A szürke ezer árnyalata

2017. november 29. - tizmedve

Az első hópelyhek a didergő szürkeségben. A farkas fekszik a sziklaodú rejtekén. Tüskébe lépett lábát az idővel gyógyítja, hát ráér.


Okos szemeiben a felhőkön átszűrődő szürke fény önmagát csodálja. A napsütés káprázatában elnyomott szín életre kel, és ezerféle árnyalatban ragyog, felhőgomoly-puhaságban, a hópelyhek hullásában, sziklák arcában, az egérke bundájában, patak sodrában, molymolyolásban, a pele farkában, medvehorkolásban, a kígyó kúszásában, denevérlógásban, a sün kabátjában, makk-koppanásban, a vakond túrásában, egy kuvik hívásában, a remete sírjában, leégett erdő üszökbársonyában, a tüske szúrásában, télben, nyárban, meg úgy általában, a szürke szivárványban.
A türelem csendje ejti el a prédát, melyen nem fog az erő és gyorsaság.