kérlek, semmiképp ne fizesd be a tébémet, gondolj arra, Afrikában kígyómarással gyógyítják a karácsonyról megmaradt gyerekeket. Köszönöm!

Nem szeretnék a nőmmel dél-amerikai csavargó túrára (se) menni, ha ez valami miatt sajnos elkerülhetetlen – Szűz Anya, ne hagyj el! –, akkor legalább ne Kubába küldj minket! Köszönöm(jük)!

Ne küldj pénzt! Sokat se. Gondolj arra, Afrikában a sáska a kaviár. Köszönöm!

Nem szeretnék szívvel és értelemmel bíró munkát. Se sokat, se keveset. Szeretnék valami borzalmas helyen értelmetlenül sokat dolgozni magalázóan kevés fizetésért. Uránbánya, csontégető vagy nitrogénmű kizárva, hisz akkor nem tudnék órákat tömegközlekedni. Köszönöm!

Szeretnék kevesebb időt tölteni a gyerekeimmel. Unom már a béna szövegeiket, a hülye nevetésüket – szerintem nem is tisztelnek –, ahogy mindig csak játszanának meg a belüket tömnék. Köszönöm! – már nem sok van hátra.

Mint a közösségért felelősséget vállaló felelős egyén kérlek, már ne könnyítsd tovább az ország terheit. Félek, a túlhajszolt tolerancia, a féktelen puritanizmus, a tomboló empátia, a nyakló nélkül vedelt szabadság, a túlzásba vitt önfeláldozás és szeretet nem vezetnek jóra. Stadionokat még, atomerőműveket (Afrikába is)! Sokat! Köszönöm!

Kérlek, ügyelj a planétára! Kevés a szemét sok az élettér, így az állatok egy része túléli. A melegedés aggályos, ebben az ütemben akár 100 évbe is beletelhet, mire teljesen kipusztulunk. Ugye, ezt te sem szeretnéd? Ölj bálnát, zsiráfot, tigrist! Halál az elefántokra! Gondolj bele, mennyi levelet és fakérget elesznek Afrikában a gyerekek elől! Köszönjük!

Kedvetlen Jézuska, remélem, nem terheltelek túl kívánságaimmal. Hiszek benned! Tudom, hogy képes vagy rá, és szándékodban áll segíteni, hisz ezért létezel! Köszönünk mindent!

Őszinte csodálód, most és mindörökre,
Tízmedve

P.S. Ígérem, idén szenteste nem megyek pisilni.