Csak egy villanás, ahogy a piciny élet ellobban. A sármány figyelhetett volna jobban is, ám a hiúz akkor éhen marad. Az égi rendben jól megférnek a figyelmesek a figyelmetlenekkel. A vér íze épp csak szétárad szájában, a vékony csontok épp csak ropognak. Az őzgerinc, amit igazán szeret. Nem tudni,…

A hiúz a völgy fölé magasodó szirt csúcsán áll. A süvítő szélben, vágott szemeit összehúzva hunyorog, az alant elterülő végtelen erdőt figyeli. Látja, ahogy valahol a nagy tavakon túlról már a tél közelít.

A kőrisfa alatti kökény és a páfrány közé, mintha az égből ereszkedne alá ezüst fonálon egy piciny takácsmester. Nyolc lába minden ügyességével a kökénybokor legszélső ágára hurkolja fonalát, majd azt magával húzva a páfrányra lendül, és összeköti a két növényt. Az ezüstösen szikrázó, vékony, az…

Az erdei tó tükrében fürdőző Holddal táncot járnak a lakkfeketén csillogó éj palástján ragyogó csillagok.

Puhán lépdel az avarágyon. Bundája pöttyeit és a lehullott falevelek színorgiáját, mintha ugyanaz a kéz festette volna.

Fura szerzet az erdő, mindig talál ürügyet az ünneplésre. Ünnepel, ha feljön a nap, ha zápor áztatja, ha cinke tapossa, ha szél fújja, ha harkály gyógyítja, ha köd borítja, ha vadkan túrja, ha levelét veszti, ha bagoly vigyázza, ha zúzmarás, ha kidől egy tölgy, ha vadmacska simogatja, ha csend üli,…

A nagy kanyaron túl a fenyves melletti zúgónál a patak a köveknek ront, és harsogva tör utat magának. Az örvénylő, fékevesztetten száguldó víz mindent magával ragad, a levelek dervis táncot járnak, a gallyak pattogva törnek, a rönkök meg-megfeszülnek, hogy végül megadással tovaússzanak, és…

A lassan lepihenni készülő erdő színes faleveleivel festi a szelíden kanyargó folyó palástját. Minden levélnek külön meséje van, melyet a folyó fülébe súg, az magába temeti őket, hogy sose felejtse el, és bárkinek a fülébe súgja, aki érti a hullámok suttogását. A folyó mindent tud.

A hatalmas fák között elterülő picinyke tisztáson tenyérnyi a hely, melyet a vándorló nappal körbejáró faárnyékok sem érnek el. E tenyérnyi helyen napfürdőzik – egy katica és négy hangya társaságában — az ibolya.

Magasan a bárányok és bárányfelhők felett a szél hátán fekve jóllakottan nézelődik. Ma különösen jó napja volt, néha a sok bamba birka, szelíd őz, gyáva nyúl mellé — hogy próbára tegye erejét és bátorságát — rá-rácsapott egy borzra.

Minden sas azért születik, hogy megtalálja az ösvényt a csillagokba. Minden csillag azért születik, hogy utat mutasson a sasoknak az otthonukba. Minden sasfiók a törvénnyel születik, az igazi otthonod az első csillag, amit a szemeidbe veszel.

Üdvözöl a Mambó bár! A felirat vörösbe öltözteti a bejáratnál ácsorgó, igéző tekintetű lányokat. A bár teljes gőzzel üzemel, még itt vannak a kellemes nyárvégi időt kihasználó turisták, a nepperek, a dílerek, az izzadó tenyerű családapák, és persze a bárpultot támasztó lányok megatonnákban mérhető…