Kopp-kopp, kalapálnak

2017. december 07. - tizmedve

Kint téboly van, tépik a betont a légkalapácsok,
Meg vidáman ordítanak a kalapácsos srácok.

Most – hopp, szünet! – nem kalapálnak,
Elfáradt a kalapácsa a kalapácsos srácnak.

Pár pillanat volt csupán, erőt gyűjtött szegény,
Ez a nem picit borzalmas kalapácsos legény.

Ratata-bumm-bumm, plusz ordibálnak,
Az anyja mindenit a kalapácsos srácnak!

Tél van, de most a nap az égen lángol,
Csak idáig nem láttam a kalapácsos sráctól.

No, mit figyeljek, abból, amit látok,
A napsugarat vagy a kalapácsos srácot?

A napsugárt, a fényt, a meleg tisztaságot! –
Mondanád, pedig nem: a kalapácsos srácot.

Könnyű a napmeleggel lenni barátságban,
És nagyon nem könnyű a kalapácsos sráccal.

Magamhoz ölelem, hát a betont, a kalapácsot,
Meg az olajosan ordító kalapácsos srácot.

Kikuncog a meleg az ordításból,
Árad az áldott fény a kalapácsos srácból.

Hát tudd, ha gondolnád, dudásnak menni,
A kalapácsos sráccal kell jóban lenni.