Medveálom

2014. január 03. - tizmedve

A barlangban fekvő medve egykedvűen nézi a beszűrődő alkony utolsó fényeit. A téli álomra készülés mindig a halálra készülés, ha kevés zsírt gyűjtött gúnyája alá az álomból sosem lesz ébredés.

Nehéz év volt. Tavasszal tüskébe lépett, nyáron a vadász meglőtte, és sokáig lábadozott. Talán tavasszal hiányozni fog a sok méz, málna és mormota – gondolja magában. Talán. A téltől is függ, ha soká kitart, vagy csikorgó hideggel támad a medve „továbbalszik”. Elég dögöt látott már, de most először gondol dögként magára. Kedvére való látvány a terített asztal a sok éhes száj számára.
Elégedetten nyújtózik – medve vagyok, mindent megtettem, ha jő az ébredés, ha nem, egyremegy. Jó éjszakát!