A teve apoteózisa

2017. december 12. - tizmedve

a_teve_apoteozisa.jpgDűne dűnét követ, a semmi közepén megyek,
Púpok a hátamon, szajhák, harcosok, hercegek.
A semmin túl dús bozót, jó volna odaérni,
Tudod, víz nélkül picit nehezebb sokat élni.

Dűne dűnére bámul, a semmi közepén kullogok,
Elpihentek a hercegek, szajhák, végül a harcosok.
Magány, forróság, éhkopp: nem okok félni – csak
Tudod, víz nélkül picit nehezebb sokat élni.

Dűne dűnével táncol, a semmi közepén cammogok,
Vízről, bozótról, hűs hullámokról álmodnak a csillagok.
Megáll konokul, prüszköl, s az égre nézve kérdi:
Tudod, hogy víz nélkül picit nehezebb sokáig élni?

Dűne dűnére nyújt nyelvet, a semmi közepén járok,
Ej, de jó nektek, harcosok, hercegek, kurtizánok!
Csoszogok, mászok, prüszkölök – oda fogok érni.
Pedig víz nélkül picit nehezebb sokat élni.